Nem újdonság, hogy Molnár Ferenc mestere volt a férfi-nő viszony szarkasztikus, ugyanakkor nagyon is szórakoztató ábrázolásának. Játsszák is a vígjátékait, sok színház rájött, hogy nagyon hálás és a kasszának is jót tesz, ha Molnár darabot tartanak a repertoáron. Puskás Tamás a Centrál Színház igazgatója, keresett egy olyat, amit jelenleg nem játszanak minden sarkon, de jól ki lehet osztani és bő másfél órában zökkenőmentesen le lehet bonyolítani. A Delila viszonylag egyszerű történettel bír, az öregedő férj, - bár Molnár szerint Virág úr csupán negyvenöt éves, talán ma azt még korai öregedőnek mondani -, noha szereti a feleségét, belebolondul egy alkalmazottjába, ráadásul egy nagyobb összegű nyeremény birtokosa is lesz. A vad oroszlán csapdába kerül, vergődik is rendesen, ám a feleség nem hátrál meg, hanem Delilaként kiszimatolja Sámsonjának sebezhetőségét és elveszi erejét, így sikerül megtartania. Amire minden Molnár-mű esetében mindig rácsodálkozom, az az, hogy a szerző mennyire értett a színpadi dialógusokhoz. És épp ezért az okos rendező nem is nyúl bele a műbe, hagyja Molnárt érvényesülni. Ezt tette Puskás Tamás is, aki bízott a Molnár-szöveg erejében, ezért azt korban és mindenben meghagyta olyannak, mint az eredeti. Jól is tette. A stáb profi, Szakács Györgyi jelmezei, illetve Bagossy Levente két helyszínes díszlete pontos precíz munka.
Csapos és felesége - Magyar Attila és Balsai Móni
A színészek pedig örülnek Molnárnak és a lehetőségnek. Balsai Móni és Stohl András más darabban is partnerek a Centrálban, nyilván innen jött az ötlet, hogy újra együtt szerepeljenek. Stohl mintha ezúttal kissé eltartaná magától a szerepet, több külső eszközt használ a szokottnál, Balsai Móni viszont fürdik az alakításban. Lépésről lépésre megy előre, mint egy jó sakkjátékos és minden lépést ki is élvez. Remekül csinálja. Trokán Nóra új embernek számít a Centrálban, de úgy lépett be ebbe a helyzetbe, mintha mindig ott lett volna. Épp olyan, mint amit mond magáról, érzéki, érdekes, haboz és lebeg, mégis felrobbant maga körül mindent. Magyar Attila a csapos szerepében viszont nem teketóriázik, elviszi a tejfelt, vagyis könnyedén bezsebeli a nyílt színi tapsokat. Lehet azt mondani, hogy sok amit csinál, bizonyos értelemben ez így is van, de olyan színpadi ritmusban teszi, hogy a néző könnyesre neveti magát a magánszámaitól. Az egyik felvonás utáni átállásban, feltűnik Weszely Ernő és Gats Éva is, akik egy dalt tolmácsolnak. Nagyon kellemes a zeneválasztás, amely a színlap szerint a Budapest Bárhoz köthető. Aki tehát egy könnyed, fájdalommentes, mégis bizonyos mértékben tanulságos estére vágyik, az nyugodtan váltson jegyet a Delilára.
