- A lemezbemutató koncertjükön fellépő Másik János egy interjúban arról beszélt, hogy szerinte ma is létezik underground. Mit gondol erről?
- A definíciós próbálkozások mindig elsuhantak a fejem fölött, soha nem tudtam mit kezdeni az underground, alter, tiltott-tűrt, stb. kifejezésekkel. Költő vagyok, élek egy országban, megélem, ami történik, ebből születik a vers. Az, hogy betiltottak, olyanná tesz, mintha ellenzéki lettem volna, de már csak azért sem tudok azonosulni az ellenzékiséggel, mert utálom, ha valami ellen történik valami, annyira pacifista vagyok. De abban igaza van Jánosnak, hogy megint kezd szétnyílni egy olló, létezik a mainstream kultúra és léteznek a nem a hatalom szája íze szerint valók.
- Hogyan éli meg, hogy a már ebben az évezredben született fiatalok fújják kívülről a Besúgók és provokátorok című, immár 35 éves dalát?
- Tartok tőle, hogy értik. Nagyon furcsa, hogy egy három-négy perces szám vadonatúj konstellációkban kezd új értelmet nyerni, az pedig jó érzés, hogy a dalaim nyelvezete nem öregedett el. Anno közel sem arra írtam a Szavazz rám című dalt, hogy választási tévéműsor főcímévé tegyék, ahogy ezt Lengyel Zsolt kérte az ATV-től. A Nagy Testvér című szám története is tanulságos. Amikor rendezőszakra jártam, Várkonyi Zoltán rektornál és Szinetár Miklós osztályfőnökünknél megjelent a belügyminisztérium néhány szorgalmas dolgozója és megkérték Várkonyit, hogy legyenek szívesek engem kirúgni a főiskoláról. Faarccal megkérdezték, hogy miért, a gyerek kitűnően tanul. De valami zenekarban játszik, gyalázza a Szovjetuniót – szólt a válasz. Miről van szó? A Nagy Testvérről. Ja, azért, mert úgy szoktuk nevezni, hogy nagy testvérünk a Szovjetunió? De hisz az egy ismert regényről szól! És Várkonyi kirúgta a BM-et, ami akkor még tőle is merészség volt. Majd, amikor engem kérdezett a számról, elmondtam, hogy Nagy Testvér konkrétan a halál a dalban, azok pedig magukra vessenek, akik ezzel kapcsolatban a Szovjetunióra gondolnak. Ma pedig van olyan ember, aki fogja a Nagy Testvért és kirakja a YouTube-ra, a jelenleg regnáló miniszterelnök fényképével. Számára ennek a dalnak a használati értéke az lett, hogy a fennálló, szerinte részben kaotikus, részben drilles rend ellen ilyesformán tiltakozik.
- Addig nem foglalkozik politikával, amíg nem tolják a pofájába - nyilatkozta egyszer. Az új lemez Államosítani kéne című száma viszont egyértelmű állásfoglalásként is értelmezhető.
- Elsősorban azt szeretném, hogy hagyjanak békén. Csehov azt mondta, hogy „csak annyira akarok érteni a politikához, hogy meg tudjam védeni magam tőle.” A dalaim nem politikai, hanem közérzeti dalok. Nagyon sok emberrel érintkezem a legkülönbözőbb társadalmi szinteken a kocsmától a magasművészetig. Ami ezekből az emberekből jön, abból lehet táplálkozni, és nekem az a dolgom, mint a Lao-Ce által körülírt igaz embernek: tanulmányozni a hagyományt és korának nyelvén továbbadni azt. Ahogy Végső Zoli az új albumunkról írott kritikájában fogalmazott, amit én csinálok, az a makacs kívülállás, ami bizonyos szempontból nehezebb, mint ellenzékinek lenni. Referenciacsoporttal együtt felháborodni és bulizni könnyebb. Mindig nagyon vigyáztam, hogy semmilyen izmusnak, indulatnak, csoportos attitűdnek ne dőljek be. Esetleges volt, hogy amit jónak tartottam és amiért harcoltam, mikor találkozott kisebb vagy nagyobb társadalmi csoport céljával. Ilyen szempontból, mai napig underground vagyok. Bár amikor a Kádár-rendszerben underground voltam, akkor is boldogan dolgoztam a jegyzett kultúra szereplőivel, akik között volt opportunista és volt kérlelhetetlen.
- A legtöbb sora értelmezhető közvetlen politikai szempontból is.
