- Miért érezte szükségét, hogy cikkeket, tanulmányokat írjon a modern népvándorlásról, és felemelje szavát a menekültkérdés hazai interpretálása ügyében?
- Teológiai kérdésekkel rendszeresen foglalkozó értelmiségiként, de hívő katolikusként is felháborított az az álszent, hamis politikai kereszténység, amely a magyar kormányt jellemzi, és a folyamatos gyűlöletkeltés, amely a nemzeti konzultációban és a kísérő plakátkampányokban megnyilvánul. Ez szöges ellentétben áll a keresztény hittel. Az újabban megjelent Soros-plakátok a legsötétebb időkre emlékeztetnek, éppen, hogy csak nem Jud Süss szerepel rajtuk, hanem Soros György mosolygó képe. Szégyen, hogy az egyre terebélyesedő kormánypárti médiában az állandó migránsozáshoz, ehhez a göbbelsi propagandához a magyar keresztény egyházaknak mennyire nincs szavuk. Sőt, 2015 szeptemberében, amikor a menekültek Magyarországon keresztül elárasztották Európát, Erdő Péter bíboros azt találta mondani, hogy az embercsempészet bűncselekményét követnénk el, ha befogadnánk a menekülteket. Micsoda képtelenség! Arról nem beszélve, hogy ez jogilag sem helytálló, hiszen, ha valaki segít, de nem fogad el érte ellenszolgáltatást, tevékenysége nem törvénybe ütköző – egy keresztény ember pedig egyszerűen nem tehet mást, minthogy segít. És éppen abban az évben hirdették meg a a katolikus egyházban az Irgalmasság Évét! Abszurd szituáció: valaki az irgalmasságról papol, miközben nem gyakorolja.
- Ilyen rossz állapotban van a magyar katolikus egyház?
- Én úgy látom, meglehetősen rossz állapotban van. Szigorú hierarchia, megmerevedett gondolkodásmód, a reformok elutasítása, a tágabb látókör hiánya jellemzi. Sajnos a püspöki kar szellemi és erkölcsi színvonalával, teológiai felkészültségével sem büszkélkedhetünk. A menekültkérdésben is csak szórványosan és későn jelentek meg „emberi” hangok. Talán először a bencések, majd a jezsuiták jelezték – látva az osztrák testvérrendek tevékenységét -, hogy befogadnának menekülteket. A váci püspök és néhány vidéki plébános megnyilvánulása igazán szimpatikus, de ők nagyon magányosak, talán félnek is.
- Talán azért maradtak némák vagy szajkózták a kormány álláspontját, mert féltik az állami pénzt és egyéb juttatásaikat. Egy nemrég megjelent Emmi-tervezet szerint a következő években újabb 30 milliárd forinttal támogatná az állam egyházi iskolák és kollégiumok teljes felújítását…
- Nagy baj, ha az egyház, haszonlesésből nem Isten és a hit, hanem a kormány és a politika szolgálatát tekinti elsődlegesnek. Nemrég beszélgettem erről (is) Paul Zulehner neves teológus professzorral. Az osztrák példát említette, ahol az egyházak bizonyos helyzetekben a saját akaratukból, de függetlenként működnek együtt az állammal. Mert igazán demokratikus állapot vagy az egyház és az állam teljes szétválasztásával, vagy a szabad állam - szabad egyház egyenrangú viszonyból jöhet csak létre.
- A magyar keresztény egyházak korábban is kiszolgálták a politikát. Vezetőik megszavazták például az I. és a II. zsidótörvényt.
- Kijelenthetjük, hogy nehéz történelmi szituációkban a magyar keresztény egyházak vezetői rendre leszerepeltek. A 30-as években megszavazták a zsidótörvényeket, a Rákosi- és a Kádár-rendszerben sokan közülük kollaboráltak a hatalommal, de az utóbbi évek menekültválságának kezelésében is fájdalmasan rosszul vizsgáztak.
- A magyar katolikus egyház nem kapott iránymutatást a római anyaszentegyháztól?
