Borzalmas kegyetlenséggel elkövetett vérengzést vittek véghez a rendőrök este hét órakor a hetedik kerület néhány utcáján. A járókelők annyira felháborodtak az idegizgató jeleneteken, hogy meg akarták lincselni a rendőröket s csak az mentette meg őket ettől, hogy idejében segítséget kaptak. A hihetetlenül durva esetnek számos ártatlan áldozata van, köztük egy asszony is, aki a rendőrök garázdálkodásának akaratlanul is tanúja volt s ez annyira fölizgatta, hogy az Erzsébet-körút és a Dohány-utca sarkán idegrohamot kapott s ájultan esett össze. Az eset előzményei a következők:
A Klauzál utca 2. számú házában lévő Grossmann M.-féle Párisi nagy kávémérésbe ma estefelé betért két fáradt munkásember s kávét rendeltek. Mikor fizetésre került a sor, az egyikük egy ezüst forintossal fizetett, de csak koronából kapott vissza. Ezt persze szóvá tette. Melléje állt egy kopott fekete ruhás, szalmakalapos úr féle ember is és biztatta, hogy ne hagyja magát.
A rosszhírű kávéház személyzete és vendégei, kit nagyobbrészt kétes alakokból telnek ki, csakhamar rárontottak és verni kezdték a munkásokat. Ki hol és ki mint érte. Gyufatartóval, sörösüveggel rohantak rájuk, úgy hogy az egyiknek a feje, annak, amelyik a pénzét követelte, csakhamar csupa vér lett. Különös, hogy a munkásokat most már „a szalmakalapos úr" is ütötte. Végül is kidobták őket a zughelyről. A két munkás nem vette tréfára a dolgot annál is inkább, mert a csata hevében ellopta valaki a fizető munkás pénztárcáját is, melyben még tizenöt forint volt. Nemsokára hatalmas néptömeg verődött össze a botrányos kávéház előtt és a kidobottak sérelmeiért elégtételt követelt. Ebben a lázas pillanatban érkezett oda az 128/1. szánni rendőr, kinek a Rókus előtt van az őrállása. Ez a szánalmas alak azzal kezdte meg működését, hogy ütni, pofozni kezdte az embereket, akik körülötte álltak anélkül, hogy kérdezett volna valamit. A tömeg, mely pedig egyre növekedett, erre mód felett felháborodott. Mikor pedig a rendőr a meglopott és kidobott munkásembert öklével többször arcul vágta, az elégedetlenkedő zúgás a tetőpontjára hágott. Még a közeli házak ablakaiból szemlélők is gyalázkodó szavakat kiáltottak a brutális rendőr felé, aki többször sípolt, hogy segítsége jöjjön. Közben a „szalma-kalapos úr" is elrohant rendőrökért.
Attak az utca népe ellen
Pár perc múlva megérkezett egy csapat rendőr, élükön a 68-as számú lovasrendőrrel és szó nélkül kivont karddal a tömegnek estek. Hogy egy kissé megtisztult az utca, húsz rendőr közrefogta az elégedetlenkedő munkást és cipelte be a VII. kerületi kapitányságra.
Itt következtek a rendőrök irtózatos ténykedései, melyek minden szemlélő arcába kergették a vért.
A Dohány-utca és Akácfa-utca sarkán a rend-örök a rángatások ellen tiltakozó munkást ököllel ütni kezdték, majd egyikük hátulról ráugrott és a földre nyomta. A többiek erre ráugrottak, megtaposták, megdögönyözték és a „szalmakalapos úr" megkötözte. A tömeg e látványra türelmét vesztette. Két-háromezer ember szorongott az utcában, s mint a hömpölygő áradat zúgott a rendőrök felé, hogy összenyomja őket.
Ezek kardot rántottak. A 67-es számú lovasrendőr beletiport a népbe és kardjával jobbra, balra osztogatta a véres csapásokat. Emberek rogytak össze a csapások alatt s a nők közül többen elájultak.
A házak ablakaiban állók borzadva nézték ezt a rémes jelenetet. Óriási zaj, lárma, fütyülés, „le vele" kiáltások töltötték meg a levegőt. A tömeg hallatlanul megszaporodott, de rendőrök is egyre érkeztek társaik segítségére. Így ért a szinte beláthatatlan tömeg a körúton át a Hársfa-utcába a kapitányság elé. Itt belökdösték az áldozatot, akinek sikoltozásai kihallatszottak az utcára is. Ez újra felbőszítette a tömeget. De a rendőrség sem maradt tétlenül. Kirohantak a kapitányságról és kivont karddal a népnek estek. Senkit sem kíméltek. Asszony, gyerek mi sem volt nekik. Egy ott ácsorgó asszonynak csupa vér volt a fehér köténye, amint a mellette álló emberen végigvágott a rendőrkard s a vér reáfreccsent. Aki nem menekült eléggé gyorsan, azt letiporták és becipelték a kapitányságra, ahol rémesen összeverték.
Népszava 1905. július 13.
