Szinetár Miklós még 1991-ben készített Aczél Györggyel, a szocialista Magyarország híres-hírhedt kultúrpolitikusával egy interjút. „A pártállam vége című dokumentumfilm egyedülálló kordokumentum” – így hirdette az ATV, és az őszi műsorstruktúra legnagyobb nézettségét hozhatta volna, ha azok is értesültek volna a vetítésről, akik nem megrögzött nézői a csatornának. Ehelyett augusztusban vasárnap este 11-kor kezdték. A potenciális nézők egy része az M7-en araszol, a többiek a Real Madrid–Valencia meccs végét néznék, ha sokaknál a hirtelen vihar miatt nem tűnik el a kábelszolgáltató jele.
Ha a filmet napokig szünet nélkül játszanák újra és újra, ahogy a régi Híradó moziban, akkor a következő hetekben volna miről vitatkoznunk, mert remélhetőleg előbb vagy utóbb mindenki megnézné, akiben maradt még egy szikrányi késztetés arra, hogy megértse, miért kezd kialakulni, 27 évvel a váltás után ugyanaz a rendszer Magyarországon.
Szinetár és Aczél a bukásról beszélgetett. Hogy igazából hogy értették, nem derült ki pontosan. Az a bukás, hogy az interjúalany hatalma megtört, az általa fémjelzett korszak véget ért, vagy az, hogy a politikai diktatúra megdőlt? Vagy az, hogy Aczél már nem tudta befolyásolni, és így önjáróvá vált Kádár János, aztán elvesztette a népszerűségét?
Ma, 2017-ben ebből az a lényeg, hogy az egykori kommunista potentát és klientúrájának egyik prominens tagja egymás között bukásnak nevezte azt, aminek a következménye az éppen akkor létrejött demokrácia volt.
„Ez nem egy portréfilm. Egy alkalom, egy találkozás. Azért is rendhagyó, mert ebben az időben már nem készült Aczéllal interjú. Kérte, hogy ne mutassuk be. Huszonhat évig vártam. Most már talán engedné, és van egy apropó, a jövő hét végén volna százéves” – mondta Szinetár a vetítés előtti nap Rónai Egon műsorában. Múltunk és jelenünk szempontjából a két beszélgetés elválaszthatatlan egymástól.
„Rengeteg pozitív dolgot művelt, és nagyon-nagy hasznára volt a magyar kultúrának” – Szinetár él, mondatai vitaképesek, érdemes továbbkérdezni.
Aczél György halott. Munkássága, döntései, elfogultságai, úgynevezett kultúrpolitikája végérvényesen kutatási területté vált. Megítélésén a huszonhat évet fiókban töltött interjú szemernyit sem változtat. Cinizmusa, a rendszertől való utólagos távolságtartása talán némelyeket meglephet, de ez másodlagos. Az is sokadrendű kérdés, hogy Kerényi Imre és Fekete György vajon miért nem buktak – ha maradunk ennél a szónál – Aczéllal és a rendszerrel.
Rónai Egon beszélgetése Szinetár Miklóssal és Szinetáré Aczél Györggyel megtekinthető az atv.hu videótárában és a YouTube-on. Ha tehetik, nézzék meg. Tévéműsor ritkán nyújtja azt a lehetőséget, hogy el tudjunk gondolkodni az opportunizmus mibenlétén. Meg a saját ízlése szerint tűrő, tiltó vagy támogató kultúrpolitikus hosszú távú szociokulturális hatásán.
Attól függetlenül érdekes, hogy éppen kit tűrnek és kit tiltanak.
