A napokban végigröppent az internetes sajtón a hír: "Botkáék jelezték, nem kérnek Gyurcsány jelöltjéből”. Vagyis Szegeden az MSZP maga akarja meghatározni, ki indul, és azt is, ki nem szólhat ebbe bele.
Mélyebb helyi ismeretek nélkül is előre lehetett tudni, hogy a hasonló konfliktusok tömegével bukkannak elő az egyeztetések során. Most azonban mindenki úgy tesz, mintha meglepődött volna, és nyilván ugyanígy fogják szemlélni a többi előre látható ügyet. A helyzet szorításában – saját racionális érvei ellenére – mindenki belenyugszik: oldódjon meg ez a probléma a régi módon, a politikai szkanderezés modelljével. Vagyis elindul a küzdelem - a választók szeme láttára -, hogy ki képes lenyomni a másikat. Ennek a küzdelemnek csak vesztesei lesznek, legalábbis a demokratikus ellenzék térfelén.
Hogyan lehetett volna mindez elkerülni? Ha itt a kormányra kerülésért harcoló és kormányképes ellenzéki erők racionális koalíció-építése folyna, akkor már induláskor olyan megoldást választanak, amely a résztvevők számára elfogadható, működőképes, és amely azt üzeni a társadalomnak: érett, felnőtt vezetők és racionális szervezetek kötnek egymással észérvek alapján egyezséget. Gondoljunk csak bele, hogyan oldódnak meg az efféle problémák az élet más területein? Vegyük példaként a gazdaságot, ahol bizony gyakran vetődnek fel éles konfliktusok. Ezek tisztázását megnehezítheti, hogy mindenki más jogrendszerre hivatkozik, a jog pedig nem egyértelműen, vagy csak nagyon sokára adna választ. Ilyenkor a felek előre megállapodnak, hogy választott bírósághoz fordulnak, és annak ítéletét elfogadják. Tulajdonképpen így kellene eljárni ebben az esetben is.
Most látszik csak, milyen fontos, hogy választási együttműködésen gondolkodó pártok és mozgalmak előre létrehozzanak egy ilyen etikai tanácsot, amely a nehezen kezelhető kérdésekben döntene. Ennek az együttműködésnek azonban volna egy elkerülhetetlen feltétele: minden érintett párt vezető testülete aláír egy olyan dokumentumot, amelyben elfogadja, hogy megegyezés híján átengedi a döntést ennek a testületnek és belenyugszik az ítéletébe. Nem mondják tehát a szavazóiknak és a választópolgároknak, hogy összeesküdtek ellenük és csaltak a döntésnél. Úgy kezelik, mint egy választott bíróságot: bármi legyen is a döntés, elfogadják.
Ebben az etikai tanácsban nem pártvezetők, még csak nem is párttagok ülnének. A pártok delegálnák ugyan a tagokat, akikben megbíznak, de ők nem a pártokat, hanem a megadott elveket képviselnék. Alapvetően fontos volna kivenni a pártvezetők kezéből ezt a döntést. Ők ugyanis előszeretettel hivatkoznak arra: felelősséggel tartoznak saját pártjuk választott testületeinek. Állandóan azt ismételgetik – gyakran csak ürügyként –, hogy a kongresszus határozott, a küldöttgyűlés előírta, a választmány úgy döntött... Éppen ezért kellene ilyen esetekben egy pártok által delegált, de tőlük független testületnek ezeket a kérdéseket megoldani.
Ebben az esetben előre tisztázni lehetett volna, majd elő kellett volna írni, hogy milyen szempontokat, milyen tényeket, milyen értékeket vesznek figyelembe, és milyen döntési módszereket alkalmaz ez a testület. Csak példaként: helyben lakik-e a jelölt, rendelkezik-e megfelelő ismertséggel, milyen a reputációja a szakmájában, hol dolgozik, mi a végzettsége, szerepelt-e korábban az adott választókerületben, milyen az elfogadottsága a környéken, indult-e korábban és milyen párt listáján a választáson, van-e valami támadható a múltjában, és még lehetne sorolni. A választókerületekben előbukkanó bármely konfliktust kiváltó kérdés is ennek a modellnek alapján volna kezelhető. A lényeg: ha nézeteltérés alakul ki a pártok között a képviselőjelöltek kiválasztása során - ami természetes és elkerülhetetlen -, ne hatalmi játékok alapján dőljön el a kérdés, hanem racionális és mindenki számára átlátható, elfogadható szempontok szerint.
Ha tehát valamelyik választókerületben a pártok nem tudnának megegyezni, akkor a döntés automatikusan átkerülne ennek a független testületnek a hatáskörébe. Az pedig a megadott szempontok alapján - a pártoktól beérkező információkra támaszkodva - eldöntené a kérdést. Nem a pártvezetők alkupozíciói, nem a hatalmi játékokban való gyakorlata, nem a pártokon belül zajló versengés szabná meg a képviselőjelöltek kiválasztódását. A választások kimenetele szemszögéből lenne egy fontos üzenete ennek az eljárásnak: itt együttműködni képes és arra kész pártok készülnek egységesen fellépni a választáson és azon túl is. Választópolgár, ezekben megbízhatsz, ezekre érdemes szavazni.
