Nagyobbat nem is tévedhetett volna Kósa Lajos, amikor a kormány által észrevehetetlen mértékben támogatott szilárdtüzelés kapcsán úgy fogalmazott: a távhőt használók 650 ezres számánál "lényegesen kevesebben" fűtenek fával.
Orbán Viktor nyilvánvalóan imázsjavítási okokból bízta meg megyei jogú városok fejlesztéséért felelős tárca nélküli miniszterét a háztartásonként 12 ezer forintos távhőszámlakedvezmény elosztásának - kevéssé bonyolult - levezénylésével. Közben viszont napvilágra került Kósa Lajos az 1300 milliárd forintos álörökség elköltésére kötött 2013-as vállalása, illetve az ennek fejében először feleségének, majd édesanyjának kért 800 millió forint ügye. De Kósa Lajos a távhőszámla-mérséklés mezején is bizonytalan léptekkel halad.
A fával fűtőkre tett becsmérlő megjegyzés hátterében az áll, hogy a kabinet mindössze egymilliárd forinttal emelte e kör négymilliárdos támogatási keretét. Ráadásul, miközben a gázzal és távhővel ellátott háztartások számára alanyi jogon biztosítanak 12-12 ezer forintot, a fát, szenet, kokszot, lignitet stb. használók csak rászorultsági alapon igényelhetnek bizonyos mennyiségű télirevalót. A szociális támogatásról bármi okból kimaradók tehát - a "rezsicsökkentés" eddigi fordulóihoz hasonlóan - ismét nem kapnak semmit. Az egymilliárdos fatámogatáshoz képest a távhőkedvezmény mintegy nyolcmilliárdot, a gázé pedig több tízmilliárdot igényel.
A Központi Statisztikai Hivataltól (KSH) kapott adatsorunk tanúsága szerint nem hogy "jóval kevesebben", de sokkal többen fűtenek fával, mint távhővel. Pontosabban: míg 608 ezer lakást látnak el a távfűtőművek, addig közel 700 ezren - 694 ezren - fával fűtenek. Ehhez ráadásul egyértelműen hozzászámolandó az a 97 ezer háztartás is, ahol fával és szénnel egyaránt fűtenek. További 658 ezren rendelkeznek a gáz mellett fafűtésre alkalmas készülékkel is. A csak szénnel, illetve a különböző egyéb változatokban fűtők számából kiindulva kijelenthető: a szilárd tüzeléssel kapcsolatos kérdések ma mintegy másfélmillió hazai háztartást érintenek. Kósa Lajosból kiindulva az Orbán-kormány e tömeget nem tekinti számottevőnek.
A múlt héten az MTI-nek adott nyilatkozatában Fónagy János, az illetékes nemzeti fejlesztési tárca parlamenti államtitkára e tekintetben „számos családról” tett említést, akik támogatását így 4 milliárdról 5 milliárdra növelték. Ez az összeg legfeljebb jelképesnek nevezhető a fára költött összegeken belül. A KSH szerint a családok 2016-ban évi 135 ezer forintot költöttek fára. (Adataikból az is kiszámolható, hogy szerintük évente körülbelül 15 mázsát ingyen szereznek meg.) Ez alapján évente - a szenet, kokszot, brikettet nem számolva - csak tűzifára körülbelül 150 milliárdot költhetnek a családok. A most megnövelt támogatás tehát legfeljebb 3 százalékos „rezsicsökkentésként” értelmezhető.
A szilárd tüzelőanyagok sose tartoztak a fideszes „rezsiharcosok” érdeklődésének homlokterébe. Miközben a gáz, áram, távhő és hulladékszállítás díját visszanyesték, 2010 óta a fa 34, a brikett pedig 46 százalékkal drágult. A fa februárban 15 százalékkal került többe, mint egy évvel azelőtt.
Bár a Miniszterelnökséget irányító Lázár János a legutóbbi kormányinfón azt a tájékoztatást adta, hogy a szociális tüzelőtámogatásnak még a négymilliárdos kerete se fogyott ki, az illetékes Belügyminisztériumtól (BM) kapott adataink ezt cáfolják. A tárca tájékoztatása szerint fára 2055 helyhatóság 3,59 milliárd, szénre pedig 200 önkormányzat 411 millió forintot kapott. (Ez pont 4 milliárd.) Az önkormányzatoknak április közepéig kell elszámolniuk, a fennmaradó egymilliárdot is kiosztják, az eddigi rendszeren nem látnak módosítanivalót.
Bár Kováts Bence, a Habitat For Humanity Magyarország szakpolitikai munkatársa szerint is gazdára talál a pótforrás, az elosztás jelenlegi módját a civil szervezet nem tartja megfelelőnek. Jelenleg például csak az 5 ezer fősnél kisebb települések kaphatnak támogatást, mégpedig az ott élő, 80 évnél idősebbek és közfoglalkoztatottak száma alapján. Ha ez nem mutat pontos átfedést a tényleges rászorulók, illetve a fával fűtők arányával, a település könnyen kaphat a szükségesnél kevesebbet vagy többet. A ténylegesen rászorulók támogatásának ezen túlmenően határt szab a háztartásonként igényelhető fa 5 köbméteres, illetve a szén 10 mázsás felső határa is. Ennek tudható be a továbbra is igen elterjedt, rendkívül rákkeltő otthoni hulladékégetés és a szintén széleskörű – immáron a statisztikákba is beleszámolt – falopás is. Ezek számát, arányát az állam nem tartja nyilván és erre a Habitatnak sincs becslése. A túltámogatott önkormányzatok esetében viszont akár a jó kapcsolatokkal rendelkező gazdagok is részesülhetnek érdemtelenül a juttatásból. A Habitat szerint az, hogy az elosztás konkrét módját az önkormányzatokra bízzák, visszásságokat szül, így a központi ellenőrzés melletti, egységes elvek szerinti elosztást pártolnák. A támogatási keretet Kováts Bence szerint is legalábbis többszörösére kéne emelni, de ők elsősorban az elosztás rendjén módosítanának. A legjobb módszernek azt tartanák, ha a tüzelőtámogatás is beépülne a szociális alapú, általános, fűtéstípustól független lakásfenntartási támogatásba.
