Mértékadó becslések 300 ezer és 500 ezer fő közé teszik azok számát, akik magyarországi állandó lakhellyel rendelkezve legalább egy esztendeje külföldön dolgoznak. Pontosabb adatok nincsenek a statisztikai számbavétel bizonytalanságai miatt, mint ahogy arról sincs információ, hogy - a közismert egzisztenciális indokok mellett - mi motiválja az embereket, Magyarországon, Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában, hogy külföldön, főként az Európai Unió országaiban vállaljanak munkát.
2016 év végén összesen 8,2 százalékos volt az Európai Unióban jelenlévő munkanélküliek aránya, a vállalatok ennek ellenére folyamatosan a megfelelő készségekkel rendelkező munkaerő hiányával küzdenek. Munkavállalás céljából tavaly 32 millióan változtattak lakhelyet az Európai Unión belül. Ez a folyamat mi régiónkban különösen intenzív volt, ugyanis a munkavállalók közül egyetlen év alatt 15 százalékkal nőtt a külföldre költözni hajlandók száma - állapítja meg a Cpl Jobs toborzó cég minapi kutatása, amelyben arra is keresték a választ, hogy mi motiválja az országuk határán kívül szerencsét próbálókat. A toborzócég elsőként azt kutatta, hogy többségükben kik is azok, akik egy jobb állás reményében hajlandók elhagyni a lakhelyüket? Elsősorban, és nem meglepő módon inkább a ház- vagy a lakásbérlők, nem pedig tulajdonosok, valamint a kisebb családokban élők költöznek. Megfigyelték, hogy a magyar-lengyel-cseh-szlovák munkavállalók közül a külföldön született lakosok, valamint a fővárosok és azok vonzáskörzetében élők akár kétszer akkora valószínűséggel mozdulnak, mint társaik.
A költözés megjelölt okai között legmagasabb arányban a munka vezet, de emellett az új élmények és a változ(tat)ás iránti igény, valamint a családi okok is szerepelnek - mondta Sámson Dorottya, a CPL Jobs Branch menedzsere. A fő ösztönző tényező a férfiaknál inkább a pénz, nőknél a lista elején az új nyelv megtanulása, az idegen kultúra megismerése is megtalálható. A vizsgáltak körében a magyarok voltak a legmotiváltabbak az új nyelvek megismerésében. Egyértelmű, hogy a karrierjében mindenki előrelépést vár a mobilitástól. A külföldön munkát vállalók 33 százaléka 1-3 éves időtartamban gondolkozik, és csak 15 százalékuk lenne hajlandó végleg kiköltözni.
A motivációs célok között első helyen szerepel az elérhető jövedelem. Az uniós átlagkereset 2,39 százalékkal nőtt tavaly, ez 1508 eurót jelent havonta. Érdekes, hogy ebből a szempontból éles vonal metszi ketté az uniós országok egyaránt 14-14 tagú két csoportját, mégpedig az 1500 eurós havi átlagkereset mentén. Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia mind az elmaradók között foglal helyet. A magyarok és lengyelek közül a legtöbben akkor költöznének el biztosan, ha legalább 65 százalékkal magasabb lenne a kinti fizetésük a jelenleginél, a csehek és szlovákok esetében már az 50 százalékos emelés is elég lenne.
Míg a visegrádi csoport munkásai mind a Nyugat felé törekszenek a jobb fizetésekért, az ottani munkavállalók pedig azért jönnek szívesen ide, mert a mindennapok, a megvásárolható termékek olcsóbbak. A felmérés legmeglepőbb megállapítása, hogy míg az életszínvonalat tekintve az európai városok közül a népszerűségi világranglista top 50-ében 22 található, azok között csak egyetlen kelet-közép-európai van, s ez Budapest.
