Az Oscar-díjas Saul fia főszereplője a Baranya megyei Gilvánfán beszélgetett a lap munkatársaival ennek során magát nem kímélve fölidézi vér szerinti szüleivel való szembesülését, a rendszerváltás viharában vállalt szerepét - a '88 október 23-i Fidesz-tüntetésen ő szavalta a Szózatot -, és kemény szavakkal ostorozza Steve Spielberg Schindler listája című filmjét. Mint mondja, "herótja van a holokausztfilmektől". Annak ellenére, hogy épp egy holokausztfilm, a Saul fia hozta el számára a világhírt. (Erről a herótról még az Oscar-jelölti időszakban is beszélt Amerikában.)
Némi magyarázatképp mesél a találkozáról a Schindler listájával.
'93 májusában, akkor fejeztem be a filmművészetin a rendezőszakot, kimentem egy haverommal egy hétre Krakkóba - idézi föl a filmhez való viszonyulását. "Krakkó kisváros, semmit nem lehet titokban tartani. Egyszer csak halljuk, hetek óta itt lakik egy közeli hotelben Steve Spielberg. Próbáltunk találkozni vele, de kiderült, egyetlen perce sincs ránk, mert nappal a Schindlert forgatja, éjszaka pedig a Jurassic Parkot vágja. Nem vicc... Épp elkezdte forgatni a Schindlert, amikor a stúdiója váratlanul arra kötelezte, hogy heteken belül mutassák be a Jurassic Parkot. Kénytelen volt tehát Krakkóban összerakni a filmet. Ennél egzaktabban képtelenség elmondani, mi a gond a Schindler listájával: túl sok benne a dinó."
Auschwitz. Tisztán emlékszem, mikor hallottam először ezt a szót. Nagypacihoz ( nagypapa - a szerk.) följártak csütörtök esténként ultizni a haverjai. A társaságból szinte mindenki megjárta a lágert. Én a cselédszobában aludtam. Egy alkalommal fölébresztettek ezek az egyre szenvedélyesebben vitázó hetven-nyolcvanéves bácsik. Hallgatózni kezdtem. Mint kiderült, azért ordítoztak, mert egyikőjük lemarházott egy híres rabbit, aki Auschwitzban a füle hallatára tiltotta meg a híveinek, hogy szombaton is megöljék egymás fején a tetvet.Innentől kezdve aztán nem volt megállás. Valósággal belebetegedtem a holokausztba.
A Saul fiával világhírűvé lett színész afféle reneszánsz figuraként beszél a családi kapcsokról, amelyek sodorták, alakították életében. Apjáról elmondja: "Autószerelő volt. Civilben sakkőrült. Már gyerekként fölállított egy sakktáblát a balatonlellei strandon. Fölírta egy kartonpapírra lóbetűkkel, hogy HA MATTOLSZ, KAPSZ EGY SZÁZAST. EGY PARTI: 20 FT. Nagyon szépen keresett ezen. Zsinórban győzte le a melák felnőtteket. Az ő élete sem volt habos torta. Terhesen skarlátot kapott vele az anyja, így apu nyúlszájjal és félszemmel jött világra. A háború miatt egy szekéren menekült ide a család Szerbiából. Mikor véget értek a harcok, hiába tiltakozott Füst Milántól Kéthly Annán át Zsolt Béláig mindenki, Bácskában is beindult a svábok kitelepítése. Itt ragadt tehát a két Röhrig fivér, Fülöp és a bátyja, Frigyes..." Számomra ő jelentett mindent - hangzik Röhrig vallomása. - Sajnos csak hétvégenként voltunk együtt.
Tizenkét évesen a kerületi gyámhatóságban épp arra várt, hogy leszereljen a gyermekvédelemtől. Ez a pillanat volt az, amikor megakadt a szeme egy okirathoz tűzött igazolványképen. - Mint kiderült - mondja Röhrig -, anyám mosolygott rám onnan váratlanul. Soha életemben nem láttam őt azelőtt. Elkértem, s hosszú éveken át őrizgettem ezt a féltenyérnyi, matrózblúzos fotót. Gyűrődött, fényesedett, ezüstösödött a kép, mígnem egyszer berúgtam és elégettem egy hamutartóban.
A teljes, minden mondatában, gondolatában izgalmas interjú, amelyet Nagy József és Pető Péter készített, itt olvasható.
