- Eladható brand még az MSZP?
- Készítene velem interjút, ha nem lenne az? De komolyra fordítva, hiszem, hogy igen. Az MSZP a legnagyobb, legszervezettebb és legfelkészültebb demokratikus ellenzéki párt, amiben a képviselőcsoport munkájának meghatározó része van.
- Egy olyan országgyűlésben, amelynek szerepét a Fidesz kiüresítette.
- Nem vitatom, hogy a parlamentet egyfajta kommunikációs felületté alázta a Fidesz...
- Akkor miért nem demonstrálja az MSZP, hogy nem asszisztál a látszathoz, és miért nem vonul ki a Tisztelt Házból? A DK képviselői ezt tették.
- Ez négy, független képviselő döntése volt, nekem nincs vele dolgom. Azonban a legnagyobb ellenzéki frakciónak az a feladata, hogy így is megmutassuk: van alternatíva. Rengeteg törvényjavaslatot, határozati javaslatot nyújtottunk be a nyugdíjak emeléséről, a gázárak csökkentéséről, a bérekről, a tiszta politikai közélet megteremtéséről – de bármit is kezdeményeztünk, a Fidesz lesöpörte. Parlamenti felszólalásokban, bizottsági meghallgatások alkalmával mégis sikerült szembesíteni az embereket a kormány valódi természetével.
- Azt mondja, a kormány lesöpörte a kezdeményezéseket – például a politikai vitanapokat. Aztán, amikor ősszel a Jobbik és az LMP kezdeményezésére mégis összejött egy a devizahitelesek helyzetéről, az MSZP távol maradt. Nem ellentmondás ez?
- Nem. Nyáron összehoztunk a bajban lévő devizahitelesek érdekében egy rendkívüli ülést: a kormánypártiak arra sem vették a fáradságot, hogy eljöjjenek. Ekkor döntöttük el, hogy az őszi ülésszakban a parlament biztosította nyilvánosságot maximálisan kihasználjuk, de nem bajlódunk eleve kudarcra ítélt akciókkal. Inkább az emberekkel találkozunk, és a konkrét gondjaikra próbálunk megoldást találni. Például a devizahiteles vitanap alatt a szocialista politikusok országszerte sok száz hitelcsapdában vergődő szavazóval beszéltek, tanácsokkal segítették őket és bemutatták az MSZP javaslatait.
- Nem vitás, a nyilvánosság befolyásolását elősegíti egy töltöttkáposzta-osztó, jótékonysági pénzgyűjtő performansz, amivel két MSZP-s képviselő az ételosztás megadóztatása ellen tiltakozott, de egy ellenzéki frakció munkáját mégis az minősíti, hányszor ért el valamit a kormánypárt ellenében. Tud akár egy ilyet is mondani?
- Egyetlenegyszer sikerült meggyőzni a Fideszt: a terrorcselekmények megelőzésről szóló, új tényállásokat és büntetési tételeket bevezető jogszabály elkészítésekor a Belügyminisztérium elfogadta az MSZP szakértőinek javaslatait és ötpárti egyetértéssel született a törvény. Arra viszont több példa akadt, hogy parlamenten kívüli eszközökkel tártunk fel botrányos ügyeket. Hogy csak a legnagyobbakat említsem: az MNB alapítványok közpénz-eltüntető működése, a Posta-csoport részleges privatizálása, vagy a nagy „gáz-offshore” ügy. Ez utóbbinál, miután nyilvánosságra hoztam, hogy a kormányközeli üzletemberek tulajdonában álló, offshore-hátterű gázkereskedő MET-csoportot hogyan segítette az állam néhány év alatt 100 milliárdos haszonhoz, ez a gyakorlat abbamaradt.
- Úgy érti, ez a haszon most már eljut a lakossági fogyasztókhoz?
- Nem, mert a Kormány ezt nem engedi. Úgy „védi a rezsicsökkentést”, hogy közben évek óta mesterségesen magasan tartja a hatósági árakat, a lakások szigetelését, energetikai korszerűsítését pedig nem támogatja. Mi azt mondjuk, hogy az árképzésben igazságos, sávos árrendszert kell bevezeti, ahol a kisfogyasztók sokkal olcsóbban kapják az energiát. A tartós rezsicsökkentés érdekében pedig Otthon-felújítási Alapot kell létrehozni. Gondoljunk bele, ha a kormány a gáz értékesítéséből származó hasznot energiakorszerűsítésre költötte volna, már sok százezer családnak lehetne „energiatakarékos” otthona és alacsonyabb rezsije.
- Azt mondja, a Fidesz kiüresítette a parlament szerepét. Ugyanakkor az olyan kényes ügyek nagy részét, mint a MET-botrány, mégis képviselők ássák elő, hiszen létezik egy „parlamenti oknyomozói műfaj”: az úgynevezett írásbeli kérdéssel majdnem minden állami ügyletről információkat szerezhetnek a képviselők. Akkor miért beszél titkolózásról?
