Diadalmenetre készült Theresa May, de végül drukkolnia kell, hogy a Konzervatív Párt megőrizze legalább eddigi többségét a mai brit választáson. A felmérések alig igazítják el a szavazókat: ahány intézet, annyiféle számítás, ám valamennyi a kormányzó toryk kisebb-nagyobb arányú győzelmét vetíti előre. May tavaly a Brexit-referendum után vette át a kormányrudat David Camerontól, s az uniós tárgyalások megkezdése előtt szerette volna, ha a választóktól személyesen is megkapja a felhatalmazást.
Amikor kiírta a voksolást, még földcsuszamlásszerű győzelemről álmodott. Ám a keménykezű volt belügyminiszter nem korteskedésre született. Erősnek akart mutatkozni, de gyávának látszott, elzárkózott a közvetlen tévévitáktól, sem Jeremy Corbynnal kettesben, sem a többi pártelnökkel egy pódiumon nem volt hajlandó megjelenni. Ráadásul kiderült, May következetlen, könnyű kibillenteni a nyugalmából, míg a munkáspárti vezér vele ellentétben jó szónok, higgadtan érvel, s humora is van. Más kérdés, hogy Corbyn bizonyos nézeteit még saját pártján belül is megkérdőjelezik. Ha az ő vezetésével most jól szerepel a párt, esély sincs rá, hogy kipenderítsék a balra tolódott Labour éléről. Corbyn, úgy tűnik, kihúzta a gödörből a Munkáspártot, s ha a Brexit kérdésében pártja markánsabb álláspontot képviselne, akár fordíthatna az álláson. Mégis, hiába lett népszerűbb a populista Corbyn, a kormányfői posztra a többség a rideg Mayt alkalmasabbnak látja.
A voksolást a terror árnyékában tartják. A brutális londoni merénylet márpedig óhatatlanul azokat erősíti, akik azt remélik, hogy a Britannia-erőd, melyet May beígért, segíthet újabb tragédiák megelőzésében. Pedig a hazai neveltetésű, odahaza radikalizálódott dzsihadistáktól valójában a kapuk bezárása sem védi meg a szigetországot. Az előrehozott voksolás nem javítja May pozícióit a bonyolultnak ígérkező brüsszeli tárgyalások előtt. Egy éve a britek hamis illúziók közepette voksoltak a népszavazáson, ma már aligha lehet visszakozni a Brexit kiábrándító valóságától.