- Igaztalan lenne azt állítani, hogy minden rossz csak a magyar egyházak sajátja. A II. világháború idején a katolikus nagyegyház is nagy bűnöket, mulasztásokat követett el, de manapság is erkölcsi és pénzügyi botrányok szabdalják. Teológiai tekintetben pedig bemerevedett. Sokan gondolják úgy, hogy a 60-as évek elején lezajlott, újító szellemű vatikáni zsinat ajánlásait az egyház elszabotálta. Félresöpörte a nyitott, emberközeli gondolkodásmódot, nem sikerült a zsinati szellemet átültetni a mindennapi életbe. Nagy tehertételt jelentett az egyháznak II. János Pál személye is, ha szabad egy pápával, sőt, egy meglehetősen népszerű pápával kapcsolatban így fogalmazni. Bár karizmatikus figura, sokszínű tehetség volt, ugyanakkor visszahúzó, maradi gondolkodású ember. Az államszocialista Lengyelországból érkezvén Rómába, csak felszínesen ismerhette, és ezért elutasította a nyugat-európai reform-teológusok elképzeléseit. Az egyház hatására fokról fokra megmerevedett. Sokáig uralkodott, és végül az egyházban mindenütt csak az ő emberei ültek. Utóda, Ratzinger bíboros, akiből XVI. Benedek pápa lett, szintén elutasított minden újító gondolatot.
- Hogyan lehetséges, hogy két ilyen személyiség után egy egészen más típusú pápát választottak?
- Mondhatnám azt, hogy ez „isteni csoda” volt, vagy: véletlen. De valójában Ferenc is hiába jött, ha a merev egyház a maga korrupcióival, sőt, a maffiával való összefonódásával is - itt maradt. Sok gondja van ezzel az új pápának. Még az is előfordulhat, hogy az erőszakos többség le fogja nyomni őt.
- És mi történt a magyar katolikus egyházban a rendszerváltás után?
- A Szervita téri templom bejáratánál ma is márványtábla hirdeti, hogy a papok megáldották az I. világháborúba menő magyar honvédeket. Hogyan illeszkedik ez az áldás Jézus törvényeihez? Semmiféle szembenézés nem történt az ilyen bűnökkel. Kínkeservesen létrehoztak egy bizottságot Várszegi Asztrik vezetésével, hogy megvizsgálja a ’45-től a rendszerváltásig terjedő időszak bűneit. Ma is létezik ez a bizottság, de nem csinál semmit, gondolom, ellehetetlenítik a munkáját. A magyar katolikus egyház a magyar társadalom hű lenyomata. De az egyház másutt is bajban van. Dél-Amerikában és Spanyolországban például, afféle szinkretista, erős spirituális vággyal túlszínezett, szekta-jellegű rajongói mozgalmak erősödtek meg a rovására. Afrikában és Ázsiában sok katolikus él ugyan, de a háborúk, a szegénység, iskolázatlanság miatt egyre kevésbé képesek befogadni a tanítást. Európában pedig… Például Trierben, az egyik legnagyobb német érsekségben azt láttam, hogy egy óriási szemináriumépületben összesen hat növendék volt. Elfogyunk. Zulehner „kifutó modellnek” nevezte a katolikus egyházat.
- Akkor hát nincs igazság azokban az aggodalmakban, hogy a menekültek beáradásával az iszlám átveszi a hatalmat Európában? És nemcsak a zsidó-keresztény hagyományok tűnnek majd el, de a felvilágosodás eszméi is, a szabadság, egyenlőség, testvériség.
- Ezek az eszmények és a keresztény igazságok akkor tűnnek el, ha önmagunkban pusztítjuk el őket és nem nyújtunk segítő kezet a szenvedőknek. Ferenc pápa fivéreinknek és nővéreinknek nevezte a menekülteket és azt mondta: az egyház olyan, mint egy hadikórház, gyógyítja, ápolja a mai világ sebesültjeit.
- Rendben, sebeket gondozni tud, de a háborúkat és a népvándorlást nem szünteti meg.
