Az emberi munka gépek általi kiváltásának problematikája az ipari forradalom óta foglalkoztatja a tudósokat, ám a megvalósulás még sosem került olyan kézzelfogható közelségbe, mint ma. Ezek a technológiák ma már megjelennek a mindennapjainkban: a hazai webáruházakban is egyre terjednek az ügyfélszolgálatokat kiváltó chatbotok; a titkárnők, bérszámfejtők számos feladatát rég átvették a szoftverek. Az ipari szektorban a robotizáció helyettesíti az élő munkaerőt, például az élelmiszerek feldolgozásának minden lépése automatizálható, ahogyan az építőipari munkák jelentős része, a logisztikában pedig terjed a csomagoló és rakodó robotok használata. Mindez Magyarországon sem futurisztikus elképzelés: épp a napokban adtak át Bócsán egy festékgyárat, ahol közel egymilliárd forintos beruházással teljesen automatizált gyártást vezettek be. A technológiai fejlesztés nem jár létszám-leépítéssel – hangsúlyozták az átadáson.
Az automatizáció Magyarországon a munkahelyek 12 százalékát válthatja ki, ami több mint félmillió foglalkoztatottat érinthet – derül ki a Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (GVI) elemzéséből. Eszerint hazánkban már 55 foglalkozás kiváltható lenne az új technológiák bevezetésével. A szakmák 33 százaléka ipari, 20 százaléka irodai, adminisztratív jellegű, 18 százalékuk a logisztikához és járművezetéshez kapcsolódik, 16 százalékuk építőipari, 11 százalék pedig a szolgáltatások közé tartozik.
Ám ez csak elmélet: hogy mindez a valóságban is így valósul-e meg, az attól is függ, hogyan reagálnak a cégek – hangsúlyozza Nábelek Fruzsina, a GVI elemzője. Azt mondja: munkaerő-hiánnyal főként a kisebb, 20-49 főt foglalkoztató cégek küzdenek – nekik pedig nincsenek forrásaik a drága technológiák bevezetésére. A GVI azt is vizsgálta: melyek azok a hazai régiók, amelyeket a leginkább veszélyeztet az automatizáció – vagyis ahol magas munkanélküliségi ráta mellett sokan dolgoznak új technológiákkal kiváltható szakmákban. Ilyen terület Észak-Magyarország, de járásonként nagyon eltérő a helyzet. A Csengeri járásban például a munkavállalók 38 százaléka automatizálható szakmákban dolgozik, és emellett magas a munkanélküliség is. A cégek visszajelzései alapján ugyanakkor nem valószínű, hogy a jelenleg elérhető olcsó emberi munkaerőt a közeljövőben kiváltanák drágább technológiákkal: egyelőre nem érné meg – mutat rá az elemző. Megjegyezte: előbb-utóbb valószínűleg ezeken a területeken is hangsúlyosabb lesz az automatizáció, így a cégeknek olyan munkaerőre lesz szükségük, akik értenek ezekhez a technológiához.
A vállalkozásokban lassan tudatosul, a megfelelő, kvalifikált dolgozó megtalálása bonyolult feladvánnyá vált. A felismerés része, hogy egyre kevésbé a munkaadók diktálnak, a vállalatoknak kell elnyerniük a dolgozók kegyeit, erre pedig már nem alkalmasak a hagyományos eszközök.
A munkaerőhiányt ugyanakkor iparágaktól függetlenül érzékelik a cégek. Esetenként már a gyakornokok maradásra bírása is gondot okoz, és nem ritka a 20-30 százalékos fluktuáció. A probléma forrásaként az alacsony béreket, a szakképzett munkaerő hiányát, a versenytársak illetve a külföldi piac elszívó hatását jelölik meg. A vállalatok döntő többsége olyan hagyományos motiváló eszközökkel igyekszik úrrá lenni a problémán, mint a fizetésemelés vagy a cafeteria bővítése. Részmunkaidő, távmunka bevezetésével csak minden harmadik cég próbálkozik.
Pedig lenne más út is. A Szent István Egyetem Menedzsment és HR Kutató Központjának vizsgálatából – a szabad szöveges válaszokból – például egy másik kép is körvonalazódik. Sok megkérdezett szerint a vállalatok belső szervezeti problémái is felelősek lehetnek a munkaerőhiányért, így például a belső konfliktusok, a túlzott bürokrácia, a gyenge munkáltatói brand, a rossz motivációs környezet, a nem vonzó szervezeti kultúra, a vezetési hibák, a rossz HR-stratégia.
A munkavállalók egy része a javuló foglalkoztatottsági mutatók ellenére sem érzi biztonságban munkahelyét: negyedük a munkanélküliek számának növekedésére számít. A GKI Gazdaságkutató Zrt. legfrissebb felmérése egy meglepő változásra is rámutatott: míg 1992 óta jellemzően a diplomások tartottak a legkevésbé, a legfeljebb 8 általánost végzettek pedig a leginkább a munkanélküliségtől, most megfordult a helyzet: az iskolázatlanabb réteg az optimistább. A legfeljebb 8 általánost végzettek 21, az érettségivel rendelkezők 23, míg a szakmunkások és a diplomások 26-26 százaléka vár romlást.
