Eddigi elképzeléseinkkel ellentétben nem az ember őse mászott le a fáról, hanem a csimpánzok ősei kapaszkodtak vissza a lombok közé. A földön élő közös ősünknek köszönhetően azonban sok olyan tulajdonsága van a majmoknak, amelyek tanulmányozása révén az ember evolúciója érthetőbbé válik.
Pénzt ajánlunk fel bajbajutottaknak, vagy akár csak utat mutatunk egy idegennek. Az egyik legmeghatározóbb emberi tulajdonságunk, hogy képesek vagyunk olyan dolgokat tenni, amelyek révén nem nyerünk semmit, és nem származik belőlük haszna rokonainknak sem. Az az önzetlenség, amely már a csimpánzoknál is megfigyelhető, kulcs lehet az emberi együttműködés evolúciójának megértéséhez – derül ki az Arizonai Állami Egyetem antropológusa, Kevin Langergraber tanulmányából.
Megvizsgálták, mi készteti arra a hím csimpánzokat, hogy libasorban őrjáratozzanak területük határán, ami súlyos sebesüléssel járhat, de akár az életükbe is kerülhet, ha idegen majmok támadják meg őket. Az eddigi elméletek szerint ez csak akkor érhette meg nekik, ha utódjukat, vagy közeli anyai ági rokonukat tudták így megvédeni. 20 év és 3750 hím csimpánz megfigyelése után kiderült, hogy olyanok is részt vesznek az őrjáratban, akiknek nincs közeli rokonuk a csoportban, de büntetést sem kapnak, ha kimaradnak az őrködésből.
A nyereség később jelentkezhet: az a törzs, melynek területe az erős védelemnek köszönhetően növekszik, így a táplálék bőségesebb, vonzóbbá válhat azon nőstények számára, amelyek a – beltenyészetet elkerülendő – az ivarérettség elérésekor elhagyják korábbi csoportjukat.
Az ilyenfajta viselkedés lehet a kulcs a nagy volumenű emberi tevékenységek megértéséhez, mert a legkülönösebb az emberi kooperációban az, hogy százak, ezrek tudnak együtt dolgozni egy csatornaépítésen, vagy egy űrutazás létrehozásában.
