Ha konszolidálódik az unió és Oroszország kapcsolata, Magyarország már nem lesz fontos Moszkva számára. Remélem, ez mielőbb bekövetkezik – nyilatkozta egyebek mellett a Népszavának Sz. Bíró Zoltán, történész, Oroszország-kutató.
- Kevesen gondolhatták komolyan, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök a dzsúdó-világbajnokság iránti olthatatlan kíváncsiságtól hajtva látogatott idén már másodszor Budapestre. Mi állhat a háttérben?
- Putyin elnök egyre gyakoribb látogatásai azt bizonyítják, hogy Oroszország Európában, de globálisan is nagyon elszigetelt. Kevés olyan ország akad ma, ahol kétoldalú kapcsolatokat ápolva szívesen fogadják Vlagyimir Putyint. Nem Magyarország persze az egyetlen ilyen állam, de azon kevés helyek egyike, ahol még szívesen látják az orosz elnököt. Azt gondolom, hogy Putyin demonstrálni akarta egyfelől a hazai, másfelől a nemzetközi közönségének, hogy az Európai Unió Oroszország-politikája továbbra sem egységes és még mindig akad olyan uniós és NATO-tagállam, ahol örömmel fogadják.
- Nem értékeli túl Magyarország jelentőségét a nyomásgyakorlásban akár Putyin, akár Orbán Viktor?
Ha nem lenne ilyen feszült az orosz-európai, illetve az orosz-amerikai viszony, és ha a magyar kormány mindezek ellenére nem tanúsítana feltűnő megértést Moszkva iránt, akkor a térségből nyilván nem Magyarországot illetné meg ez a kitüntetett pozíció. Normál „üzemmódban” sokkal nagyobb szerepet kapna Lengyelország, vagy Románia. Az előbbi méretéből és földrajzi helyzetéből következően Moszkva számára sokkal fontosabb partner, mint a Köztes Európa bármely más állama. A Varsóval fenntartott kapcsolatok éppúgy hordozzák a pragmatikus együttműködés, mint az éles szembenállás lehetőségét. Moszkva számára már csak azért is fontos Lengyelország, mert szárazföldön rajta keresztül érheti el legfontosabb európai gazdasági és politikai partnerét, Németországot. Romániát pedig az teszi fontos tényezővé, hogy már jó ideje felettébb nyitott az amerikai stratégiai programok befogadására, és mint Fekete-tengeri ország Oroszország számára rendkívül kényes geopolitikai helyzetben van. Épp ezért Moszkva komoly figyelemmel követi Bukarest magatartását, merthogy nem szeretné, ha Románia „meglepetést okozna”. Egyébként pedig a két ország közti viszony hagyományosan – még a XIX. század elejére visszanyúlóan – kölcsönösen bizalmatlan. Vagyis Románia esetében – ellentétben Lengyelországgal – nem lehet arra számítani, hogy egyszer csak jóra fordulnak a dolgok és széleskörű együttműködés alakul ki a két ország között. Magyarország általában akkor kerül fel Moszkva térképére, ha Oroszország viszonya megromlik Lengyelországgal és a térségünkben nem akad olyan ország, amelyik hajlandó lenne a Moszkvával való szorosabb együttműködésre. Most viszont, mert Varsóval rossz Moszkva viszonya, és mert az Orbán-kormány kész nyugati szövetségeseitől eltérő Oroszország-politikát folytatni, hazánk a tényleges súlyánál és jelentőségénél nagyobb szerepet kapott. Ez azonban egyelőre inkább csak politikai gesztusokban, mint sem a gazdasági kapcsolatok élénkülésében fejeződött ki.
- Putyin elnök legutóbbi budapesti látogatásakor elégedetten jelentette ki, hogy a magyarországi orosz befektetések értéke elérte az 1,5 milliárd dollárt. Igaz, arról nem beszélt, hogy ezt milyen idő intervallumra kell érteni. Sok ez a pénz, vagy kevés?
