Csángó Dániel igazi lázadó: kerül, amibe kerül, kerekesszékesként is használni próbálja az M3-as metrót. Igaz, nem is nagyon tud mást tenni, hiszen Óbudán lakik és az Ecseri útnál dolgozik, naponta át kell utaznia a városon. A másnak 40 perces út neki komoly előkészülést igénylő kalandtúra, amelybe segítő nélkül bele sem tudna vágni.
„Nem tagadom, van egy kis dac is bennem” – magyarázza, hogy miért szeretné ugyanúgy használni a várost, mint az ép emberek. Amilyen ő is volt régen. 13 évvel ezelőtt egy pillanat alatt változott meg az élete, amikor egy buliról hazafelé tartva az autót vezető barátja elaludt a kormánynál és a lakásuktól harminc méterre árokba borultak. Dánielnek az ötös csigolyája tört el, kerekesszékbe kényszerült. Azóta naponta megtapasztalja, hogy Budapest egy mozgássérült embernek leküzdhetetlen akadályok, zsákutcák tömkelegét rejtő labirintus. Ha munkába indul, előbb a kerületében fel kell jutnia valamilyen buszjáratra. Ez sem könnyű: bár ma már általában alacsony padlós buszok közlekednek, nem egyszer előfordul, hogy a BKV magas padlós járművet küld, többet is egymás után. „Volt, hogy három ilyen busz is elment, én pedig egy órát késtem egy találkozóról” – sorolja a tapasztalatokat Dániel.
Még nehezebb a helyzete a metrófelújítás megkezdése óta, mert most az akadálymentesítés nélküli Deák-téren kénytelen felszállni a metróra. "Önmagában csak a felszállás 20 perc" – mondja. A Deákon ugyanis két mozgólépcsőn kell lejutnia. Mindkét esetben keríteni kell egy BKK-dolgozót, aki - általában némi telefonálás és fejvakarás után - megállítja a lépcsőt, feltolja rá a kerekesszéket a benne ülővel együtt, majd lemegy vele az aluljáróba, ahol rendszerint újrakezdődik minden: keríteni kell valakit, aki megállítja a lépcsőt, majd leviszi őt a metrószintre. Végül a harmadik felvonásban odalenn is szüksége van valakire, aki segít neki a szerelvényre feljutni.
Tiszta színdarab – próbálja humorral elütni a helyzet élét, pedig nem vígjátékról van szó. Jellemző, hogy sorstársai közül senkit sem ismer, aki bevállalná a metrózást. Ehhez és általában a Budapesten való közlekedéshez kellene egy segítő, de ilyet nagyon nehéz találni és rendkívül költséges – mondja Dániel, hozzátéve: akinek nem olyan könnyű széke van, mint neki, hanem 200 kilós elektromos kocsiban ül, annak esélye sincs lejutni a metróba, így inkább otthon marad a négy fal között. Ahogy több tízezer fővárosi mozgáskorlátozott, kerekesszékes, kismama, járókeretes öreg, vakvezető kutyával közlekedő számára is elérhetetlen luxus a metró.
A tiltakozások ellenére úgy tűnik, ha a kormányon múlik, ez a jövőben is így marad. Mint azt lapunk a nyáron megírta: a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) tervei szerint az M3-as metró nyolc, zömében belvárosi állomását nem látják el liftekkel. A már elindult felújítás első szakaszában az északi állomások közül a Dózsa György úti nem lesz akadálymentesítve, de az Arany János utca, a Ferenciek tere, a Kálvin tér, a Corvin-negyed, a Klinikák, továbbá az Ecseri és Pöttyös utca állomások is liftek nélkül maradnak.
A mozgássérült szervezetek számos petíciót írtak, a Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége nemrég egy nyílt levelet tett közzé Orbán Viktornak és Tarlós Istvánnak címezve, de a kérésekre eddig mindig egyforma válasz érkezett: nincs pénz akadálymentesítésre.
„Őszintén sajnálom” – nyilatkozta korábban lapunknak is Tarlós István, aki szerint az uniótól várt, a magyar kormány által a fővárosnak ígért 137,5 milliárdos büdzsé csak a megállók felének akadálymentesítésére elég. A főpolgármester kimondatlanul is azt üzente: a 20 milliárd forint körüli többletpénzt a kormánytól várná. Lázár János viszont ezzel kapcsolatos kérdésünkre reagálva visszamutatott a fővárosra: az akadálymentesítés mindenütt önkormányzati feladat. „Magyarországon 3200 önkormányzat van. Tudja hány olyan épület van, ahol nincs akadálymentesítés? Több ezer!” – sorolta a kancelláriaminiszter, miért nem lenne fair, ha mások nem kapnának pénzt erre a célra, a legnagyobb büdzsével rendelkező Budapest pedig igen. Amikor arra emlékeztettük, hogy itt a napi 530 ezer embert szállító M3-as metróról van szó, Lázár finomított az álláspontján: „Az már megoldás lehet, ha az állam ad 50 százalékot és az önkormányzat adja a másik felét”. A legutóbbi kormányinfón pedig a kancelláriaminiszter a hvg.hu-nak már úgy nyilatkozott: áttekintették a kérdést és úgy döntöttek, rövidesen találkozóra hívják Tarlós Istvánt, ahol megkérdezik, miben tudna segíteni a kormány a fővárosnak.
