Senki sem makulátlan, mindenki rejteget valamit – leginkább erre az elvre épít a perui bulvárlap, amely sikertelen zsarolási kísérlet után közli hasábjain a gazdag bányamérnök prostituáltakkal folytatott orgiájának képeit. S ahogy az lenni szokott, a főszerkesztőt hamarosan meggyilkolják és az eset kezd egyre bonyolultabbá válni. Mario Vargas Llosa legújabb, Öt sarok című regénye erotika és politikai csatározások zűrös egyvelegét képezi szórakoztató módon.
A regény nem próbál meg pontos leírásokat adni a diktatúra természetéről, inkább csak könnyed betekintést enged abba a szennyes, játszmáktól fűtött közegbe, amely a kilencvenes években Fujimori – akivel szemben a szerző egyébként indult a választásokon, de alulmaradt – kormánya alatt állhatott fenn Peruban. Ez a részleges bepillantás azonban tényleg csak arra elég, hogy a regény világa és történései működni tudjanak; a könyvet becsukva nem érezzük a politika fenyegetését a hátunk mögött. Mindez talán az erotikus jelenetek és a pörgő események egyvelegének köszönhető, amelyektől a történet inkább sikamlóssá és izgalmakkal telivé válik, semmint politikai korrajzzá vagy fondorlatos krimivé.
Az erkölcsi és korrupcióval átszőtt fertőt leginkább vékony üvegfal mögül szemléli az olvasó, így bármikor könnyedén kiléphet a regény világából – épp úgy, ahogy egy bulvárlap lapozgatása sincs nagy hatással az életére, mégis izgatja a fantáziáját. Ki ne szeretne néha mások életéről titkokat megtudni, s ki az, akinek még sosem csillant fel a szeme egy-egy kétes bulvárhír vagy pletyka kapcsán? Végtére is ez a műfaj is csak az igazságról tájékoztat – legalábbis a történet tanulságai szerint. Kérdés azonban, hogy meddig vihető el a mások életében való kutakodás és milyen árat fizetünk érte.
Infó:
Mario Vargas Llosa: Öt sarok
Európa Könyvkiadó
318 oldal
