Még kezdetét sem vette az ajánló-szelvények gyűjtése, máris egymást érik a képviselő-jelöltek visszaléptetéséről felröppent hírek. Népmozgalomról ugyan nem beszélhetünk, de a pártok között éleződik a taktikai harc, szaporodnak a húsba vágó választási dilemmák.
„Visszalépünk két LMP-s javára” - jelentette be egyoldalúnak mondott lépését a minap az Együtt választmányi elnöke. Hasonlóan „kisvonalú” gesztusokat persze másoktól is elvár, adta értésre. Ennek jegyében Budakeszin Szél Bernadett javára lépnének vissza, ahol a rivális Demokratikus Koalíció Tóth Zoltán választási szakértő személyében ugyancsak országosan ismert jelöltet indítana.
Mondhatni, nem szerencsés választás, hiszen az LMP listavezetője hivatalból parlamenti mandátum várományosa. (Feltéve, hogy támogatottságuk valóban eléri az 5 százalékot.) Eközben a DK jelöltje konstruktív hozzáállását hangsúlyozza, de esetleges visszalépése a jelek szerint nem alku tárgya. A különutas LMP ráadásul mindenütt „kőkeményen” ragaszkodik saját jelöltje indításához, akár a nyílt konfrontációt is fölvállalva. Így az ellenzéki indulók eleddig Pécsett is hiába léptek vissza egymás után Mellár Tamás javára, ezt az LMP (no meg a Jobbik) nem „honorálta”.
A baranyai példa igazolja, egyben előre vetíti, hogy a visszaléptetésnek is van határa. Végtére is kizárólag az a párt képes országos listát állítani, amely legalább 9 megyében és a fővárosban, legkevesebb 27 egyéni választókerületben sikerrel indított egyéni jelöltet. És jelöltjei elhamarkodott visszahívásával melyik politikai erő akarná kockára tenni saját listáját?
A pártok egyébként sem taktikázhatnak a végtelenségig. A választási határidő lassan, de biztosan a körmükre ég. Jogvesztés terhe mellett, legkésőbb március 6-án 16 óráig be kell bejelenteniük országos listájukat. A nyilvántartásba vétel „hozadéka” a tetemes állami kampánytámogatás folyósítása.
Jogos tehát a kérdés: ha a több induló matematikailag gyengít, a visszaléptetés viszont megcsapolja párt-kasszát, akkor a hátra lévő két hónapban hogyan lehetne föloldani e dilemmát? A korábbi, kétfordulós rendszerben ez nem okozott volna problémát. De talán ma sem elképzelhetetlen - amennyiben az ellenzék megtalálja és követi a megfelelő stratégiát.
Mert mit is mond a törvény? Ha a szavazólapon szereplő jelölt az egyéni szavazólapok elkészítése után (de még a voksolás napja előtt) úgymond „kiesik”, erről a választópolgárokat köteles tájékoztatni a szavazatszámláló bizottság. A jelölt nevét pedig át kell húzni a szavazólapon. De a lényeg mégis csak az, hogy az egyszer már nyilvántartásba vett országos lista érvényességét nem ronthatja le utólag egy-egy képviselőjelölt visszalépése!
Tudva lévő, hogy az előválasztás koraérett gondolata zátonyra futott. A teljes ellenzéki összefogás ötlete hamvába holt. Az együttműködés szekere is inkább döcög. Hogy, hogy nem, a Fidesz mégsem nyugodt. Ha máshonnan nem, hát a kisgazdák hajdani visszaléptetési akciója óta pontosan tudják: ez a választás még nincs lefutva. Az egyéni képviselőjelöltek szelektív, ám jól időzített visszalépése fölboríthatja választási papírformát. Magyarán: a demokratikus ellenzék áprilisig még sok borsot törhet a Fidesz orra alá. Nem csupán Budakeszin, de Tolnától Baranyáig. Optimális esetben 106 helyen. Akár valamennyi egyéni választókerületben.
