A gímszarvas párzási időszakáról a Sokszínű vidék szedte össze a legérdekesebb tudnivalókat:
A szarvasbika jellegzetes hangja a tehenek terelgetését szolgálja, és jelzés a többi bikának arról, hogy ki a hárem ura. A szarvasbőgés a vadászember egyik legkedvesebb ünnepnapja. A gímszarvas bika jelzi a többi bikának a tehenek feletti kizárólagos szaporodási jogát. Így a bőgés alapján a bikák információt szereznek egymás testi erejéről, elszántságáról és nem utolsó sorban pozíciójukról. A bőgés tehát már egyfajta versengés a bikák között.
A szarvasbőgés időjárástól és földrajzi viszonyoktól függően augusztus végétől szeptember végéig tart. Elsőként a dél-somogyi, dél-zalai bikák bőgnek, utoljára a zempléni bikák zendítenek rá. Hűvös, párás hajnalokon, alkonyatok alkalmával, éjszaka hallani leginkább a bikák orgonálását, de sokszor előfordul fényes nappal, melegben is.
A szarvasbikák versengése a tehenekért több szinten mehet végbe, amelynek a bőgés az első fázisa. Amennyiben hang alapján a hárem ura hasonlóan erősnek ígérkezik, mint a trónkövetelő, úgy utóbbi felkeresi legyőzendő ellenfelét. A személyes találkozás során felmérik az erőviszonyokat egy párhuzamos séta során, ahol egymás mellett ballagva, bőgve, agancsot mutogatva próbálják eldönteni, melyikük a rátermettebb. Amennyiben még itt sem egyértelmű, hogy melyikük az erősebb, úgy összecsapnak az agancsok, megkezdődik a birkózás.
Miközben a bikák bőgnek a tehenek félrehúzódva szemlélik az eseményeket, táplálkoznak, élik a mindennapi életüket. A tehenek ilyenkor ugyanúgy figyelnek, közelgő veszély esetén jeleznek.
Az állami erdőgazdaságok, nagyobb vadgazdaságok vezetett túráin a vadállomány zavarása nélkül, legálisan az erdőben tartózkodva hallgathatunk szarvasbőgést. A gímszarvas párzási időszakáról bővebben az alábbi linkre kattintva tájékozódhat!
