Európai Egyesült Államokat képzel el Martin Schulz. Az SPD elnöke ezzel szembemegy azokkal az országokkal, köztük Magyarországgal, amelyek a tagállamok laza halmazaként képzelik el közös Európánkat.
Schulz bejelentése nagy visszhangot keltett nemcsak Németországban, hanem az állam határain kívül is, pedig az Európai Egyesült Államok gondolata nem új. A a terminológiát már 1848 tavaszán használta Charles Mackay skót író, később pedig Giuseppe Garibaldi, illetve Victor Hugo. A francia író 1849-ben akkor még egészen utópisztikus jövőképet fogalmazott meg: „Elérkezik egyszer az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Egyesült Államok óceánon átívelő együttműködése”. A német történész, publicista, Ludwig Quidde néhány évvel az első világháború lezárása után úgy vélte: az Egyesült Európai Államok a kontinentális megbékélés záloga lehet.
Érdekes módon 1925 szeptemberében épp a német SPD vette fel programjába az Európai Egyesült Államok megvalósításának szükségességét. Ez akkor inkább gazdasági egységet jelentett, de az 1959-ig érvényben lévő programban kiemelték azt is: figyelembe kell venni minden európai ország érdekeit. A második világégés után, 1946-ban már Konrad Adenauer (CDU) beszélt Európai Egyesült Államokról.
A német politikában tehát nem új az, amit Martin Schulz felvetett, most mégis hasonló utópiaként emlegetik, mint száz évvel ezelőtt. Manapság félnek az EU-ban az átfogó reformoktól, hiszen minden nagyívű kezdeményezéssel ugyanabba a zsákutcába jutnak: megvalósításukhoz az EU alapszerződésének módosítására lenne szükség, amire nem lenne esély. Ezzel élnek vissza azok a közép-európai országok, amelyek fittyet hánynak az európai alapértékekre.
Csakhogy az európai vezetők nem úszhatják meg, hogy választ adjanak a nagy kérdésre: hogyan képzelik el az Unió jövőjét? A történelmi tapasztalatok alapján is azt mondhatjuk, ha az európai nemzetállamok Varsó és Budapest által elképzelt laza halmaza valósulna meg, az előbb-utóbb a közös Európa halálát jelentené. Csak a mélyebb integráció tarthatja egyben az Uniót, bár kétségtelen: ennek is megvannak a veszélyei. Ulrike Guérot német politológus a ZDF-ben rámutatott: ha a német-francia tandem egy stabil német kormány megalakulása után a mélyebb integrációért száll síkra, akkor azok, akik a májusi francia elnökválasztás második fordulójában, valamint a szeptemberi német parlamenti voksoláson Marine Le Penre, illetve a német Alternatívára szavaztak (a választók 33,9, illetve 12,6 százalékáról van szó), kirekesztetteknek érezhetik magukat. S akad egy másik buktató is. A tradicionális jobboldali pártok az EU-t fenyegető válságok hatására még inkább jobbra fordulhatnak. Franciaországban hétvégén az euroszkeptikus húrokat pengető, nyíltan bevándorlásellenes Laurent Wauquiezt választották meg az egykor Nicolas Sarkozy által fémjelzett Republikánusok elnökének, de ami ennél nagyobb baj: nem tudatjuk előre azt, hogy Angela Merkel után a CDU-ban nem megy-e végbe konzervatív fordulat. A populista politika, a „jobbra tolódás” rövidtávon nagyon csábító: el lehet odázni a legnagyobb problémákat. Ha egy párt szembehelyezkedik az EU-val, s azt állítja: könnyebb a saját utat választani, mint a többi európai állammal való mélyebb együttműködést, elorozhatja a szélsőjobb szavazatokat. Csakhogy Nagy-Britannia példája, a britek uniós kilépéséről szóló népszavazás óta eltelt idő teljességgel igazolta, hogy ez az állítás nem felel meg a valóságnak.
Függetlenül attól, hogy Schulz elsősorban a szociáldemokraták megosztottsága miatt állt elő a közös Európát érintő javaslatával (dilemmát jelent az SPD-nek legyen-e nagykoalíció, vagy sem), új minőséget képviselhet a német koalíciós egyeztetések során, hogy a CDU/CSU és az SPD esetleges megállapodását az Európa jövőjéről szóló vita is befolyásolhatja. Ez azért is lenne időszerű, mert 2019 elejéig közzé kellene tenni az EU jövőbeni működésére vonatkozó elképzeléseket, így annak is el kell dőlnie, Magyarország milyen szerepet tölthet be a jövő Európájában. Tisztázni kell azt is, hogy az uniós támogatásokat a jogállamisághoz kötik-e. Az Európai Egyesült Államok azt jelentené: az az ország, amely nem hajlandó beállni a sorba, az maradjon az EU-n kívül. Ez már nem is kétsebességes Európát jelentene, a mag-Európánál is szorosabb összefogást feltételezne.
