Szinte tét nélkülivé vált a francia parlamenti választás azután, hogy Emmanuel Macron pártja, a République en Marche (REM) óriási győzelmet aratott az első fordulóban, így csak az a kérdés, 400-nál mennyivel több honatyát küldhet a második fordulóba. Ez nagyjából mindegy is, hiszen nem kérdés: a májusban megválasztott elnök példátlan többségre támaszkodhat a parlamentben. Ezen a tényen az sem változtat, hogy a tavaly áprilisban alakult politikai formáció leendő képviselői azt hangoztatták: ha úgy alakul, a kormány előterjesztése ellen szavaznak, mert elsődlegesen a nemzet érdekeit tartják szem előtt. A REM-hez egyszerűen lehetett jelentkezni: egy internetes kérdőívet kellett kitölteni. A jelöltek harmadának korábban semmi kapcsolata nem volt a politikával. Színeiben például torreádor is indult.
A REM várhatóan túlnyeri magát, ami nem feltétlenül jó egy párt számára, hiszen a hirtelen jött nagy lelkesedés egy tömörülés iránt később nagyon is visszaüthet. Ugyanakkor a köztársasági elnök malmára hajtja a vizet, hogy az ellenzék úgyszólván sehol sincs. A REM képviselői ráadásul úgy vélik, hosszabb távon sem jelent veszélyt, ha igen sok parlamenti mandátumra tesznek szert. Jean-Paul Delevoye, aki a LREM jelöltjeinek kiválasztásáért felelt, kifejtette, tisztelettel bánnak az ellenzékkel, s nem dominálni akar majd a parlamenti többség, hanem felelős politizálást kíván folytatni. Kevésbé volt visszafogott Edouard Philippe miniszterelnök, aki előzőleg a Republikánusok tagja volt. Mint mondta, a második fordulót követően „új arcot” kap Franciaország.
A választás óriási csalódás a két hónapja még a parlamenti győzelemben bízó jobboldali Republikánusok számára, akik 11 százalékkal szereztek kevesebbet az államfő pártjánál. A két forduló között ezért a konzervatívok mindent egy lapra feltéve támadják majd az elnököt.
Erre utalnak a Republikánusok kampányát irányító főtitkár, Francois Baroin szavai. Elmondta, egy hetük maradt arra, hogy rámutassanak, miért jobb az ő programjuk a REM-énél. „Az embereknek tudniuk kell, hogy Macron pártja sokkterápiát akar, hasonló intézkedéseket, mint amilyeneket Francois Hollande hozott a középosztály ellen” – hangoztatta a France 2 televízióban. (Arról nem beszélt, hogy még az elnökválasztási kampányban Francois Fillon, a Republikánusok elnökjelöltje sokkal keményebb intézkedéseket helyezett kilátásba Macronnál.) Hogy mekkora bajban van a jobboldal, az is mutatja: Baroin nemcsak a voksolástól távolmaradókat, hanem a szélsőjobboldaliakat is felszólította arra, pártja jelöltjére szavazzanak. Várhatóan a jobboldal minden a szavazatok maximalizálására tett igyekezete hiábavalónak bizonyul. A párt 70-110 képviselői helyre tehet szert, a 21,6 százalékos eredmény ennyire lehet elég.
A másik nagy vesztes a szocialista párt, amely öt éve még megnyerte a voksolást, most a Zöldekkel együtt is csak 20-30 képviselőt delegálhat az új törvényhozásba. A szocialisták nagyágyúi is gyalázatosan szerepeltek. Jean-Cristohe Cambadélis főtitkár, valamint a párt elnökjelöltje, Benoit Hamon is vereséget szenvedett saját választókörzetében. Cambadélis úgy vélte, igen veszélyes lehet egy olyan parlament, ahol az ellenzék csak marginális szerephez jut. Kifejtette, amennyiben a második fordulóban még inkább megerősödik Macron pártja, úgy a törvényhozás „elveszítheti ellenőrző funkcióját”. Elismerte, példátlan veszteségeket könyvelhetett el a baloldal, s elsősorban saját pártja.
A baloldali radikális Lázadó Franciaország 8-18 képviselői helyre tehetett szert. Ennél mindenképpen többre számított Jean-Luc Mélenchon, aki az elnökválasztáson alig maradt el a 20 százaléktól. A politikus szerint a szavazástól távolmaradók magas aránya azt mutatja, nincs igazi többség Franciaországban. Hozzátette, meg kell akadályozni, hogy a munkavállalók jogait eltörlő törvényeket hozzanak.
Ezt azonban aligha akadályozhatja meg a következő ellenzék. Macron programjának ugyanis egyik sarkalatos pontja volt a munkaügyi reform, amely nélkül szerinte nem serkenthető a gazdasági teljesítmény. Tervei szerint korlátoznák a szabálytalan elbocsátás esetén megítélt végkielégítések felső határát; a vállalatokon belül referendum kiírását tenné lehetővé a munkáltató számára abban az esetben, ha a szakszervezeti megállapodás nem képviseli a szakszervezeti tagok többségének akaratát. Az elnök harmadával csökkentené a parlamenti képviselők számát, így saját pártjának politikusaival is szembekerülhet. Svéd mintára új, pontrendszeren alapuló nyugdíjrendszert vezetne be. Megreformálná az adórendszert, ami ellen már most tiltakoznak az önkormányzatok. Kiterjedtebb jogköröket adna az iskolaigazgatóknak. S ez csak néhány példa a sok közül.
Igen nehéz öt év előtt áll, ám rendkívül kedvező helyzetbe került, hiszen jelenleg a társadalom mögötte áll, így ha nem vár sokat az átalakítással, akár sikerrel is járhat.