A magyar kormány a jelek szerint a republikánus kormányzattól ugyanazt kapja jutalmul, amit a demokratáktól büntetésül. Amikor január 20-án Donald Trump, az Egyesült Államok republikánus elnöke Washingtonban letette a hivatali esküt, budapesti kormánykörökben kirobbanó derűlátással várták, hogy a demokraták hosszú kormányzása után végre olyan politikai elit veszi át Amerika irányítását, amely megértéssel viseltetik, sőt jórészt azonosul is az „illiberális” rendszert meghirdető Orbán Viktor politikájával. A magyar kormányfőt azonban mindmáig nem fogadta az elnök az Ovális Irodában.
Trump és Orbán a belga fővárosban május 25-én a NATO-csúcson FOTÓ: AFP
Pedig Orbán mindent megtett. Még tavaly júliusban, tehát jóval az amerikai elnökválasztási kampány finise előtt, Tusnádfürdőn nemzetközi felhördülést keltett azzal, hogy nyilvánosan Donald Trump mellé állt Hillary Clintonnal szemben.
„Micsoda nagyszerű hír. Él még a demokrácia” – lelkendezett a miniszterelnök az elnökválasztás eredményének hírére küldött gratuláló üzenetében. Két héttel később Orbán egy lapinterjúban elbüszkélkedett azzal, hogy beszélt telefonon a megválasztott elnökkel, aki meghívta őt Washingtonba – oda, ahol addig mindketten „fekete báránynak” számítottak. A dolgok azóta annyiban változtak, hogy Trump januárban beköltözött a Fehér Házba, de Orbánnak csak nem akar megérkezni az a konkrét dátumot is tartalmazó meghívó.
Tavasszal a magyar kormány visszahívta az új washingtoni kormánykörökben jó kapcsolatokat kiépítő, hallatlanul tevékeny nagykövetét, Szemerkényi Rékát. A biztonságpolitikában járatos Szemerkényi megmaradt következetes atlantistának, nem tartott lépést a budapesti változásokkal. Erre utal, hogy a volt diplomata Washingtonban maradt, és az Európai Politikaelemző Központ (CEPA) elnevezésű agytröszt alelnöke lett.
Nyáron pedig kiderült, hogy ugyanennek a CEPÁ-nak az addigi vezetője, Wess Mitchell veszi át az amerikai külügyminisztériumban az európai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkárság irányítását, ami a magyar ügyek felügyeletét is jelenti.
Szabó László, Magyarország új washingtoni nagykövete ugyan szeptemberben átadta megbízólevelét Trumpnak, és az elnökkel folytatott rövid beszélgetés nyomán egyik sajtónyilatkozatában azt állította, hogy az elnök „találkozni akar” Orbánnal, de amerikai részről továbbra sem hangzik el semmi ezzel kapcsolatban.
Elhangzott viszont október 17-én a MÚOSZ rendezvényén David Kostelanciknak - a budapesti amerikai nagyköveti tisztség betöltetlensége okán a misszió ügyvivő irányítójának - a beszéde. Kostelancik keményen kiosztotta a médiaszabadság és -sokszínűség magyar kormányzati korlátozásának, az újságírók megfélemlítésének a jelenségeit.
Ezután a washingtoni külügy – voltaképpen jelképes, 700 ezer dollár értékű – támogatást jelentett be a vidéki független magyar média támogatására. Ez már soknak bizonyult a Bem rakparton, Kostelancikot bekérették a minisztériumba, és közölték vele, hogy ezt a jövő évi választásokba való beavatkozásnak tekintik.
A magyar kormány nyilvánvalóan elszámolta magát. Egyfelől azt remélte, hogy a bevándorlás- és liberalizmusellenes Trump „elnézi” majd neki azt, hogy nyíltan nekitámad egy amerikai milliárdos üzletember és filantróp adományozó által alapított amerikai egyetemnek, a CEU-nak, illetve más, emberi jogvédelemmel foglalkozó nem kormányzati szervezeteknek - sőt, antiszemita képzeteket keltő gyalázkodó kampányt indít személyesen Soros György ellen. Másfelől abban is súlyosan tévedett, hogy Trump majd „oroszbarát” légkört teremt Washingtonban, időközben ugyanis az elnök kénytelen volt jócskán visszafogni Vlagyimir Putyin elnökhöz fűzött reményeit.
Ami a Közép-európai Egyetem ügyét illeti, Budapest legutóbb a feltételeinek teljesítésére kitűzött határidő meghosszabbításával gondoskodott az intézmény jövőjének bizonytalanságban tartásáról, és egyben az amerikai kormánnyal való konfliktushelyzet tartósításáról.
Ezzel a háttérrel érdemes olvasni azt a nyílt levelet, amely Orbán Viktor kormányfő politikáját bírálja Radványi K. Miklós, a Frontiers of Freedom (A szabadság határai) elnevezésű, Malcolm Wallop szenátor által 1995-ben létrehozott amerikai alapítvány külpolitikai kérdésekkel foglalkozó alelnöke. Radványi Budapesten az ELTÉ-n diplomázott, majd tudományos fokozatot szerzett a Johns Hopkins egyetem nemzetközi tanulmányokkal foglalkozó karán és a George Washington egyetem jogi központjában. Tevékenykedett Orrin Hatch szenátor és Chtistopher Cox képviselő külügyi tanácsadójaként. A hidegháború csúcspontján menekült el a kommunista uralom alatti Magyarországról, és kivándorolt Amerikába. Geopolitikai, nemzetbiztonsági és külpolitikai ügyek szakértője. Széles körben publikál legkevesebb három nyelven, és szerte a világban tartott előadásokat külpolitikáról, nemzetközi kérdésekről. Radványi, az amerikai Republikánus Párt konzervatív, Donald Trump elnökhöz közeli think tankjének külpolitikai elemzője. Radványi tíz éve egyszer már Hugo Chavez venezuelai diktátorhoz hasonlította Orbánt. A Frontiers of Freedom intézet egyik vezetőjeként annak a csapatnak a reprezentánsa, amelyik a Republikánus Párt fő sodrától bőven jobbra, az alt right mozgalomban Trump sikerének is a kovácsa volt.
