Bajor Gizi neobarokk stílusban épült egykori villája teljesen sötét. Néhányan didergünk csupán a bejáratnál, olyan helyiségekbe is beléphetünk, ahová a múzeumlátogató nem teheti be a lábát. Vagyunk úgy tizenöten, zseblámpát kapunk, hamar csoporttá alakulunk. A kíváncsiság nagy összetartó erő. A hótól kicsit csúszós kert füves buckáin araszolunk a pince felé. Nem látunk csak az orrunkig. Előtte azonban kedvcsinálóként, hogy hangolódjunk, vezetőnk, Szebényi Ágnes felolvas egy levelet, amit Budapest Székesfőváros Részvénytársaság vezérigazgatóhelyettese írt Bajor Gizinek, 1939 októberében, „Kedves Gizike” megszólítással. A levélben arról tájékoztatja a művésznőt, hogy a nyugalma érdekében áthelyeznek egy buszjáratot. „Abban a reményben, hogy sikerült a kérdést megelégedésére megoldani, őszinte nagyrabecsüléssel szívélyesen üdvözli kézcsókoló tisztelője: Márkus Jenő. ”
Tisztelőből elég sok volt, Bajor Gizi korának első számú színésznőjének számított. A budai villát, ami akkor még földszintes ház volt, a család vásárolta meg 1928 táján, később Bajor és férje Germán Tibor fül-orr gégész is itt lelt otthonra 1933-tól, ekkor kapta végleges, mai formáját a ház, emeletet húztak rá és a házaspár az emeleti részben élt, míg a mama a színésznő testvére és családja a földszinti tereken osztoztak. De kezdjük az épület alagsoránál! Mint az kiderül Tamási Áron naplójából, az írónak ez a tér nyújtott menedéket 1945-ben. A színésznő ugyanis barátait, ismerőseit itt bújtatta a háború alatt. Tamási visszaemlékezésében leírja a körülményeket és azt, hogy Bajor még ezekben az időkben is milyen jól tudta játszani a nevető, figyelmes háziasszony szerepét. Az alagsorból a konferenciaterembe érkezünk. A pályatárs Bilicsi Tivadar szövegét hallgatjuk, aki 1945 után A néma leventében játszott együtt a színésznőveé és a próbákat eleveníti fel, melyeket itt a villában és Germán orvosi várójában tartottak, kiemeli a díva humorát, poentírozó képességét. Aztán egy rövid időre beleleshetünk a harmincas években készült Két fogoly című filmbe, amelyben Bajor partnere Jávor Pál.
Bajor Gizi villájához széles körű személyzet tartozott, sofőr, kertész, szakács. A színésznő főzőtudománya szűkös volt, de az általa készített pirítós receptje az alábbi: "Pain grillé á la Bayor Gizi. Végy ötven gramm félbarna (lehetőleg köménymagos) kenyeret. Végy hozzá ugyanannyi zsírt. Most a kenyeret mindkét oldalán hintsd meg egyenletesen finom sóval. Ezután melegítsd meg a zsírt, és mikor látod, hogy forró, a kenyeret ügyes lendülettel helyezd belé és... süsd meg!" (A recept a Színházi Élet Mit főz Művésznő? című rovatában jelent meg.)
A múzeumban kialakítottak egy külön szobát Bajor Gizi emlékeinek a felidézésre, ott egy olyan idézetet hallunk, ahol a művésznő a gyerekkorára tekint vissza. „Rendkívül félős, érzékeny gyerek voltam” - áll az írásban. Később aztán ez megváltozott és a színpadon a „Nagy Színésznő”, otthon a társasági dáma, az elkényeztetett feleség, a garden-partik mondén háziasszonya. szerepében tündökölt. Hetenként két vendégjáró napot tűzött ki magának: a szerdát és a vasárnapot. Ekkor elsősorban a „hivatalosak” jelentek meg, Herczeg Ferenccel, Petrovics Elekkel, Brisits Frigyessel s néhány művész-előkelőséggel élvezhetővé ízesítve, míg „családi vacsoráin” Germán s a maga barátait látta vendégül: dr. Barát Irént, Gombaszögi Ellát, Péchy Blankát, Gobbi Hildát, a Diósy- és Holländer-házaspárt.
Feljutunk az emeletre, ahol a Bajor Germán házaspár élt. Néhány dolgot megtudunk a viszonyukról is, ami előrevetíti a későbbi tragédiát. Bajor Gizi részéről e kapcsolat inkább egy szoros, emberi együttállást jelentett, nem a forró, izzó szerelmet. Számára Germán inkább a biztonságot, kiegyensúlyozott, jól szituált családi hátteret szimbolizálta. Ezzel szemben Germán Tibor szinte a tenyerén hordozta az asszonyt, imádattal csüngött a színésznőn. Erre utaló levélrészletekből is kapunk idézeteket. Felmegyünk a tetőteraszra. A hó miatt itt is kicsit csúszik a talaj. Elmesélik, hogyan mentette meg férjét Bajor Gizi a munkaszolgálattól és hogyan bújtatta heteken át egy manzárdszobában.
Aztán megemlítődik a történet vége, a tragédia. Germán 1951. február 12-én megzavarodott elmével halálos adag morfiumot adott Bajornak, majd magával is végzett. Ebben a villában a gyönyör, a boldogság és a halál titkokkal teli zugaiban. Kapunk még a túra végén harapnivalót, pirítóst és forralt bort. Kigyúlnak a fények, a titkokat és legendákat azonban magunkkal visszük a fagyos éjszakába.