- Valószínűleg ezen a kilencvenes évek elejétől felhalmozódott befektetések összértékét érthette az orosz elnök. A Jelcin-korszakban azonban aligha érkeztek Magyarországra komoly orosz befektetések. Már csak azért sem kerülhetett erre sor, mert az ezredfordulóig Oroszország elveszítette GDP-jének 40 százalékát, az ország gazdasági teljesítménye folyamatosan csökkent. Ez a folyamat csak a kétezres évek elején állt meg. Azok után pedig, hogy Irakban az amerikaiak bennragadtak egy „háború utáni háborúban” és ennek nyomán 2004 elején repülőrajtot vett az olajár, Oroszország igen jelentős tartalékokat tudott felhalmozni. Amikor az ezredfordulón Putyin átvette az ország irányítását az orosz jegybank nemzetközi tartalékai épphogy elérték a 7,5 milliárd dollárt. Ám néhány éven belül – köszönhetően a globális energiakonjunktúra Oroszország számára kedvező megváltozásának - ez az összeg már 70 milliárd dollárra emelkedett. 2007-ben és 2008 első felében, amikor a hordónkénti olajár már 100 dollár fölött járt, rendszeresek voltak azok a hetek, amikor a Központi Bank hétről hétre 3-4 milliárd dollárral tudta bővíteni valuta- és aranytartalékait. Ennek eredményeképpen 2008 augusztusának elején – közvetlenül azt megelőzően, hogy Oroszországot elérte volna a globális pénzügyi válság – a jegybanki valutatartalék már megközelítette a 600 milliárd dollárt. Mindeközben az ország pénzügyi vezetése – a norvég olajalap mintájára – előbb egy, majd annak szétválasztásával, két szuverén alapot hozott létre. Ezekben az orosz GDP 20 százalékával egyenértékű, rubelben jegyzett tartalékokat halmoztak fel. Ha mindezt összevetjük azzal, hogy Oroszországból mindössze 1,5 milliárd dollárnyi befektetés érkezett az elmúlt huszonöt évben, akkor ez mégiscsak azt mutatja, hogy nincs komoly orosz érdeklődés Magyarország iránt. Ez egyben rávilágít a látványosan kommunikált „keleti nyitás” csődjére is.
- A kereskedelmi egyenleg azért a befektetésekhez képest jóval pozitívabb. Kereskedni könnyebb, mint befektetni?
- A befektetések ügye mindig is nehezebb volt, mint a kereskedésé. De a Fidesz-kormány idején ezen a területen sincs okunk az elégedettségre. A két ország közti árucsere-forgalom – „keleti szél” ide, „keleti szél” oda – a Gyurcsány-kormány idején, 2008-ban érte el csúcspontját, amit azóta sem sikerült megközelíteni. A magyar behozatal akkor kis híján elérte a 10 milliárd dollárt, míg a kivitel a 4 milliárdot. Igaz, ezekben az években még jóval több szénhidrogént vásároltunk Oroszországtól, mint most és a jelenleginél jóval magasabb áron. Ez ugyan érthetővé teszi, hogy miért volt ilyen nagy értékű az importunk, ám arra nem ad magyarázatot, hogy a magyar kivitelt miért nem sikerült azóta sem a 2008-as szint közelébe emelni. 2015-ben ugyanis a magyar export már csak 1,7 milliárd dolláros volt, és ez változatlan maradt 2016-ban is. Az idei első félév adatai azt valószínűsítik, hogy 2017-ben a magyar kivitel értéke elérheti a 2 milliárd dollárt, de ez is csak fele lesz a 2008-as exportunknak. Az import jelentős csökkenése viszont előnyös az országnak . Ez a fejlemény azonban egyben arra is rámutat, hogy mennyire ingatag, sőt lényegében minden alapot nélkülöző az a fajta kormányzati érvelés, amely a magyar energiafüggés csökkentésére hivatkozva próbálja megindokolni a paksi két új atomerőmű-blokk építését. A helyzet ugyanis az, hogy e függés jelentős csökkenése már megtörtént. A számok magukért beszélnek. 2008-ban még közel 9 milliárd köbméter földgázt vásároltunk közvetlenül a Gazpromtól, tavaly pedig már csak ennek legfeljebb felét. Vagyis hamis az a beállítás, hogy Paks 2 révén fogunk majd függetlenedni az orosz gázszállításoktól. Az adatok egyértelműen mutatják, hogy ez a függetlenedés már jó részt megtörtént, és ehhez nem kellett drága atomerőmű-blokkokat építeni.
- Paks 2 körül nem csillapodnak sem a találgatások, sem az indulatok. Vlagyimir Putyin augusztusban megerősítette, hogy az orosz fél a magyar kormány rendelkezésére bocsátja a szükséges hiteleket. A külgazdasági és külügyminiszter pedig már az építkezések januári indulását vizionálta. Van, aki papírtigrisnek tartja a paksi bővítést, níg mások szerint mindenképpen felépül. Melyik verziónak ad nagyobb esélyt?
- Az első pillanattól kezdve nagyon sok gyanút keltő körülmény kísérte ezt a beruházást. Kezdve azzal, hogy máig nem kaptunk magyarázatot arra, miért kellett már 2014-ben elkötelezni magunkat a bővítés mellett. Erre a sietségre semmi nem kényszerítette a magyar kormányt, a döntést 6-8 évvel később is meg lehetett volna hozni. Ez a késleltetés nem fenyegette volna Magyarország biztonságos energiaellátását. Az utóbbi években földrengésszerű változások zajlanak az energiahordozók és –szolgáltatások piacán, mind az üzleti modellek, mind a technológiai fejlesztések tekintetében. Vagyis joggal állíthatjuk, hogy aki időt nyer, az pénzt is nyer, mégpedig nem is keveset. Az már ma is világos, hogy a paksi bővítés – szemben az ezt sulykoló kormányzati propagandával – messze nem a legjobb megoldás. Az oroszok annak tudatában erőltették ezt az üzletet, hogy ők tisztában voltak azzal, hogy az energiapiacokon zajló változásoknak milyen, számukra kedvezőtlen következményei lesznek. Pontosan mérték fel, hogy néhány év múlva sokkal nehezebben tudnák csak ránk erőltetni atomerőművüket. Azzal, hogy a beruházás hivatalos költségeinek 80 százalékát meghitelezték, lényegében mindent bevetettek, hogy a magyar energiapiac jelentős részét felvásárolhassák.