Az utóbbi évek munkaerő-piaci változásai kihívások elé állítják a HR-eseket (HR=Human Resources=Humán Erőforrás - régen: személyzeti osztály - a szerk.), akik nagy része akkor szerezte diplomáját, amikor még szó sem volt arról, hogy a munkavállalók diktálnák a tempót. Sokan rossz lépéseket tesznek: kötelező biciklis bejárást, családi napot szerveznek, ami inkább nyűg a munkavállalóknak, mint élmény. De egyre többen belátják: a tehetséges szakemberekért folyik a verseny, s aki nem tudja őket megnyerni, lemarad a piaci versenyben – fogalmaz Tóth Gergely, a HR-Fest alapítója.
A felgyorsult technológiai fejlődés a piac minden szereplőjét érinti. Az áruházak polcai eddig fizikai határt szabtak a piacon megjelenő sörmárkáknak: ezek az online kereskedelem megjelenésével leomlottak, és egyre erőteljesebb terjeszkedésnek indulnak a kézműves sörfőzdék is – említ egy példát. Ezekre a kihívásokra csak a tehetséges, kreatív szakembereket foglalkoztató vállalatok tudnak megfelelő ütemben reagálni. Megszerzésükhöz ugyanakkor ma már nem elég a magas fizetés. A bérezést illetően amúgy is végesek a cégek lehetőségei, pár tízezer forintért pedig miért hagyna ott egy informatikus egy olyan munkahelyet, ahol jól érzi magát?
Ezért fontos, hogy olyan vállalati légkört alakítsanak ki a cégek, amelyben jól érzik magukat a munkavállalók. Ehhez hozzátartozik a munkahelyi kávégép, a babzsákfotel vagy a csocsóasztal, de messze nem ez a legfontosabb – hangsúlyozza Tóth Gergely. Sokkal lényegesebb, hogy a munkavállalók rugalmas időbeosztásban, akár otthonról is dolgozhassanak, valamint az, hogy ha van egy innovatív ötletük, meg tudják valósítani cégen belül.
Tóth Gergely elismeri: ezek a lépések rövidtávon nem feltétlenül nyújtanak megoldást a kereskedelemben vagy az építőiparban az alsóbb szinteken jelentkező munkaerőhiányra. A cégek mégis jól teszik, ha ezekre a dolgokra koncentrálnak, a jövő munkahelyén ugyanis egyre inkább a hozzáadott értéket képviselő - kreatív, kézügyességgel vagy szociális készségekkel bíró - szakemberekre lesz szükség, a rutin fizikai és szellemi munkát kiváltja az automatizáció.
Az ipari termelés területén elindult technológiai forradalom okozta változásokat Ipar 4.0 néven is emlegetik. A napokban megnyitott Ipar 4.0 Mintagyár nevezetű kiemelt projekt - 2,35 milliárd forint keretösszegű támogatással - célja a hazai termelő kis- és középvállalkozások fejlesztésének segítése, valamint az Ipar 4.0 termelési rendszerek technológiai, ipari automatizálási, vezérlési megoldásai iránti nyitottságának fokozása. A nemzetgazdasági tárca adatai szerint az 50 főnél nagyobb kkv-k jelentős hányada főbb vállalatirányítási folyamataik döntő részéhez már szoftveres támogatást vesz igénybe, vagyis megvannak az alapjai az ipari digitalizációnak. Az érintett vállalkozások 87 százaléka nyitott a fejlesztésekre, és bár legnagyobb részük kapacitásbővítésben gondolkodik, egyre többen szeretnének korszerűsítő beruházásokat. Az innovációs készség arányos a cégek méretével.
Anyaként nehéz a visszatérés
Hiába a javuló foglalkoztatottsági mutatók, Repka Ágnes, HR-szakértő, a Dolgozómami blog szerzője szerint a kisgyermekes nők továbbra is nehezen tudnak visszatérni a munkaerőpiacra.
- Mélyponton a munkanélküliség, növekszik a munkaerőhiány. Segíti ez az anyák újbóli munkába-állását?
- Tízből hét kisgyerekes anyát nem vesz vissza korábbi munkaadója: ez az utóbbi években sem változott. Ezek a nők a regisztrált munkanélküliek között azonban nem feltétlenül jelennek meg, mert kényszerűségből még otthon maradnak a gyerekekkel, esetleg vállalkozásba kezdenek.
- Miért nem kellenek a munkaadóknak?
- A munkaerőhiány tipikusan a hagyományosan férfias szakmákban jelentkezik. Egyre több nő tanul ezért a gyed/gyes alatt új szakmát, például programozást. Ez segíti az újrakezdést, de még mindig erősek az anyákkal kapcsolatos sztereotípiák. A munkaadók azt gondolják, a kisgyerekesek nem fognak túlórázni, rohannak a gyerekekért, sokat lesznek táppénzen. Pedig itt az apák is be tudnak segíteni. A legtöbb családban persze az apa munkahelye az első, hiszen a férfiak még ugyanabban a munkakörben is többet keresnek, mint a nők. Nem csoda, ha a nőkre hárul minden gyerekekkel kapcsolatos feladat.
- Az atipikus foglalkoztatási formák megoldást jelenthetnének.
- Valóban, de részmunkaidőben az összes munkavállaló 5-6 százaléka dolgozik: az évek óta változatlan adatban benne vannak a nyugdíj mellett dolgozók és a béremelések miatt kevesebb munkaórára bejelentettek is. A munkaadók nem szeretik a távmunkát sem: nem bíznak abban, hogy a munkavállaló felügyelet nélkül is dolgozni fog. Pedig azok az anyák, akik erre lehetőséget kapnak, keményen hajtanak, mert tudják, ez a legjobb esélyük a munka és a család összeegyeztetésére.