- Anya, mi ez a gyűlés az iskola előtt? - jött ki reggel a szobájából a lányom.
- Szavaznak. Sorban állnak – válaszoltam neki rutinból, de amikor kinéztem az ablakon, magam is meglepődtem. Az iskola tömbjét körbeérve, majd továbbkanyarodva, kilométer hosszan kígyózik a tömött sor, és egyre többen érkeznek. Ilyen sok embert még nem láttam a környéken vasárnap délelőtt.
Az újbudai Bocskai István Általános Iskolában szavazhatnak ugyanis azok, akik a főváros XI. kerületébe jelentkeztek át voksolni. Országosan a legtöbben – egészen pontosan 10 764-en - a főváros XI. kerületébe kérték az átjelentkezést. Ők mind ebben az iskolában kijelölt szavazókörben tudják majd leadni a voksukat. A rendőrök az autós forgalom elől le is zárták a szavazókör utcáját.
-Szavazni jöttetek? - kérdezem egy csapat lánytól, mire mosolygós igen a válasz. Átjelentkeztek, mert itt tanulnak. Felajánlják nekem, hogy – mivel kisgyerekkel vagyok – nyugodtan menjek a sor elejére, biztos előreengednek. Pedig már több, mint félórája állnak a sorban.
Mindjárt dél van, de senki nem morgolódik, türelmesen várakoznak. A szavazásra várók többsége fiatal, egyetemista. Van, aki kutyával áll a sorban, többen biciklivel jöttek. Párban, baráti társaságban érkeznek mindenfelől. Vannak szemmel láthatóan rutinos, felkészült versenyzők is: ők könyvet is hoztak. Nyolc éve itt éjszakába nyúlóan tartott a voksolás a sok átjelentkező miatt – pedig akkor csak alig háromezeren jelentkeztek át Újbudára.
A tömböt teljesen megkerülve a sor végére érek. Éppen besorol három fiatal srác. - Ti is átjelentkeztetek? - kérdem tőlük. - Igen, győriek vagyunk, de ide járunk egyetemre, átjelentkeztünk, mert nem akartunk emiatt hazamenni – válaszolják. Nem tűnnek gondterheltnek a hosszú sor miatt.
Közben egy rendező érkezik, aki szintén azt kérdezgeti, ki az átjelentkező, és ki a helyi szavazó. A helyieket ugyanis előre irányítják, ők sorban állás nélkül bejutnak a szavazókörbe. De úgy tűnik, itt a sorban mindenki átjelentkező.
- Reggel már olvastam, hogy kígyózik a sor – mondja a párjával sorban álló lány. Mégis eljöttek. Már 40 perce állnak a sorban, és még csak a tömb feléig jutottak. - Azt mondják, még egy óra legalább. Kivárjuk, szép az idő.