Rendhagyó anyaggal: emberi vérrel festi meg képeit Szabán György képzőművész, aki nemrég állított Vérképeim címmel a Falk Miksa utcai E-Galériában. A hatvan éves budapesti alkotó szerint egy vérvétel során sok minden megállapítható egy személyről: hogy kering a vére, miként dobog a szíve – de a test fizikai állapotán kívül egy vérvétel másról nem ad képet. Szabán azt mondja: alkotásaival az emberi lélekről akar beszélni, és azokról az egyetemes szimbólumokról, amelyek mindenkit összekötnek.
Az alapanyag másfél óra alatt alvad meg.
Alkotás közben szem előtt tartja Sigmund Freud tudatalattiról vallott gondolatait, de igazán Carl Jung nézetei inspirálták a művek létrejöttében. – Én a Jung által is hangoztatott kollektív tudatalattit és annak jelképeit, úgymint a Földet, Napot, a férfit és a nőt akarom ábrázolni – vallja a művész, aki arra kíváncsi, miként reagál az ember lelke az univerzális szimbólumokra. Jung szerint ugyanis a kollektív tudatalatti olyan archetípusokat, azaz viselkedésmintákat, hajlamokat tartalmaz, amelyek spontán keletkeznek az elmében, tehát a nem az érzékelhető világból származnak.
Szabán az egyetemességre törekszik: különböző anyagokkal, fával, porcelánnal, bronzzal, olaj- és akrilfestékkel dolgozik, melyekhez kezdetben a saját vérét adta, később egy kedves ápolónő, Péter Valéria lett a „donor” a műalkotásokhoz. A művész szerint az így született festmények, szobrok új értelmet nyernek, de célja nem a meghökkentés. Úgy látja, hogy műveinek rendhagyó ábrázolásmódját átvitt értelemben kell szemlélni. A művész az emberi tapasztalás kettősségére utal: alkotásai egyszerre mutatnak az ember fizikumára, testiségére, miközben azt kívánják felfedni, miként reagál az ember lélekben az őt körülölelő világra.
