A rendszerváltás körüli időszak egyik meghatározó tévedése az volt, hogy a kapitalizmus körülményei között a magyarok vállalkozni, s ami ezzel együtt jár, tulajdont szerezni szeretnének. Mire úgy 8-10 év alatt elrendeződtek a gazdaság viszonyai, és százezerszám létrejöttek a kis- és közepes vállalkozások, kiderült, hogy ez a szám csalóka, hiszen a minden rendű-rangú kényszervállalkozásokat is beszuszakolták ide, és ez manapság sincs másképpen. A hazai piac szűkössége mellett egyre égetőbbé vált a tőkehiány, amin legfeljebb az uniós támogatások enyhítettek. Ezeknek magyar neve: ingyen pénz.
Eközben azonban felnőtt egy új generáció, amely már születési időpontját tekintve is a XXI. század gyermeke. Ők azok, akiket a szociológusok kedvtelve neveznek Z-generációnak, nekik van meg az - a politikai osztály által figyelmen kívül hagyott - alapérzésük, amit úgy hívnak, függetlenedés. Általuk fordult visszájára - szinte észrevétlenül - a kormánypárt filozófiája, amely a polgáraitól azt várja el, hogy feleljenek meg a központi akaratnak.
Mindez meglepő eredménnyel járt. A holnap záruló Fiatal Vállalkozók Hetének okán elvégzett felmérés szerint ebben a korosztályban évről évre nő a vállalkozói kedv, fittyet hányva a nem éppen ideális környezetnek. Az egész gazdaságot behálózó korrupciónak, a bizonytalan, folyamatosan változó, sőt esetenként bántóan hiányos jogszabályi háttérnek is.
A választásokra készülő pártok sem hagyhatják figyelmen kívül, hogy a 21 év alattiak 64 százaléka úgy látja, a következő egy év során javulni fog az anyagi helyzete. Számukra a státusz, a kötelességtudat és a vállalkozó szellem a munkához kapcsolódó legfontosabb értékek. Egyvalami azonban hátrébb sorolódott: ez pedig a kemény munka, hogy a bátorságról, a kitartásról és a szerencséről ne is beszéljünk.
Az egész felmérés legfőbb tanulsága ugyanakkor a bizalmatlanság. A fiatalok már meglévő cégbe nem társulnának, ehelyett új társaságot alapítanának. Valamitől félnek, de nagyon. Talán nem véletlenül.
