Szenvedélyek és indulatok dúlják föl a francia közéletet. Amióta a Macron házaspár beköltözött az Élysée-palotába, köztudott, hogy az új államfőt mérhetetlen szerelmi vonzalom fűzi a nála huszonnégy esztendővel idősebb, kétségtelenül bűbájos és vonzó hitveséhez. Ennek a rendkívüli viszonynak döntő szerepe van abban, hogy az Ötödik Köztársaság jelenlegi első embere a napokban bejelentette, szándékában áll „új státust” teremteni: párját az ország „első dámájának” nyilvánítani, ami állítólag nem járna sem anyagi, sem egyéb kiváltságokkal, viszont tiszteletben és megbecsülésben minden más asszony elé helyezné.
Az indulatok azonnal elszabadultak. Annak ellenére, hogy az új törvényhozás a minap olyan jogszabályt szavazott meg, amely miniszterek, parlamenti képviselők, és egyéb tisztségviselők családtagjainak tiltja fizetett funkciók betöltését, és ez alól nem tenne kivételt az elnök asszonyával sem. A közvélemény felháborodott azon, hogy az államfő Brigitte Macront históriailag fölébe helyezné minden egyéb hölgynek, aki korábban társa volt az állam első embereinek. Köztük többen voltak jeles asszonyok. Kezdve Yvonne anyóval, De Gaulle tábornok hitvesével, a maga korában nagyra becsült jótékony hölggyel. Majd követte őt Madame Pompidou, az értelmiségi élet kiválósága, tudós dáma, akárcsak Danielle Mitterrand, a szocialista államfő párja.
Akadtak persze hiú politikusok is, akik sokat adtak arra, hogy szupercsinos, szexis művésznők oldalán reprezentáljanak. Közéjük tartozott például Nicolas Sarkozy is. Hollande, a Mitterrand követő másik szocialista elnök pedig soha nem állt anyakönyvvezető előtt. Egykori első élettársa maga is politikus: Ségolene Royallal Hollande esztendőkig élt együtt, időközben négy gyermekük nőtt föl, de szakítottak még a választási győzelem előtt. Ellenben most, hogy a volt államfő véglegesen visszavonult a politikától, Royalt az ENSZ előkelő nemzetközi funkcióba hívta meg.
E körülmények azonban semmiképpen sem enyhítik azt a kellemetlen és kényelmetlen hatást, amelyet Macron nyilatkozata gerjesztett hitvese tervezett kivételezett közéleti rangjáról. Több mint negyedmillió aláírás gyűlt össze a társadalom különböző szegmenseiből, a szándék visszavonását követelve. Az elnök ennek hatására máris engedett feleségéből formálisan nem lesz első dáma. Az őszi politikai nyitány kezdetére „chartát” vagy hasonló okmányt adna ki, csillapítani igyekezvén az indulatokat. Ami a várható hatást illeti, azt egyelőre nehéz volna megjósolni.