A találkozó pontos időpontját nem árulta el, csak annyit közölt, hogy az a közeljövőben lesz. Ezzel életben tartja a reményt, hogy – ahol technikailag lehetséges – mégis megoldás születhet a mozgásukban korlátozott tízezrek érdekében, már ha a politikai csatározás, a presztízsharc nem lesz továbbra is fontosabb az fővárosban közlekedők érdekeinél.
Az unióhoz fordulna a nemrégiben „Teljes értékű metrót” címmel a Rehab Critical Mass-szal közösen demonstrációt szervező Csángó Dániel. A mozgássérült fiatalember arra alapozza a tervet, hogy a napokban a Ferenciek terén, a metrómegállóban tartott tüntetésükön harminc olyan civil szervezet csatlakozott hozzájuk, amelyek más ügyben még soha nem fogtak össze. Az aktivista azt tervezi, a metró felújítását finanszírozó uniónál fognak tiltakozni, hogy nyomatékosítsák: nem fogadják el, hogy a metrófelújítást Budapesten csak részleges akadálymentesítéssel képzelik el a magyar döntéshozók.
Most javíthatja az esélyeket a késés
A nagyberuházásra rálátó forrásaink szerint leginkább az egymással kutya-macska viszonyban lévő városháza és a kormány, illetve a kivitelező cégek közötti harcon múlik, végül melyik megálló lesz akadálymentes. Megírtuk, a metrófelújításra kiírt közbeszerzéseket többször is visszadobta a városháza, mert a kormányközelinek tartott kivitelező cégek sorra 40 milliárddal felpumpált árajánlatot adtak be.
A vitának már ebben a fázisában a nagy uniós projektek előkészítését szakértői testülettel támogató úgynevezett Jaspers program munkatársaihoz fordultak a beruházásban érintett felek, hogy előkészítsék a korábban tervezettnél 40 milliárd forinttal magasabb költségigény uniós elfogadtatását.
Azonban egy lapunkhoz korábban eljutott BKK-levélből kiderült, hogy ha az EU meg is adja a többletpénzt, az lényegében a - kormányközeli - kivitelező cégek pluszigényeire menne el, és nem akadálymentesítésre. Az tehát, hogy hol lesz beépített lift, valójában a kivitelezők pénzéhségén múlik.
A késlekedés most kivételesen javíthat az esélyeken. A főváros – kényszerhelyzetben – úgy döntött, hogy egyelőre csak az északi szakasz állomásait újítják fel. Ezen a szakaszon „csak” a Dózsa György úton maradna el az akadálymentesítés, a problémás középső és a déli szakaszra szóló közbeszerzésekről pedig még tárgyalhatnak a kivitelezőkkel és a kormánnyal. Kérdés, hogy Tarlós István mennyire tudja kihasználni ezt a haladékot, mindenesetre vannak arra utaló jelek, hogy ha az unió nem adna több pénzt az eredeti 137,5 milliárdnál – amire forrásaink szerint komoly esély van, mivel kimerülőben az uniós operatív keret –, úgy a kormány végül beszállhat 40 milliárd forinttal a metrófelújításba.
Úgy hírlik, azt a beruházást finanszírozó Brüsszel is elfogadta, hogy nem lehetséges mindenütt az akadálymentesítés: az Arany János utcánál és a Ferenciek terénél műszakilag kivitelezhetetlen a feladat, a Nagykörúton belül pedig az akadálymentesített trolikkal és villamosokkal utazhatnak a mozgásukban korlátozottak. Forrásunk szerint a kérdés most leginkább az, hogy a felszínhez közeli állomások – a Dózsa György út, Ecseri út és a Pöttyös utca – akadálymentesítése megoldható-e a feltételezett kormányzati segítséggel.
Az M3-as metró középső és déli szakaszának felújítására állítólag heteken belül megjelennek az új közbeszerzési pályázatok és a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak is lépni kell: el kell küldenie az Európai Bizottságnak az M3-as metró pályázatát, mert uniós döntés nélkül egyelőre a magyar költségvetés finanszírozza a már megkezdett felújítást az északi vonalon. - Zs.P.
