Az Opera: Passion, Power and Politics, Opera: szenvedély, hatalom és politika címet viselő tárlat egy másik világszínvonalú londoni intézmény, a Royal Opera House-zal, a Királyi Operaházzal való szoros együttműködésben jött létre. Ennek megfelelően az opera közel négyszáz éves történetét foglalja össze, ám szerencsére fantáziadúsabban, mint unalmas kronológiai sorrendben. A reneszánsz Itáliában keresendő gyökerektől kezdve hét európai városban rendezett hét beszédes premieren keresztül nyújt felejthetetlen zenei-, hang- és intellektuális élményt. Ahogy erről a kiállítás kurátora, Kate Bailey beszámolt, a cél annak bemutatása volt, hogyan működik együtt az opera más művészeti ágazatokkal és hoz létre a különböző érzékszerveket egyszerre megmozgató hatásokat. Ahogy ezt az angolul alliteráló hangzatos cím is sejteti, szociális, politikai, művészeti és gazdasági tényezők egyszerre befolyásolják nagy operai pillanatok születését.
Az ötéves előkészítés után megvalósult, háromszáz, részben egészen rendkívüli objektumot tartalmazó kiállításon szereplő hét város és hét opera kiválasztását sok töprengés előzte meg. A kiindulópont adta magát, hiszen Monteverdi Poppea megkoronázása című műve egyike volt az első daljátékoknak, melyeket az új nyilvános operaházak egyikében mutattak be. Bailey szerint a premier nem is történhetett volna meg másutt 1642-ben, hiszen szerencsés találkozás volt a zeneszerzőnek a város életében játszott szerepe, a librettó és a karnevállal való kapcsolat között. Ami pedig immár a V&A kiállítás látogatóit illeti, majdhogynem nehéz hátat fordítani a teremnek, melyben a különösen jó minőségű audió-kalauzból a Pur ti miro, pur ti godo szerelmi kettős hangzik el Danielle de Niese és Alice Coote előadásában.
London érdekes módon az itt letelepedett Georg Friedrich Händel Rinaldo című operájával képviselteti magát. A termet egy életnagyságú, mozgó színpad dominálja, érzékeltetve, hogyan rendeztek meg 1711-ben, a nagy tűzvész utáni újjáépítés végeztével egy barokk operát. A kiállítás felidézi, milyen viták folytak a pénzügyi-kereskedelmi központban arról, vajon az olasz vagy az angol opera kínálja- e a szélesebb témákat. Mire jött Händel, a német komponista, aki Aaron Hill impresszárióval együtt hozta tető alá, szofisztikált előadásban az olasz operát. Aki rászánja az időt, elolvashatja a The Spectator vonatkozó kritikáját és képet kap a termékeny komponista zenei hagyatékáról, művei londoni és nemzetközi bemutatóiról is. Lélegzetelállító a párizsi rész, ahol Wagner Tannhäuserének hat különböző, filmre vett produkciója fut párhuzamosan hatalmas képernyőkről, külön magyarázat nélkül is megértetve, miért okozott botrányt az opera a XIX. század közepén még a „szerelem városában” is.
Pavel Filonov festménye
A kiállítás egyik fénypontja a milánói terem, ahol a kórus növekvő jelentőségét nem is lehetne találóbb módon tálalni, mint Verdi Nabuccójának Va Pensieró-jával, a Rabszolgák kórusával. Bécs a Figaró házasságának 1746-os bemutatójával kerül reflektorfénybe. Nem csak az Almaviva gróf és grófnő által viselt divatos kosztümök láthatók itt, hanem szenzációként az a Mozart által egy prágai látogatás során használt zongora is, ami most először hagyta el a cseh fővárost. Zene és hatalom összefonódására kevés jobb példa lehet, mint Szentpétervár, pontosabban az 1934-es Leningrád. Sosztakovics Kisvárosi Lady Macbeth-ét járhatjuk itt körül. A premier nagy sikert hozott a komponista számára, mint az avantgárd zene és a szocialista realizmus zseniális ötvözete. Két évvel később, alig néhány előadás után azonban Sztálin politikai okok miatt betiltotta, egy életre elvéve Sosztakovics kedvét az operától. A kurátorok avantgárd és szovjet propagandaanyagok mellett egy Sosztakovics I. szimfóniája által ihletett Pavel Filonov festmény ritka kikölcsönzését is megoldották, de láthatjuk „magát” Sosztakovicsot dolgozószobájában, sőt a darab kottáját is, ami először kerül a nyilvánosság elé.
A Sainsbury Galériában rendezett kiállítást rendkívül gazdag programkínálat kíséri. A szigetország már bizonyított professzionális (English National Opera, National Opera Studio, Opera North, stb.) és új operaegyüttesek, mint a Streetwise, vagy Pop-up Opera rendeznek a nagyközönség számára megengedhető árú előadásokat a múzeumban és külső helyszíneken. A BBC pedig egész opera-idényt fűz fel a kasszasiker kiállításra, többek között a Királyi Operaház zenei igazgatója, a karizmatikus Sir Antonio Pappano közreműködésével egy híres operaházakkal büszkélkedő városokról készült sorozattal, számos operaközvetítéssel, ismeretterjesztő eseményekkel és egy Jonas Kaufmann dokumentumfilmmel.
