- Ha most önnek adnák az ágazatvezetői posztot, mi lenne az első teendője?
- A bértárgyalások folytatása. A gazdasági és műszaki területen dolgozók bérét gyorsan rendezném. Ők most már a többedik alkalommal maradtak ki az emelésből. Pedig hiába állnak a legfelkészültebb orvosok a betegágyak mellett, ha a gépeket, eszközöket nem tudjuk használni, mert nincs aki működtesse azokat. Aztán persze a szakmai szervezetekkel közösen dolgoznánk ki egy átfogó egészségügyi reform csomagot.
- A kórházszövetség mit vár az új kormánytól? Adtak be listát?
- Változásokat szeretnénk, ezt az állásfoglalásunkban is jeleztük. Ha majd feláll az új kormány, akkor jelentkezünk, hogy mit segíthetünk. A Magyar Kórházszövetség „krisztusi korba” lépett. Az eddig eltelt idő már kellő tapasztalattal és egyben elegendő alázattal vértezett fel bennünket. Azt gondoljuk van mondanivalónk.
- Furcsa helyzetben tartja most a szervezetük a kongresszusát: a régi minisztériumi vezetők már nem vezetnek, az újakat még nem nevezték meg.
- Valóban, ezért is elemezzük most végig a különböző szekciókban az elmúlt négy évet. A problémák évek óta ugyanazok. A magyar egészségügy nagyon beteg, kellene egy gyógyító hozzá, de nagyon gyorsan.
- Lehet elég hatékony a „gyógyító” úgy, hogy a szakmának nem sikerült külön tárcát kiharcolnia az ágazatnak?
- Ez nem a szakma gyengesége, ráadásul korábban volt saját tárcája az ágazatnak, de akkor sem volt elég erős a kormányzatban az egészségügy. Vagyis az eredményesség nem föltétlen a kormányzati struktúrán múlik. Nagyon remélem, hogy az új ciklus alatt történnek változások: persze maradhatna akár minden úgy ahogy van, bele lehet tenni a rendszerbe még néhány milliárd forintot, de ettől még az ellátás minősége nem lesz jobb. Egyszer el kellene jutni az átfogó szerkezeti átalakításig. Sok mindenen, például a finanszírozáson is javítani kellene, de főleg azokra a változásokra van igen nagy szükség, amelyektől fönntarthatóvá válik a rendszer. Most eléggé nagy a feszültség a kórházakban a munkaerő hiány miatt is: el kellene érni, hogy az ápolók, a rezidensek a kórházainkban maradjanak.
- Ehhez mekkora bérre lenne szükség?
- Nem tudom. A rezidensek távozási indokai között a bér csak az ötödik helyen van. A nővéreknél a bér ennél lényegesebb elem. Náluk is egyértelműen folytatni kell az emelést egy olyan szintig, hogy a fizetésükből meg tudjanak élni, es ne kényszerüljenek másod- meg harmadállásra.
- Az egészségpolitika új irányítója kaphat elég erős felhatalmazást arra, hogy a legszükségesebbeket meglépje?
- Ezt nem tudom megmondani. Most az a fontos, hogy az, aki jön nyugalmat és biztonságot teremtsen.
- A kongresszus első napján pert nyert a TASZ, ki kell adnia a humán tárcának a kórházi fertőzésekkel kapcsolatos adatokat. A kórházszövetség elnökeként mit gondol a döntésről?
- Nem aggódom, nincs bajom a döntéssel. Ha van bírósági ítélet, ki kell adni. Baj abból lehet, ha ezeket az adatokat nem helyesen értékelik az emberek, és mindennek az lesz a következménye, hogy pellengére állítanak majd egy-egy kórházat.
