Kováts Kriszta és Nyáry Krisztián Játékok és szerelmek című új estje a Madách Stúdióban többszörösen kellemes. Ők maguk zenés játszmáknak nevezik magát a műfajt, illetve koncertszínház is szerepel a színlapon. Mindkettő helytálló. Nyáry Krisztián ül egy fotelben és felolvassa a Corvina kiadónál könyvalakban is megjelent a témára született dalok inspirálta novelláit, Kováts Kriszta pedig elénekli magukat a dalokat. Felváltva érkeznek az írások és szerzemények. Olyan az egész, mint egy páros játék, egymásnak szerválnak, aztán fogadják az adogatást és vissza is ütik. Nyáry szövegei dialógusban vannak Fábri Péter dalszövegeivel. Annál több a kettő, mint hogy kiegészítik egymást, inkább egymásba mosódnak. Mindkettőt átlengi valamiféle szelíd, szarkasztikus melankólia. De a játék kegyetlensége is, amelyben nincs pardon. (A zenét a Kováts Kriszta Kvintett tagjai adják élőben.)
Nyáry hősei a hazai huszadik századi kultúrtörténet sport és közélet jeles alakjai. Írók, zenészek, edzők, sőt még kurtizán is szerepel közöttük. Az író remekül műveli ezt a műfajt. Mint azt mát a korábbi írásaiból is megtapasztalhattuk. Egyszerre képes ismeretterjesztő és személyes lenni. Nyilván mindenkinek megvan a kedvence. Nekem a Ki nevet a végén, amely a fiatal Bartók Béla és a szintén fiatal hegedűművész, Geyer Stefi beteljesületlen szerelméről szól. Bartók egy hegedűversenyt is komponált a lány ihletésére. Neki írta, ő inspirálta. Az ő lénye, és igen a nevetése, a második tétel dallamában benne is van Geyer Stefi nevetése. Bartók úgy rendelkezett, hogy Stefi soha senkinek nem mutathatja meg a darabot és nem is játszhatja el. Nyáry írása azt a momentumot tárja elénk, amikor a nő halála előtt egy barátjának adja a kotta kéziratát. A titkot képtelen a sírba vinni, úgy gondolja, hogy meg kell osztania a közönséggel a dallamokat, de a Bartóknak tett ígéretet alapvetően nem szegte meg. Ő maga soha sem játszotta el. Szép, tanulságos írás. Mint ahogy a többi is. És dalok is jók. A pókertől, a teniszen át, a lottót sőt a bűvös kockát is érinti a tűnődés. De messze túlmutat a közhelyeken, finom mélységet kap mindegyik szerzemény. (Két fiatal színész Zelei Péter, Zavaros Anna végig jelen van a színen és mozgással meg is jelenítik a történeteket.) Kováts Kriszta pedig sokszínűen énekli őket, ha kell játékosan, máskor inkább bölcsen, kicsit felülről szemlélve a játékok és szerelmek összefonódását. Mint ahogy a Ki nevet a végén című dalban elhangzik: „A kicsi, színes bábu áll, / kicsi színes számokon/ kicsi színes bábu vagyok én / szép célokról álmodom. / Ez a játék arról szól / kicsi színes számokon / hogy a végén végül ki nevet / még hány lépés hány pofon / Én, te vagy ő, te vagy én, én vagy ő – / jár, körbe jár aki győz, egyszer majd győz, hiszi ő.”