- Más dimenzió a fontos. Ahogy a Mindenki mondjon le! című dalomban írtam: “Mindenki mondjon le valamiről valaki másnak a javára, mert ideje lett a részvétnek és a lemondásnak” - ez az alap egy embernél. A részvét mentén válik el, hogy ki jó ember és ki rossz ember. Ebben borzasztóan hiányos ez az ország még azon a lenyűgözően infantilis szinten is, ahogyan ez Amerikában működik, ahol nemcsak adóügyi okokból szeretnek adományozni azok, akiknek több van, mint kellene. Önkontroll alatt kéne tartania az embernek azt, hogy mennyit ragad ki a világból. Velem egyszer történt meg, hogy hirtelen sok pénzem lett, gazdagabb voltam, mint amit elfogadhatónak tartok, és megszabadultam ennek a vagyonnak jelentős részétől. Jó lenne olyan erkölcsi szinten élni, ahol ez természetes. Ettől fogva a társadalom önellátó lenne, az állam nem tudna beavatkozni, visszaszorulna az államigazgatásba, közszolgálatba. Akkor teljesen mindegy lenne, hogy melyik oldal kormányozna, amíg nincsenek náci jelszavak és nem hoznak zsidótörvényeket, nekem teljesen mindegy, ki van hatalmon, csak csinálja rendesen, ne hőbörögjön, ne toljon a pofámba ideológiákat.
- Mit válaszol arra, ha valaki mindezt naivitásnak nevezi?
- A jó és rossz éles határvonallal úgy válik ketté, hogy van egy kényszerpálya. Ez Magyarországon úgy néz ki, hogy van egy ember, benne megszületik egy látomás, hogy ez az ország mitől lehetne jobb. Politikai pályára megy, ezt a látomást szofisztikáltabbá teszi, van körülötte referenciacsoport, amely észreveszi, hogy ő tehetséges és alkalmas, és eljut egy felelős országvezetői posztra. Úgy kellene lennie, hogyha beválik, amit gondolt, magyarul az emberek viszonylagos jó közérzetben és jól élnek, vagy jobban, mint odáig, akkor honorálják és az illető megmarad vezetőnek, ha nem, akkor pedig leváltják. De ez nálunk nem így működik. Nehéz nem elfogadni azt a gondolatmenetet, amit a politikai elit hatalomtechnikának hív. Aki bemegy a közéletbe, az bukott ember, beáldozza a lelkét, Göncz Árpád volt az egyetlen kivétel, de őt is kifütyülték. Az is szavazatszerzés és hatalomtechnika, ahogyan a nemzet jótevőjéből, az agyon hozsannázott, Magyarországot saját vagyonából segítő Soros Györgyből egyszerre kétszarvú pária lett, aki halálos veszély.
- A Soros György elleni egyik legfőbb kifogás, hogy az illegális bevándorlást segíti. Két éve menekült-ügyben is írt dalt.
- A vers úgy született, hogy kivételesen tévét néztem, a műsorban három keresztény vezető és egy végtelenül buta szervilis riporter arról beszélt, hogy jajjaj, nem tudjuk mit csináljunk, itt jönnek a migránsok. Egy statisztikai csürhéről beszéltek, egy masszáról, amit kikérek magamnak, mert ők emberek! Mintha egy keresztény ember szájából elviselhető lenne, hogy nem arról beszél, hogy gyerekek halnak meg egy háborúban és sok embernek odahagyva szülőföldjét neki kell vágnia egy gumicsónakon a tengernek. Micsoda aljasság ez? Azt mondta az egyik keresztény főpap, hogy ki kellene válogatni közülük a keresztényeket. Akkor mondtam azt, hogy égesd el a Bibliát öreg, és megszületett a dal. Döbbenetes volt, rögtön jöttek reakciók, hogy miért bántom a kormányt, pedig Magyarországról egyáltalán nem is írtam. Európáról írtam, arról, hogy az európai szellemiségtől és a keresztény attitűdtől mélységesen idegen, hogy hagyják, hogy emberek, gyerekek belefulladjanak a tengerbe.
- Tapasztalt a menekültekkel kapcsolatos hazai ügyintézésből személyesen is valamit?
- Rémületes volt, ahogyan emberekkel bántak, nincs lelki kultúrája annak, aki ezt a helyzetet hivatalosan kezelte. Miközben amikor lementem a Keletihez, jött egy bácsi: nem tud nekem egy családot? Ott a hatalmas házam Érden üresen, befogadnék egy 8-10 tagú családot. Sok menekülttel beszélgettem. Az első négy ember kórházi főorvos, olimpikon, divattervező és IT szakember volt. Tanúja voltam annak, hogyan ülnek szemben a rendőrökkel, No Auschwitz! táblákkal, mert akkor történt meg, hogy csalárd és aljas módon felrakták őket egy szerelvényre, azzal, hogy mennek Ausztriába, majd visszavitték őket oda, ahonnan eljöttek. Ez békebeli háborús bűn. Egy ismerősöm mélyinterjúzott a Fóton elszállásolt menekült gyerekekkel. Egyetlen fiú volt, aki itt akart maradni. Így indokolta: ”nekem nagyon-nagyon jó lesz, meg fogok tanulni magyarul, azt fogják hinni, cigány vagyok és mindenki szeretni fog.”