- Abban igaza van, hogy egy írásbeli kérdésre elvben minden kormánytag köteles válaszolni. De semmilyen jogorvoslati lehetőség nincs, ami igazmondásra, vagy legalább arra kötelezné, hogy a válasza tartalmilag kapcsolódjon a feltett kérdéshez.
- Akkor ennél a pontnál az ügy el is hal?
- Nem. Ha az írásbeli kérdésre nincs konkrét válasz, akkor műfajt váltok, és közérdekű adatigényléssel szerzem meg az illetékes állami szervtől vagy vállalattól az információkat. Ha ennek keretén belül sem adja ki, akkor perelek – már száznál több ilyen ügyem van. És a bíróságok egyre-másra kötelezik az állami szereplőket, hogy publikálják az adatokat. Éppen ezért a titkolódzó kormányzati szereplők taktikát váltottak: vagy törvénymódosítással próbálják tovább titkolni az adatokat (MNB-alapítványok, Posta), vagy sokmilliós költségtérítést kérnek az adatok kiadásáért. De emiatt nem szabad meghátrálni, ebben az esetben a munkadíj jogos voltát vagy a mértékét kell bíróságon megtámadni.
- Azt mondja, száznál több pere van, és a sajtóban is sorjáznak a korrupciós, orosz befolyásról szóló, hatalommal való visszaélést bemutató ügyek. Ám a jelek szerint ezek nem befolyásolják érdemben a választót. Akkor mivel akarja megszólítani az MSZP az embereket?
- Hadd utaljak vissza a 2014-es pécsi választásra...
- ...amit elvesztettek a szocialisták.
- Amit majdnem megnyertek az MSZP jelöltjei. Négy éven át folyamatosan bemutattuk a korrupciógyanús ügyeket, azt, hogyan játszott át a városvezetés ügyvédi irodáknak, marketing cégeknek, vagy épp a fideszes Várhegyi Attilának összesen évi fél milliárd forintot. Ezeknek köszönhetően alig pár százalékkal maradtunk le a fideszes jelöltektől – akik mélyen alulmúlták a Fidesz átlagát. Ha akkor a mutyik bemutatása mellett azt is el tudtuk volna hitetni a pécsiekkel, hogy a baloldali összefogás képes kormányt váltani, a szocialista jelöltek nyertek volna. A tanulság az, hogy akkor hatásos a botrányos ügyek feltárása, ha van győzelem-esélyes együttműködési konstrukció. Meg persze kell egy program, ami megmutatja, hogy egy kormányváltás után is felkel a nap, és jobb lesz az élet, mint most.
- A győzelmi konstrukció mintha most is hibádzna.
- Én továbbra is kitartok a közös lista, közös jelölt mellett, mert nincs más lehetőség a kormányváltásra. Ezt deklarálta a májusi kongresszusunk, ezt hirdette Botka László és ezt vallja most Karácsony Gergely – ezért fogadtuk el az ajánlatát. Tudom, nem illik kérdezni az újságírótól…
- ...ha tudok, válaszolok.
- Melyik az a párt, amelyik a második olyan ajánlatát teszi a többi ellenzéki formációnak, amivel leváltható a kormány?
- Feltételezem, ha nem az MSZP lenne, nem kérdezte volna meg.
- De hát tényleg az MSZP az!
- Másnak is van miniszterelnök-jelöltje.
- Csak épp támogatottsága nincs hozzá.
- Az MSZP népszerűsége is hónapról hónapra sorvad.
- A legfrissebb mérések szerint elkezdtünk visszaerősödni, ráadásul bármi történt is, még mindig az MSZP a legnagyobb baloldali párt.
- Amelyikkel mindenki koordinálni szeretne az egyéni választókerületekben. Önök szerint azonban ez nem célravezető, és nem tárgyalnak, holott másik három párt ebben látja a megoldást.
- Mi tárgyalnánk, de elütik a kinyújtott kezünket – azért, mert azok, akik koordinációról beszélnek, a saját egyéni stratégiájukat erőltetik. Lehet különböző konstrukciókat vázolni, de ha a választó nem hiszi el, hogy a terv esélyes a kormányváltásra, akkor semmilyen együttműködésre nem szavaz. Márpedig kormányváltó erőt csak közös listával és miniszterelnök-jelölttel lehet felmutatni. Az alapkérdés az, egy adott pártnak kizárólag az-e a célja, hogy több szavazatot kapjon, legyen frakciója a parlamentben, vagy ezt csak eszköznek tekinti a kormány leváltásához.
- A Demokratikus Koalícióra gondol?
- Az összes olyan demokratikus ellenzéki pártra gondolok, amelyik külön indulásról és külön listáról beszél. Nem találkoztam olyan választóval, aki azért szavazna egy pártra, hogy az bekerüljön a parlamentbe, vagy épp legyen frakciója. Én csak olyan szavazókkal találkozom, akik azt mondják: ezt a kormányt el kell zavarni. A demokratikus ellenzéknek tudomásul kell vennie, hogy a választás nem a politikusok pozícióiról, ügyeiről szól, hanem az emberek életéről.
