Christopher Nolan - (London, 1970. július 30.) angol filmrendező, producer, forgatókönyvíró.
- Nemes Jeles László rendezte Saul fia is a túlélésről szól.
- Érdekes hasonlat! Nemes Lászlóval mindenképpen hasonló az érdeklődésünk a narráció szubjektív természetének alkalmazása terén abban, ahogy képileg megnyilvánulunk. A celluloid filmet tartjuk a legjobb minőségű képalkotásnak a színmélység és a hitelesség szempontjából. Továbbá gondolom, hogy mindketten sokat merítettünk a némafilmekből. Rám elsősorban Erich von Stroheim hatott és tőle konkrét megoldásokat is át lehet venni, mert ma már szinte senki sem nézi a műveit. Miközben tökéletes vizuális történetmesélő volt, mivel nem kellett a párbeszédekkel törődnie. A némafilm a vegytiszta művészet. Ezen túl ami izgat engem az a suspense, ebben pedig Alfred Hitchcock és Henri-Georges Clouzot volt az abszolút nagymester.
- Számos elemzés jelent meg mostanában a „nolani” filmnyelvről.
- Nem zavar. Ami közös a filmjeimben, a történetmesélés szubjektív nézőpontja. Célom, hogy a lehető legobjektívabb viszont alakítsanak ki az alkotásaim a nézővel. A mozgókép elképesztően erős médium, az idősíkokkal való játék igen szofisztikált módon teremt lehetőséget a manipulációra. Ezt nyilván kihasználom, méghozzá eléggé direkt módon, hogy észrevegye a közönség, játszom velük.
- A moziban ülve azt éreztem, hogy ennyire intenzív hatású filmet a háború abszurditásáról még sosem láttam.
A Dunkirk számomra nem háborús film, hanem egy dráma a túlélésről. A csata történetét tanulmányozva rájöttem, hogy az egész egy fizikai paradoxon. Az élet abszurd és kegyetlen tréfája. Van egy jelenet melyben egy csapat katona egy hajótestben várja, hogy megérkezzen a dagály és elmozduljanak – ezt egy naplóban találtam meg. Azt pedig, hogy hosszú kilómétereken keresztül katonák álltak sorba a tengerparton arra várva, hogy talán jön egy hajó, mely megmenti őket, egyáltalán nem tudtam, pedig azt hittem tisztában vagyok a történelmi tényekkel.
- Képregények és sci-fik után meglepően földhözragadt témát választott a filmjének.
- Amikor elkezdesz filmeket készíteni, olyan műveket tudsz létrehozni, amelyeket megengedik, hogy leforgass. Ez egy szigorú hierarchia, ahová be kell törni, ki kell harcolnod a lehetőségeket és bizonyítanod, hogy mire vagy képes. Minden egyes eddigi filmem őszinte alkotás, de ez nem változtat azon a tényen, hogy korlátok közé voltam szorítva. Ha van akkora szerencséd, hogy sikeres vagy, a nézők szeretik a műveidet, akkor minden egyes alkalommal egy kicsit önállóbb tudsz lenni. Olyan érzés ez, mint amikor berakod a lábfejedet a becsukódó ajtóba és reménykedsz, hogy idővel átjutsz rajta. Mindemellett az is fontos a számomra, hogy sose ismételjem magam. Egy-egy produkció rengeted emóciót és energiát emészt fel, mindeközben emberként is változol. Öregszel.
Harry Styles/Facebook
- Sokan ledöbbentek, hogy a popsztár Harry Styles-nak is adott szerepet.
- Sokat kérdezik tőlem ezt mostanában. Nézze, nagyon sok híres emberrel dolgoztam eddig is, ezzel nekem nincs semmiféle problémám. Rendezőként nekem az a dolgom, hogy az emberekben meglássam a potenciált. Ha egy tapasztalt színészre nézek, azt keresem benne, hogy tudok-e neki adni olyan feladatot, amilyet még korábban nem oldott meg. Ha ismeretlen, ugyanezt keresem. Csak azt nézem, hogy a szerepre alkalmas-e. Egyébként Harry zenéjéről fogalmam sincs, sosem hallottam tőle egy nótát sem. Tudja, én már öreg vagyok...
- Hogy tudta a stúdiót meggyőzni, hogy végül is fiatal ismeretlenekkel tölti meg a filmet?
- Két kikötésem volt: fiatalok és britek játsszák a fiatalokat. Nevetségesnek gondolom, amikor hollywoodi filmekben középkorú férfiak játszanak tiniket... A legjobb színészt kerestem minden feladatra. Kisebb szerepekre jutott ismert sztár is: Mark Rylance, Tom Hardy, Cillian Murphy, Kenneth Branagh...
Fotó: AFP
- Ha már szóba hozta Cillian Murphy-t, őt szinte minden filmjébe berakja...
Abból pedig a három Batmanben zsákot kellett húznia a fejére (nevet). A Dunkirkben tulajdonképpen megmentett. A karaktert, akit neki szántam, nem sikerült igazán jól megírni. Egy sokk alatt lévő katona – ez Hollywoodban egy epizód lenne. Én azt kértem tőle, hogy gondolkodjon el azon, hogyan tudna folyamatosan jelen lenni. Megoldotta, így most már társszerzőként tekintek rá.
- Minimális dialógus, erős képek és mindent elsöprő zene. Hogy tervezte meg a film atmoszféráját?
- Minden egyes filmem esetében más a zenével kapcsolatos koncepcióm. Jelen esetben egy különlegesen ketyegő órámat vettem alapul, ennek a ritmusát már a forgatás során figyelembe vettem. Ez annyiban volt új, hogy Lee Smith vágóval eddig minden filmemet némán vágtuk. A legtöbben más filmek zenéjét használják mankónak. Mi az összevágott anyaghoz írunk zenét. Így nem kell soha arra kérnem Hans Zimmert, hogy „valami hasonlót írjon”. Mivel a Dunkirkben nagyon kevés a párbeszéd, erős kohézió van a képek és a zene között. Ez még sosem sikerült ilyen erősre.
- Még nem láttam olyan második világháborús filmet, ahol nem látni a németek arcát...
- Én csak hű akartam lenni a történelmi tényekhez: a helyszínen, a francia városban, Dunkerque-ben a katonák nagy része sosem találkozott az ellenséggel. Az arcnélküli ellenfél sokkal félelmetesebb és feszültséggel telibb, mint egy olyan ellenség, akivel szembesülsz. Amúgy sem akartam túlságosan dogmatikus lenni a „másik oldal” megmutatásával. A csatákat is kizárólag az angol katonák szemszögéből vettük fel.
