Számomra mindig is első a Vígszínház, de ha kapok valamilyen izgalmas felkérést, akkor, ha érdekel a feladat, elvállalom – indokolja Kútvölgyi Erzsébet, hogy a Maladype Társulat Dada kabaréjában miért játszotta el nemrégiben Lenint, illetve a Belvárosi Színházban a Családi játszmákban az anyát.
- Fontos, hogy ne csak a megszokott partnerekkel találkozzon az ember, persze, ha a Vígszínházban annyi feladatom lenne, hogy nem győzném, akkor lehet, hogy még jobban meggondolnám a dolgot – fűzi hozzá a színésznő. A Családi játszmák magyarországi ősbemutatónak számít.
- A darab Karácsony estéjén játszódik, amikor összejön a család és váratlanul borul a bili, pedig vallásos családról van szó. A mama, akit én játszom, a templomból érkezik. Sok helyen, mint itt is előfordul, hogy a Karácsonyt egyfajta álságos áhítat veszi körül. Azért remélem, hogy vannak olyan családok, ahol ez nem így van. Nálunk például szerencsére nem jellemző ez a nem őszinte máz. A második férjemmel élek együtt régóta, közös gyerekünk is van. A korábbi házasságomból született gyerek esetében viszont el kellett dönteni, hogy hol legyen Szent este. Én azt mondtam, hogy legyen ott, ahol eddig is szokott, az pedig a máig imádott volt anyósomnál volt. Azt gondoltam, hogy ő is legyen boldog az unokájával. És ez a megoldás bevált. A második házasságomba a férjemmel együtt érkezett két kislány, akiknek az édesanyjukkal nagyon jóban vagyok. Ebben az esetben pedig úgy döntöttünk, hogy nálam legyen a karácsonyi ebéd, nála pedig a vacsora. Most már felnőttek a gyerekeim, akinek saját családjuk van és nagyon örülök, hogy én harminchat évvel ezelőtt nem ragaszkodtam ahhoz, hogy a Szent estén nálunk gyűljön össze a család. Én minden évben december 22-én éjjel elkezdek főzni és 24-én együtt ebédelünk. És az asztalhoz egyre több széket kell tenni, mert most már három unokám van. Boldog vagyok attól, hogy a most már felnőtt családomat nem kell semmire sem kényszerítenem. De mire is kényszeríteném. A nagylányunk férje a vejem sárospataki, de a Szent estét már a saját otthonukban töltik, az ebédet pedig nálunk. Már fél kettőre kész van, ragaszodnak is az ünnepi menühöz, amit én szívesen elkészítek, évente egyszer.
A színésznő szerint minden családban lévő ember számára ismerősnek kell lennie a családi játszmának, amikor valaki olyan dolgot mond, vagy csinál, amitől elkezd a sár egyre feljebb kúszni és végül mindent és mindenkit ellep. A darabban lévő családban mindenkinek van mániája, A csörte jellegét a történetnek erősíti, hogy a színészek feje felett megjelenik mindenkinek a saját szabály rendszere és ha eszerint viselkedik pluszpontot kap, vagy levonnak tőle pontot. Ez az egész játszma jelleg a darab része.
Ami a mániákat illeti a Kútvölgyi Erzsébet által játszott anya először söpör és takarít, aztán ahogy az idegállapota romlik, elkezd gyógyszert is szedni, később gyógyszerport old fel és azt issza. A darabban megjelenő fiúk egyike mániákusan eszik, a másik gúnyolódik és folyamatosan beszól mindenkinek. A meny iszákos, a másik fiú szerelme pedig színésznő, aki addig nem hagyhatja abba a poénmondást, amíg valaki nem reagál rá. Egyedül a tolókocsis apának nincs különösebb viselkedési szabálya, de ő kórházból érkezik, ám a felesége nem árulja el milyen rossz állapotban van.
Kútvölgyi Erzsébet a Családi játszmákban több kollégájával például Ötvös Andrással, vagy Szikszai Rémusszal most először találkozott színpadon, Járó Zsuzsával és Réti Adriennel viszont a Vígszínházban játszott együtt évekig, Papp Jánossal pedig a Rádióban dolgoztak már együtt.
A Dada Kabaréban Lenint játssza, mint meséli régi híve a Balázs Zoltán által vezetett Maladype Társulatnak régi vágya volt velük dolgozni. Vevő az újdonságokra, amíg bírja erővel és fizikummal – teszi hozzá. - Amikor Zoli felhívott, és elkezdte mesélni, hogy milyen darabról van szó végig arra vágytam, hogy azt mondja, én leszek Lenin és nagyon boldog voltam, ahogy kiderült, ő is pontosan erre gondolt. Nagyon szeretem játszani.
Göttinger Pállal, a Családi játszmák rendezőjével pedig tavaly ismerkedett meg, amikor egy nyári darabban együtt játszottak Óbudán.
- Már akkor rajongtam érte, és most pedig kiderült, hogy egy színésznyelven beszélő rendezőről van szó. És annak is örültem, hogy össze találkozhattam Orlai Tibor producerrel. Tiborék korábban az én korosztályomból másokat csippentgettek ki, de boldog vagyok, hogy most engem választottak, amikor még úgy érzem, hogy színészileg képes vagyok a maximumot nyújtani. Ebben a szakmában jóízű játékkedv és „bizsergés” nélkül ugyanis nem lehet színpadra lépni.