A német uniópártok és a szociáldemokraták ma kezdődő koalíciós egyeztetése ezért sorsdöntőnek nevezhető az EU reformja szempontjából. Addig azonban minden elképzelésről csak feltételes módban lehet beszélni – köztük Emmanuel Macron francia elnök szeptemberi víziójáról is –, amíg létre nem jön a következő berlini kormány.
Ha létrejönne a nagykoalíció, az gyászos hír lenne a magyar kabinet számára. Azért lenne rosszabb az új nagykoalíció a mostaninál Budapestnek, mert már most látható: Martin Schulznak és Emmanuel Macronnak köszönhetően jobban odafigyelnének Európára, komolyabb szankciókra számíthatnának azok, akik csak pénzcsapként tekintenek Brüsszelre.
A német társadalom nagyobbik része egyelőre nem támogatja Martin Schulz tervét, bár nem lebecsülendő, hogy máris 30 százalék találja jó ötletnek az Európai Egyesült Államok gondolatát. Sigmar Gabriel külügyminiszter szerint ha a kérdést másként tették volna fel, akkor Schulz felvetését is sokkal többen támogatnák. Bár a CDU-nál is akadtak jócskán bíráló hangok, egyelőre korai lenne kijelenteni, hogy Angela Merkel a későbbiekben ne álljon egy ilyen, vagy ehhez hasonló kezdeményezés mögé. Ő is látja: hosszabb távon nincs más út.
Rónay Tamás
Marcel H. Van Herpen (Cicero Alapítvány): ami ma utópia, holnap már nem lesz az
- A kontinens szakértőjeként mit gondol az Európai Egyesült Államok ötletéről? Mintha Európa épp az ellenkező irányba tartana az erősödő unióellenes hangokkal…
- Szimpatizálok vele, ugyanakkor tudom, hogy a megvalósítása nem könnyű, mivel nem mindenki kész még erre. De tény, hogy előremutató ideák kellenek ahhoz, hogy a megfelelő irányba haladjunk. Ami ma utópia, holnap már nem lesz az.
- Reálisan nézve a jelen helyzetet: megvalósítható egyáltalán?
- Azt hiszem, hogy Martin Schulz elképzelésének, miszerint 2025-ben alá lehetne írni az erről szóló egyezményt, nincs realitása. Lépésről-lépésre kell haladnunk. A mélyülő európai integráció feltételei egyre jobbak. Az Egyesült Királyság ugyanis, amely mereven elzárkózott ettől, hamarosan távozik. Mindeközben Franciaországnak EU-párti kormánya van, és Németországnak is az lesz, ha ismét CDU/CSU-SPD koalíció alakul. Ezzel új lehetőségek nyílhatnak meg a friss európai kezdeményezések előtt. Ezeket a közvélemény is várhatóan támogatja, mivel Donald Trump sokakat elidegenít, s így távolodunk az Amerikai Egyesült Államoktól. Az Európai Unióban a tagállamoknak először az eurózónában és a védelmi együttműködések területén kell elmélyíteni a hosszútávú strukturális kooperációt. De nem szabad semmit elsietni, lépésről-lépésre kell haladni ezen a két területen, s idővel majd más ügyekben is szorosabbra lehet fűzni az együttműködést.
- Miért rukkolt vajon elő ezzel épp most Martin Schulz?
- Nem hiszem, hogy opportunizmusból. Ő megrögzött európai, és tisztában van azzal, hogy ha a kontinens nem halad előre, akkor atomjaira hullhat a bal-és jobboldali populista mozgalmak hatására. Kétségtelen azonban, hogy új köntösbe kell öltöztetni ezt az elképzelést.
- Nem először vetődött fel az Európai Egyesült Államok gondolata. Honnan származik?
- Érdekes, Victor Hugo,1849-ben, már az első párizsi békekonferencián felvetette a föderális Európa gondolatát, amelynek a magja Franciaország és Németország lett volna. Ő olyan ember volt, akinek merész, előremutató ötletei voltak, márpedig ilyen emberekre van szükség a nagy vállalásokhoz. Az 1950. május 9-i Schuman-nyilatkozat is mérföldkő. A francia külügyminiszter akkor vetette fe az Európai Szén- és Acélközösség gondolatát, ez volt az európai projekt kezdete. Schuman azonban kifejezetten a föderalizmus megvalósítása érdekében tett első lépésnek szánta ezt. De nagyon kis lépésekkel haladt. Először az európai szolidaritást akarta megteremteni, majd az intézményeket létrehozni. Ez jó hozzáállás volt, és be is vált. Napjainkban ennek a megközelítésnek kellene új elképzeléseket szülnie.
Körösi Ivett
