Azt mondta nekem a minap egy közepes méretű borsodi falu polgármestere, hogy csak úgy lehetne legalább nyomokban tiszta a választás, ha egyetlen szavazóhelyiségben sem lennének függönnyel leválasztva a fülkék.
Most ugyanis érdekes dolgok történnek a selyemleplek jótékony félhomályában.
A végtelenségig elszegényedett falvakban gyakran a cigányok voksai döntenek arról, ki legyen a polgármester. Különösképp igaz ez azokon a településeken, ahol a romák aránya magas: észak-Borsod, dél-Baranya, Szolnok megye, Heves, Szabolcs egyes vidékein például. Szépítgethetnénk a dolgot, lehetnénk politikailag korrektek és udvariasak, de közismert tény, hogy a cigányok szavazatait gyakran megveszik. Korábban volt, hogy két tál birkagulyásért, mostanság leginkább pénzért.
Persze nem az érintett politikus kínálja fel az ezüsttallérokat. Erre a célra ott vannak a slepp tagjai, a „gazdasági elit” ilyen-olyan képviselői, húsüzem-vezetők, földbirtokosok, autókölcsönző-tulajdonosok. Meg aztán nem is kell minden romát külön megkeresni és lefizetni, elég azt az egyet, akire hallgatnak a többiek. Neki tisztes summát kínálnak, amiből leveheti a saját munkadíját, s rábízzák, hogy a maradékot miként osztja el az övéi között.
Bemondásra nem fogadják el a voksot: a szavazócédulát le kell fényképezni. Erre ott vannak az okos telefonok, nincs feltűnés, nincs galiba. A kitöltött szavazólapra ráhelyezik a személyi igazolványt vagy a lakcímkártyát, igazolandó a „szerzőt”, majd egy kattintás – lenémított készüléknek még hangja sincs –, s „a csíny letudva”.
Az ügyletet bizonyítani lehetetlen, hisz minden a függöny mögött zajlik. A fotóval később el kell ballagni a cigánysoron lévő kisboltba vagy kocsmába – ez általában szintén a helyi erős emberé -, ott bemutatni a fényképet, s mehet is a pénz a zsebbe.
Részben emiatt is érdeke a hatalomnak, hogy a cigányok maradjanak csak kiszolgáltatottak, éhbéren tartott közmunkások. Négy-öt évente egy tál lencséért megvehetők.