- A vándorlás a bibliai idők óta az emberek természetes mozgása. Ábrahám és Jákob története, az egyiptomi kivonulás, de sokkal később a magyarok vándorlása is ezt bizonyítja. Mi vagy mások, az emberek mindig menekülnek valami elől, és mindig keresik a jobb élet lehetőségét. Csak a modern korban okoz ez ekkora sokkot, amióta a népek letelepedtek és megmerevítették a határokat. A mostani, legújabb vándorlással összefüggő problémahalmaznak legalább három rétege van. Az első, hogy egyszerű, emberi részvéttel forduljunk a menekülőkhöz. Ha nincs valakiben részvét, hogyan lehet keresztény? A segítségnek azonban nem leereszkedően, „föntről” kell jönnie. Ha igazán keresztény módon gondolkodik valaki, vállalnia kell, hogy a szenvedők partnere legyen; legalább lelkileg próbálja átélni, ami velük történik, és együtt próbáljanak változtatni. A második réteg a világpolitikában keresendő. Nem szabad elfelejteni, hogy a mostani vándorlásnak az egyik fő oka az egykori gyarmatosításban rejlik. Amikor is a nyugati államok leigázták, kihasználták, majd otthagyták szegénységben a gyarmati népeket. Nyilvánvaló, hogy a gyarmattartó népeknek van a legnagyobb felelősségük abban, hogy a nincstelen tömegek elindultak a gazdag Nyugat-Európa felé. Ezzel a múlttal őszintén szembe kellene nézni, le kellene vele számolni, vállalni kellene a felelősségét és – ami a legfőbb - el kellene viselni a konzekvenciáit. A migrációs válság része a globális problémáknak. A globális válság a súlyos ökológiai válságban és a globális szegénységben mutatkozik meg. Ha a globális szegénység enyhítésére a fejlett világban nem találunk hatásos erkölcsi és anyagi megoldásokat, akár különféle világadók formájában, eleve reménytelen, hogy a keresztények valamit is hozzá tudjanak tenni a leküzdéséhez. A harmadik réteg számunkra, katolikusok számára a teológiai vonatkozás. Ugyanis a katolikus istenkeresés is egyfajta vándorlás, méghozzá állandó vándorlás, és az emberi kapcsolatokban valósul meg. Egyházunk zarándokegyház. Mindig kommunikációról, párbeszédről van szó, és az Isten a jól sikerült emberi kapcsolatokban, cselekedetekben, gesztusokban jelenik meg.
- De mit kezdjünk ezzel, ha a magyar miniszterelnök kijelenti: Hagyjanak minket békén, mi nem akarunk befogadni idegeneket!
- A pogányságot természetesen vissza kell utasítani! És tanúskodnunk kell, hogy a vándorlás természetes állapota a keresztény embernek.
- Vajon elegendő a jó szándékú keresztényi tanúságtétel, amikor Európa nemzetei politikailag sem tudnak mit kezdeni a népvándorlással?
- Természetesen a migráció nagyon bonyolult ügy, nincsenek rá egyszerű válaszok. De az európai tanácstalanság elsősorban a nemzetállami léthez való görcsös ragaszkodásnak tulajdonítható. A nemzetállamoknak fel kellene számolniuk bezárkózásukat, nacionalista önzésüket. Az urbanizáció, az iparosodás idején ennek megvoltak az előnyei, de mára már túlhaladott. Egy föderatívabb Európa könnyebben tudná megteremteni a befogadás ésszerűbb kereteit. A különböző kultúrájú népeknek - nemcsak a bibliai időkben - az egész történelem során, mindig meg kellett tanulniuk az együttélést. Jó példát nyújthat az Egyesült Államok olvasztótégelye, ahova a 19-20. században sokféle bőrszínű és vallású ember érkezett, és - ha harcok és tragédiák árán, de - eljutottak az együttélés magasabb szintjére. A keresztény egyházak számára pedig nincs más út, tevékenyen részt kell venniük a migráció humánus kezelésének folyamatában. Feltétel nélküli odafordulás, megértés és szeretetteli, együttes küzdelem – talán ez lehet a helyes sorrend.
