Amikor múlt szerdán Angela Merkelt negyedízben is kancellárrá választották, hamar érkezett a gratuláció Párizsból. Emmanuel Macron a Twitteren az ilyenkor megszokott szófordulatokon túl azt írta, „együtt kell fellépniük, hogy új lendületet adjanak Európának”. Elvileg nyitott kapukat dönget, hiszen a múlt szerda óta hivatalban lévő német nagykoalíció számára különösen sokat nyom a latban az Európai Unió jövője. Preambulumát is az Európa-politika uralja. „Közösen kívánunk tenni azért, hogy Németország (…) a kölcsönös szolidaritás szellemében lépjen fel” – hangzik a dokumentum, ami azt jelenti: szolidaritást várnak el más országoktól a menekültkérdésben. A szerződésben szó esik arról is, hogy Berlin Párizzsal együtt kívánja megreformálni az euróövezetet.
Macron üdvözletében kiemelte továbbá, az unió reformjánál gyorsaságra is szükség van. A francia elnök tavaly szeptemberben vázolta fel az EU átalakítására vonatkozó vízióját, érintve szinte minden fontosabb témát, különös hangsúlyt helyezve a költségvetési, az euróövezeti, illetve a védelmi politikára.
Macron egyik reformot ígéri a másik után, kicsit a még ereje teljében lévő volt olasz kormányfőhöz, Matteo Renzihez hasonlít, aki 2014-es kormányfővé választása után minden hónapra egy új reformot ígért. Bár nem tudta tartani magát ehhez a menetrendhez, nem is ez okozta a vesztét, hanem rossz politikai szimata, illetve a Demokrata Párt (PD) vezetéséhez való túlzott ragaszkodása. Múlt héten le is kellett mondania a főtitkári tisztségről a csúfos március 4-i választási szereplés után.
Macron ugyan majdnem három évvel fiatalabb a volt olasz miniszterelnöknél, de eddigi lépései alapján ügyesebb politikus képe rajzolódik ki előttünk, aki liberális ugyan, de jó pár gesztust tett a konzervatívoknak is.
Macront és Merkelt összeköti az, hogy mindkettőjük szívükön viselik az EU sorsát. Macron lendületesebben követeli az EU átalakítását, a német kancellár igyekszik visszafogni őt. Az eredeti terv az volt, hogy a csütörtökön kezdődő kétnapos uniós csúcstalálkozón közzéteszik az euróövezet átalakítására vonatkozó reformelképzeléseiket, ezt azonban Merkel lemondta, vagy legalábbis halasztást kért arra hivatkozva, hogy a nagykoalíció megalakulása után nem maradt elég idő a részletek kidolgozására. Feltételezések szerint inkább arról van szó: ha most ismertetnék a terveket, azzal túl nagy teret adna Macronnak, márpedig Berlin továbbra is vezető szerepet akar magának az unión belül.
Az Elysée-palotában mindenesetre komolyan gondolják az EU megerősítését, felvirágoztatását, s ugyanilyen dinamizmust remélnek a német kormánytól is. Jelképes, hogy Merkel beiktatása utáni első vizitje éppen Párizsba vezetett. Vendéglátójával megállapodtak abban, hogy a júniusi EU csúcsig közzéteszik az EU átalakítására vonatkozó terveiket.
Nyilvánvaló, hogy az európai közösség reformja nem képzelhető el a német-francia-tengely nélkül. Messze nem magától értetődő azonban, hogy a két ország minden kérdésben képes lesz közös nevezőre jutni. Macron szívügye a az euróövezet reformja. Merkel sem vitatja, hogy ez elengedhetetlen, annak mikéntjéről azonban eltérőek az álláspontok. A bankunió kapcsán a kancellár azt követeli, hogy a válságban lévő pénzintézetek javítsanak mérlegükön, a franciák viszont közös uniós megoldást javasolnak.
A franciák azt remélik, hogy egyebek mellett a közös uniós pénzügyminiszteri tisztség létrehozását támogatja majd a kisebbik német nagykoalíciós partner, az SPD, s a szociáldemokrata pénzügyminiszter, Olaf Scholz. Arra azért nem lehet számítani, hogy jelentősen változik majd Berlin pénzügypolitikája, Scholz azonban kilátásba helyezte: nagyobb türelmet kíván tanúsítani a hatalmas adósságot maga előtt görgető Görögországgal szemben. Hírek szerint igen jól sikerült Scholz és francia kollégája, Bruno Le Maire múlt heti találkozója. A német pénzügyminiszter adót vetne ki a pénzügyi tranzakciókra, ebből emelné az EU költségvetését. El akarja érni azt is, hogy bezárják a kiskapukat a nagy cégek előtt, már ami az adófizetés elkerülését illeti.
A nagy francia-német egymásra borulásnak még egy akadálya lehet. Más nettóbefizetők, így Ausztria, vagy Hollandia kétkedéssel szemlélik készülő közös kezdeményezéseiket. Bécs, amely leszögezte, nem hajlandó többet fizetni a közös uniós kasszába, eleve fenntartásokkal fogadta Macron javaslatait. Mark Rutte holland kormányfő pedig a múlt heti Spiegelben megjelent interjúban óva intette a két országot attól, hogy más országok megkerülésével tegyenek lépéseket az euróövezet átalakítására.