A hazai agrárgazdaságban február-márciustól egészen szeptember-októberig - vagyis a főszezonban - megszokott, hogy a felhalmozódott munkákat csak idénymunkásokkal, napszámosokkal lehet elvégeztetni, többnyire ott, ahol még ma sem lehet egyes feladatokat gépesíteni. Ilyen például a dohány-, vagy a cukorrépa-kapálás, júliusban a kukorica címerezése, illetve a gyümölcsösökben a meggy, a cseresznye vagy a kajszi jelentős élőmunkát igénylő szüretelése. Erről mondta el saját tapasztalatait a Népszavának Raskó György, agrárközgazdász, egy Lajoskomáromban működő agrártársaság tulajdonosa.
A szakember azt a meglepő tényt közölte, hogy a közfoglalkoztatottak többsége nem alkalmas a mezőgazdasági idénymunkákra. A "napszámos iparnak" is kialakultak a keretei. A toborzásra vállalkozó munkaszervezők - akik a csapatokat (brigádokat) összeállítják - részben külföldről, a Kárpátaljáról, valamint az Alföldről főleg Békés és Szabolcsból gyűjtik össze a munkát keresőket, és eljuttatják őket még a jókora távolságban lévő Dunántúlra is. Az agrárvállalkozók, így Raskó György is, a munkaszervezővel köti meg a szerződést. Mivel nagy a verseny, így az a brigád, amelyik nem felel meg a követelményeknek, annak mennie kell!
Az a bevett gyakorlat, hogy a munkaszervező egy meghatározott méretű földterület megművelését vállalja fel a brigádjaival, és mind a munkát, mind az ezért megkapott pénzt is ő osztja el az idénymunkások között. Raskó György példaként megemlítette, hogy a cukorrépa kapálására a teljes szezon idejére hektáronként 70 ezer forintot fizet a lajoskomáromi mezőgazdasági társaság, ami náluk 300 hektáros területtel számolva így 21 millió forintot tesz ki.
Azonban egyre nehezebb megfelelő idénymunkást kapni, hiszen sokan járnak át Ausztria éléstárába, Burgenlandba napszámos munkára. Most már ott tartunk, hogy a kelet- és az észak-kelet-magyarországi megyékből is megéri ideiglenesen átköltözni a szomszédos országba a mezőgazdasági munkák idejére, hiszen a hazai 800-1400 forintos órabér két-háromszorosát is megkereshetik az emberek Ausztriában.
A mezőgazdasági idénymunkás is jól mutat a statisztikában, hiszen ha havonta akár csak egy napra is elmegy dolgozni, már felkerül a foglalkoztatotti listára és ez meg is látszik a számokon ebben az időszakban – említette meg lapunknak Tátrai Márk. A GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatásvezetője emlékeztetett arra, hogy a statisztikai adatokból nem derül ki, hány olyan volt, aki közmunkásból vált napszámossá. Becslések szerint ugyanakkor összességében évente 60-100 ezer ember léphet be a mezőgazdasági szezonális munkaerő piacra. Nehéz pontos számot mondani, mert például az ausztriai napszámos munkákat végző magyarokat sem mindig jelentik be az ottani munkaügyi hivatalba a helyi gazdák. A tavaszi-őszi mezőgazdasági napszám elszívja a munkaerőt más területekről és ezzel is számolni kell - fűzte hozzá Tátrai Márk.
A képet tovább árnyalja, hogy a hagyományos idénymunkásokat foglalkoztató kertészeti ágazat mellett egyre több növénytermesztő vállalkozás is az egész éves foglalkoztatás helyett csak a mezőgazdasági főszezonra köt szerződést a dolgozóival – említette meg Máhr András. A Mezőgazdasági Termelők és Szolgáltatók Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkár-helyettese szerint ezt támasztja alá az agrárstatisztika adatsora is, amely szerint a mezőgazdasági idénymunkások száma alaposan felszökött. Ennek egyik oka mindenképpen az lehet, hogy rendkívül kedvezőek az adózási feltételei az idénymunkának. A gazdálkodó rendszerint a munkakezdéskor elektronikusan bejelenti a napszámosokat a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál, és naponta befizeti a valamivel több mit 500 forintos adót utánuk.
A korszerű állattartó telepeken viszont nem foglalkoztatnak napszámosokat. Ezt a rendkívül szigorú állategészségügyi előírások sem teszik lehetővé, az informatikai rendszerek használatához elengedhetetlen szaktudásról nem is szólva. Ezért sem képzelhető el a gyakori fluktuáció - jegyezte meg Máhr András. Azzal a MOSZ főtitkár-helyettese is egyetértett, hogy a közmunkások többségének a munkakultúrája nem teszi lehetővé, hogy napi 8-10 órás kemény munkával töltse az idejét, még ha sokkal jobban fizet is a napszám, mint a közmunka. Ráadásul nem szívesen adják fel a közmunkás státuszukat.