A Várkert Bazárban látható Ég és Föld között – A Biblia a magyar képzőművészetben című tárlat a reformáció évfordulója alkalmából azt mutatja be, miképpen ihlette meg a Szentírás az előző század, valamint a kortárs alkotók fantáziáját.
Kokas Ignác: Teremtés utáni valahányban
A Testőrpalota épületében kiállított művek tanúsága szerint a Biblia nem pusztán a vallásos világkép tárgyi bizonyítéka, de néhány évszázada már jóval többet jelent a magyar kultúrában is. A képzőművészek fókuszában többnyire a személyes megközelítés áll.
Szalay Lajos, a grafika nagyágyúja, először Párizsba, majd Buenos Airesbe, végül New Yorkba emigrált, folyamatosan változtatta alkotói stílusát, ám az istenhit évtizedeken keresztül végigkísérte pályafutását. Tucatnyi, személyességet árasztó tusrajza került a falakra az 1950-es, a ’60-as és ’70-es évekből. A római iskola képviselői közül Aba-Novák Vilmos sötét tónusú olajfestményei vonzzák a tekintetet, csakúgy, mint Csernus Tibor színes olajfestményei. Utóbbiakat a művész Caravaggio-képek átértelmezéseként, nagy méretben, a szereplőket realisztikusan ábrázolva alkotta meg.
Kondor Béla képei azt sugallják, hogy az alkotót a Szentírásból kizárólag csak a keresztre feszítés érdekli, ezt a benyomást csupán egy-egy ószövetségi példa árnyalja. Borsos Miklós domborművei mellett bemutatják bibliai alakokról készült, a precízen szép tusrajzait. A kortársakat legizgalmasabban Takáts Márton tollal készített Jónás-sorozata és Boldi nonfiguratív szobrai képviselik.
