Valahogy úgy alakult, hogy a szél csak Szilágyi Lászlónak, az MSZP-P helyi jelöltjének plakátjait tépte le, a főút mentén, a fideszes Tessely Zoltán (pedagógus, néptáncoktató, a Szent László- és Váli-völgy területfejlesztéséért felelős miniszterelnöki biztosa – magyarán az ő feladata, hogy a miniszterelnök szűkebb hazája illetve családi köre érdemein felül, az aktuális erőviszonyoknak mindig megfelelő eloszlásban részesüljön a közforrásokból) hasonló formátumú reklámtábláit érintetlenül hagyta. Tessely földrajztanár, talán tud valamit az uralkodó széljárásról, vagy egyszerűen – az ország más részeihez hasonlóan – itt is olyan szelektív vihar tombolt a múlt héten, ami a narancsszínű elefántfüleket kikerülte.
A mellékutcákban, szélcsendes területeken megmaradt néhány a jobbikos jelölt, Varga László Béla tábláiból is, de a Velencei tó fővárosa régóta a kormánypárt vadászterülete, jól beágyazott oligarchákkal, ahol az állóvizet csak kevéssé kavarta föl az a minapi hír, hogy L. Simon László immár a jogerős bírósági ítélet szerint is jogsértő módon szerezte meg a testvérétől a reájuk szállt (természetesen egykori TSZ-föld eredetű) atyai birtokot. Ez a fővárosból jelentős skandalumnak tűnik, idelent azonban nem vetett akkora hullámokat, tekintve, hogy egyrészt mindenki ismeri az érintettek családi- és birtokviszonyait, másrészt vidéken másutt is hasonlóan zajlik mostanában az élet – a „nemzeti” földesúri osztály kialakulása semmivel sem gusztusosabb látvány, mint amilyen a 90-es években az eredeti tőkefelhalmozás volt.
Végigjártam az összes szavazókört, mindenütt tömeg volt. Aztán szavaztam is, negyedórás sorban állás után. A várakozók között olykor szóba kerültek a részvételi adatok, de inkább arról beszéltek, hogy le kellene vinni a csónakot a tóra meg hogy az őszi apály után milyen szép magas lett tavaszra a vízszint. Viszont – mivel 1998 óta vagyok gárdonyi lakos, talán alappal mondhatom – soha nem látott tömeg voksolt. A papírforma itt Tessely mellett szól, az ellenzéki szavazóoldalak nem neveztek meg egyértelműen esélyes jelöltet (Márki-Zay összesítő oldala Szilágyit ajánlja), de a fideszes indulónak alighanem a joggal is lesz még dolga: a Chernel iskola melletti szavazóhelyiség bejáratánál egy hársfáról figyeli az urnához járulókat – természetesen nem személyesen, hanem egy plakátról –, ami ebben a távolságban (közelségben) szabálytalan.
Feltűnően sok a fiatal, ránézésre első alkalmasnak tűnő szavazó, és ahol én várakoztam, kifejezetten békés, barátságos volt a hangulat – ahogyan egyébként mindig, amikor beköszönt végre a jó idő, és megérkeznek az első fecskék a tópartra.