- Mi motiválhatta az Orbán kormányt:
- Talán az, hogy abban bíztak, hogy ismerve az orosz korrupciós helyzetet, a paksi források legalább egy részét szabadon, érdekköreikhez juttatva oszthatják el. Oroszország gazdasága ugyan valóban nehéz időket él át, ám ez a gazdaság van olyan nagy, hogy az orosz költségvetésnek ne okozzon problémát a hitel folyósítása. Már csak azért is, mert Moszkvának a 10 milliárd eurót nem egyszerre kell kifizetnie. Oroszországnak presztízs okokból is fontos a paksi beruházás, mert ezzel is bizonyíthatja, hogy az orosz gazdaság nem csak nyersanyag-kivitelre, hanem fejlett technológiai exportra is képes. A jelekből ítélve az Orbán- kormány mintha arra törekedne, hogy amíg hatalmon van, olyan készültségi fokra juttassa el az az építkezést, hogy annak leállítása már nagyobb veszteséggel járjon, mint a felépítése. A beruházás egy másik furcsasága, hogy amit róla egyáltalán tudhatunk, azt nem egy esetben előbb és részletesebben tudhatjuk meg orosz forrásokból, mint a magyar kormány közleményeiből. Így például azt is Szergej Kirijenkótól, a Roszatom egykori vezetőjétől és nem a magyar kormány képviselőitől lehetett megtudni, hogy az elhasznált nukleáris fűtőelemek kiszerelése, elszállítása és átmeneti tárolása az orosz fél számára legalább akkora üzlet, mint a két blokk felépítése. Vagyis az átmeneti tárolás költségei nincsenek benne a beruházás hivatalosan hangoztatott árában.
- Milyen politikai és gazdasági következményei lehetnek az Orbán kormány Moszkva iránti elköteleződésének?
- Azt hiszem, nem alaptalan annak feltételezése, hogy bizonyos érzékeny információkat nem feltétlenül osztanak meg a magyarokkal a NATO-ban, attól tartva, hogy azok illetéktelen helyre „szivároghatnak át”. A gazdaságban is meggyűlhet a bajunk Amerikával. Donald Trump augusztus 2-án írta alá azt a 184 oldalas törvényt – amiből 98 oldal Oroszországgal foglalkozik –, amely szankcióval fenyegeti az Oroszországgal, Iránnal és Észak-Koreával bizonyos területeken együttműködőket, illetve azokat, akik hajlandóak a nemzetközi terrorizmust finanszírozni. Az amerikai törvényhozás ezzel a jogszabállyal lehetővé tette, hogy az elnök megbüntethesse az Északi Áramlat második ágának megépítésében szerepet vállaló cégeket. Jellemző, hogy a németországi gázelosztó-rendszert működtető cég már néhány nappal a törvény aláírása után bejelentette, hogy kiveszi fejlesztési tervei közül azt az öt projektet, amelyek megépítését az Északi Áramlat- 2 tett volna indokolttá. A Törökországon át Európába irányuló orosz gázvezeték ugyan nincs nevesítve, de a szóban forgó törvény arra is feljogosítja az elnököt, hogy azokat a cégeket is szankcionálja, amelyek bármilyen formában segítséget nyújtanak az orosz szénhidrogén-export szállítási rendszerének bővítéséhez. Július elején, mint az közismert, a magyar külügyminiszter is aláírt egy máig titkolt tartalmú „útitervet” a Gazprom vezetőjével a magyar gázszállító rendszer közös bővítéséről. Az oroszok ezúttal is bőbeszédűbbnek bizonyultak, mint a magyar kormány. A Putyin legutóbbi budapesti látogatását értékelő orosz lapok ugyanis tudni vélik, hogy a júliusban aláírt magyar-orosz megállapodás nem másra vonatkozik, mint a „Török Áramlat” osztrák-magyar határig történő meghosszabbítása. Vagyis ezt is az oroszoktól kellett megtudnunk, mert kormányunk annak ellenére sem volt hajlandó erről tájékoztatni a magyar közvéleményt, hogy a megállapodás tartalmának nyilvánossá tételét az egyik ellenzéki párt bírósági eljárásban próbálta elérni.
- Mikor veszítheti el Budapest kiemelt fontosságát Moszkva szemében?
- Ha konszolidálódik a Nyugat és Oroszország viszonya. Én egy olyan Európában szeretnék élni, ahol Magyarország éppannyira fontos Moszkvának, mint a többi európai állam.
