Tasnádi István az HBO-n mától új epizódokkal jelentkező Terápia egyik forgatókönyvírója elmesélte, évekkel ezelőtt kereste meg a csatorna, még abban az időben, amikor a sorozat szó a szakmában szitokszónak számított. Előtte nem volt hasonló munkája, nem rendelkezett ilyen jellegű tapasztalattal sem. A munka nagyon inspirálta, mint drámaírót is, vagyis, hogy két ember beszélgetéséből, belső utazásából miként lehet a nézőket behúzó, harminc-negyven részes sorozatot írni, amely hangsúlyozottan nem szappanopera. Az egyes epizódok inkább huszonöt perces színházi egyfelvonásosoknak illenek be. Mint a sorozat vezetőírója ezért is szeretett volna színházban dolgozó írókat, dramaturgokat megnyerni, így kérte fel például Baráthy György dramaturgot, de a Terápia harmadik évadának írói csapatához Székely Csaba is csatlakozott. A sorozat eredeti izraeli, illetve az amerikai verzióját nézték át azt vizsgálva, milyen figurát, problémát, viszonyt lehet adaptálni a magyar környezetre – avat be Tasnádi az írói folyamatba. A mostani harmadik évadban szerepelnek teljesen új figurák, például Krisztina, vagy a börtönszál is csak a nálunk látható adaptációban kapott helyet.
Baráthy György 2011 januárjában lett az írói csapat tagja. Korábban a péntekenként képernyőre kerülő epizódot írta, melynek Csákányi Eszter volt a főszereplője, most pedig a Balsai Móni által alakított fiatal pszichiáter az általa írt részeknek a főhőse.
Baráthy szerint a film magyarországi megjelenése óta egyre többen fordulnak pszichológushoz, már-már divat lett a terápia.
Ritka szerencse a színészi pályán egy ilyen feladat – mondja Mácsai Pál, a sorozat főszereplője. – El voltam kényeztetve partnerekkel, rendezőkkel, szövegkönyvekkel, munkatársakkal – most a bemutatón körülnézve láthattam, milyen kivételezett helyzet is ez. A színházi kollégáimat is köszönet illeti, hogy az Örkény Színház a három évad munkálatai alatt zavartalanul működött. Az új évadban bekövetkezik egy dramaturgiai fordulat, eszerint az általam játszott figurának egy betegséggel kell megküzdenie. Ez engem is új feladat elé állított színészileg. Egyébként ez nem szappanopera, amely mindig hagy esélyt a továbbírásra, hanem dramaturgiailag kerek, lezáruló mű. Új elem, hogy a főszereplő végleg szembenéz saját gyengeségeivel, korlátaival. Én magam is szeretem tisztán látni, ha valamit elrontok, vagy valamire nem vagyok képes. Ha ez nem megy, a környezet őszintesége segít, és nagy szerencsémre ezt nem nélkülözöm. A pszichológia elég közel áll hozzám, nyilván ezért is kaptam meg ezt a szerepet. Egyetemen felvett szakként két évig hallgattam is. Egyébként minden színházi ember sokat foglalkozik lélektannal, elemzéssel, hiszen amit a színpadon kimondunk, az csak a jéghegy csúcsa. Színházi anyanyelvünkké is vált a pszichológiai realizmus, és tulajdonképp a sorozatban is ezt használjuk.
A freudizmus megjelenésével pedig sok ezeréves hagyományrendszer kapott új fénytörést, új, tudományos közelítést, és kiderült, hogy mi minden maradt rejtve önmagunk előtt: hogy hány rétege, szintje van a tudatunknak, lelki valóságunknak. Ez a felismerés óriási fordulópontot hozott az egyetemes kultúrtörténetbe. A 20. századi kultúrát már nem is lehet megérteni a pszichológia tudománya nélkül. Egy ilyen sorozat talán nem segít azoknak, akik a pszichológiát ellenzik, a kíváncsi habozóknál viszont valamicskét változtat a hozzáálláson - és ez is sokat jelent - jegyzi meg Mácsai Pál.
A fiatal terapeutát játszó Balsai Móni elmesélte, filmes karrierjét az HBO indította el a Társas Játék című sorozatban. Most a harmadik évadban egy castingot követően kapta meg a szerepet, és szerinte az általa megformált figura karaktere színészi szempontból nagyon nehéz. Mácsai Pállal is most először partnerek. A színésznő szerint az HBO azzal jelenősen könnyíti a színészek feladatát, hogy hagy időt olvasó, elemző, rendelkezőpróbára és mindez a dramaturgokkal, írókkal együtt történik. A forgatás nagyon komoly koncentrációt igényel, annál is inkább, mert például az ő figurája végig ülőhelyzetben van. A gesztusoknak így sokkal nagyobb szerepe van. Balsai Móni úgy érzi, hogy ma csak akkor kezdünk a másikra, vagy önmagunkra figyelni, ha valamilyen trauma ér bennünket, ez sokszor sajnos már későnek bizonyul. Ez a sorozat viszont abban segít, azt üzeni, hogy igenis merjünk beszélni a kellemetlen dolgokról is, merjük felvállalni, ha betelik a pohár, és ezt ne tartsuk magunkban. Egy szakember nem oldja meg senki helyett sem a problémát, de segíthet abban, hogy ráeszméljünk a megoldásra – teszi hozzá a színésznő.
Udvaros Dorottya is szerepelt korábban a Társas Játék című sorozatban. Ezúttal a Terápiában egy színésznőt alakít.
- Az ember sohasem úgy tekint magára, mint egy színész, hanem a szerep eljátszását tartja feladatnak és azt az utat keresi, miként kerülhet közelebb az adott figurához - mondja. - Van amikor a magánéletben is jönnek visszajelzések, hogy kicsit sok vagyok. Erre azt szoktam mondani, hogy arra trenírozom magam nap mint nap, hogy a nézőtér utolsó sorában is halljanak, persze, hogy ez hat a civil megnyilvánulásokra is. Amikor viszont egy színésznőt kell alakítani, felvetődik a kérdés, hogy mit mutatok meg magamból. Ez nem volt könnyű, meg kellett vele küzdenem. Abból próbáltam kiindulni, hogy egy olyan emberről van szó, aki nagyrészt a nyilvánosság előtt, más tekintetek kereszttüzében éli az életét, előfordulhat, hogy épp ezért sokkal kevésbé vállalja fel az aktuális rosszkedvét. Ez a nő emellett azzal harcol, hogy van egy testvére, aki nem egy csillogó személyiség, a magánéletben sem sikeres, miközben ő látszólag sikeresebb. De ez mégsem ilyen egyszerű. Ez egy nagyon izgalmas alaphelyzet. Én is voltam néhányszor pszichológusnál. Attól nem vagyunk gyengébbek, ha szakemberekhez fordulunk, ezt jó, ha megjegyezzük. Egyébként azért tartom ajándéknak, hogy színésznő lehetek, mert ha velem bármilyen szörnyűség történik, akkor azt az élményt valamelyik szerepemben biztos, hogy fel tudom használni – mondja Udvaros Dorottya.
