Elképzelhetitek, hogy mennyire elfogott a meghatottság első magyarországi kiállításomon, s méghozzá Nagybörzsönyben, amely a tárlat anyagát ihlette. Találkozásom - időről időre - a faluval és lakosaival már több mint egy évtizedre nyúlik vissza. Ezért szeretném kihasználni ezt az alkalmat - ami nem szokás a kiállító festő részéről - hogy szavakban is rögzítsem az egymásra-találás folyamatának „érzelmi utazását”
A kiállítás tartalmáról miért is beszélnék? Az szerepel a vásznakon, s a látványt mindenki magának fordítja le a saját világára. Csak az én idáig tartó utamról szeretnék néhány szót szólni.
Nagybörzsöny életem meghatározó keresztútja. Fontos ösvények kanyarodnak ide: a festészetem kibontakozásáé, valamint a hazakeresésemé. E két dimenzió mindig összekeveredik. Egymással feleselő párbeszédekben fejlődik mindazokkal, akikkel találkozom e nagy utazáson - néhányan közülük ide is elkísértek.
NAGYBÖRZSÖNYI KÉPEK - Eszter Ruso számára valóságos kulturális megrázkódtatást jelentett a falu megismerése, benne például a zsidó temetővel
E folyamatos dialógus-sorba tartozik egy közeli barátommal lefolytatott beszélgetés a kiállítás címéről. Azt fejtette ki, a „lélek háza” címmel és gondolattal kapcsolatban, hogy a helyi kultúrához a temetőkön és a halálon keresztül lehet közelebb férkőzni. Ezzel elbizonytalanított, hogy nem kellene-e megváltoztatnom a kiállítás címét? Aztán mégis lecsitult bennem a kételyt, mert megértettem, hogy az utam nyelveken és kultúrákon keresztül vezet. Maradjon csak a kiállítás címe, amely kifejezi a belső keresésemet, és a környezetemmel való viszonyomat.
A képek, amelyek itt függenek a paravánokon, megtestesítik számomra a „lélek házát”. A láthatatlan szobákat, amelyekbe beköltöztem. Egy házat, ahol élek, s ahol a bensőm történései zajlanak. Amelybe az emberek be és kijárnak. A képek az örökmozgó párbeszéd lecsapódásai, amelyek folyamatosan velünk változnak és fejlődnek.
A művészet a gyerekkorom óta velem és bennem él, s az évek alatt az identitásommá vált. Számomra az alkotás folyamata egyenlő az értékek és érzések alkímiájával. Ugyanis a művész, mint az alkimista, halott anyagot használ és hosszú folyamaton keresztül, néhányszor igen sok szenvedés árán, teremt belőle élő világot. Nem másból, mint a képzeletéből és az álmaiból, lelkének még maga előtt is sokszor rejtve maradt háza zugaiból, amelyek kísérletei során a felszínre emelkedek.
A ház: a Nagybörzsönnyel való találkozásom eredménye. Pontosabban: a magyar kultúrával való találkozásomé. Ez az ismerkedés 12 éve kezdődött, amikor Jeruzsálemben megismertem Kőbányai Jánost, először mint barátot, majd mint élettársat. Randevúink alkalmával János sokat mesélt Nagybörzsönyről. Ahogy hallgattam a leírásait, megelevenedtek előttem a képek és a színek. S kezdtem elképzelni magam, mint aki ehhez a helyhez és lakóihoz tartozik. Majd eljött a nap, amikor igaziból is megismerhettem a falut. Furcsa és bonyolult érzések fogtak el már az első alkalommal, s ez azóta is tart. Valóságos kulturális megrázkódtatás. Megrázkódások mozzanatai, amelyek lassan-lassan, látogatásról látogatásra kivájják az új érzések és azonosságok helyét. Egy hazaérkezés zaklatott, konfliktusokkal terhes állomásai. Vettem egy házat a faluban, ahol egyébként nem lakom. Mindannyiszor amikor felkeresem ezt a házat és nézegetem, tapogatom az évszázados falait, régmúlt emlékek és tapasztalatok támadnak föl bennem. Fölhorgasztják a tenni akarást, hogy ezt a házat magamévá formáljam a jövőben.
A faluval való találkozás nemcsak az egyéni életem vonalát rajzolja meg, hanem összeköt a zsidó nép történetével és sorsával, amelynek része vagyok. Különös érzelmeket vált ki belőlem valahányszor meglátogatom a házam melletti zsidó temetőt. Tudni azt, hogy valaha zsidók éltek a faluban, és elképzelni, hogy ők a falu közösségéhez tartoztak. Különösen érdekes volt a találkozást Jakov Herczog unokájával Jeruzsálemben, aki egyébként, Kodály Zoltán tanítványa és módszerének terjesztője Izraelben. Az ő nagyapja is itt nyugszik a házam mellett. A falu asztalosa volt. A zenetudós unoka mesélte, hogy vallásos zsidó volt, aki, hogy eleget tegyen bizonyos imák elmondása szabályainak – ugyanis azokat tíz zsidó férfi jelenlében lehet csak érvényesen elmondani –, minden alkalommal elgyalogolt Nagybörzsönyből Vámosmikolára, a legközelebbi zsinagógába.
A hazakeresés vég nélküli utazás a szeretet hullámain, ami azután is folytatódik, miután megtalálta az ember a házát. Szeretek eljönni a faluba, úgy érzem, minden leutazás ígéretekkel teljes, és szépséggel ajándékoz meg. Élvezem a természetet, a csendet, a hegyek zöld vonulatát. Mindig érdekes a falu lakóval találkozni. Nincs kétségem afelől, hogy Nagybörzsöny és lakói kiapadhatatlanul nyújtanak inspirációkat a gondolkodásom és festészetem számára.
Köszönöm Heller Ágnes professzor asszonynak, aki megtisztelt a szavaival, s akinek szintén van háza a faluban, ami inspirálja őt az alkotásban, hiszen nem egy könyvét itt vetette papírra.
Köszönetemet fejezem ki Nagybörzsöny polgármesterének, Antal Gyuláné-Aninak, akivel többször találkoztam, s dacára a nyelvi akadályoknak, mindig érzem a szeretetét és a segíteni akarását.
Oszinak, a helyi boltocska, s Nagybörzsönyért Kulturális Alapítvány lelkének, akinek értékes ötletei és segítsége hozzájárult a kiállítás megvalósulásához.
S a falu valamennyi lakójának, akik kinyitották előttem az ajtajukat.
*Elhangzott augusztus 18.-án a festőnő „Ház a léleknek” című kiállításán, Nagybörzsönyben
(Héberből fordította K. J.)
