Forrás: litera.hu
Hatvannyolc évesen meghalt Tarján Tamás József Attila-díjas irodalomtörténész, egyetemi tanár, kritikus.
Tarján Tamás sokunkhoz közel állt. Tanítványokhoz, irodalmi és színházi emberekhez, olvasókhoz, rádióhallgatókhoz, tévénézőkhöz. Hozzám kifejezetten közel. Nehéz most bármit írni, hogy elment. Nehéz elhinni, nehéz egyáltalán a távozásának a gondolatát elfogadni. Zalaszentgróton a legendás színházi táborban ismertem meg. Nem az ELTÉ-n, ahol évtizedekig tanított. A színházi táborban színházi kritikát oktatott, néhányon voltunk csak a kurzuson, mindenki a színész csoportba jelentkezett. Nagy élmény volt megismerni őt. Rendkívül tájékozott volt az irodalom és a színház berkeiben. Nem lehetett őt eladni egyik területen sem. És nem mellesleg kiváló előadó volt. Úgy tudta rendkívül intellektusát közvetíteni, hogy közben magával ragadta a befogadót, nem lehetett kívül maradni, ha az ember őt hallgatta.
Óriási munkabírással rendelkezett, tanított, amíg hagyták. Tartott könyvbemutatókat, irodalmi pódium, rádió és televízióműsorok gyakorlott házigazdájaként is találkozhattunk vele. Írt, kötetet, színházi monográfiát és cikkeket sok helyre, néhány évig a Népszava hasábjain is rendszeresen megjelentek a színházi kritikái. Elfogulatlan, különböző lobbiktól távol maradó kritikus maradt. Egész életében sikerült megőrizni objektivitását, ezt kevesen mondhatják el magukról. Premiereken mindig összenéztünk, arcáról leolvashatóak voltak az érzelmei, az írásai viszont csak annyira voltak érzelmesek, amennyire ezt megengedte magának. Nehéz elképzelni, hogy a következő bemutatón nem lesz ott. Nagyon fog hiányozni.
