Zavarban vannak a magyar gazdaság elemzői. Prognózisaik rendre zsákutcába torkollanak, pechükre még az eltérések iránya is váltakozik. A hektikus helyzet oka nyilvánvaló: a gazdasági növekedés meghatározó szereplőinek magatartása hullámzó, kiszámíthatatlanná vált. A hagyományos statisztikai adatgyűjtésnek érvényes uniós szabályai vannak, amelynek módszereihez az unortodox gazdaságpolitika egyre nehezebben tud alkalmazkodni. Ezért is vall kudarcot az a kormányzati jóslat, hogy a hazai gazdasági növekedés idén "fogyasztás vezérelt" lesz, az alkalmazotti munkakörben dolgozók átlagosan 10-15 százalékos béremelése a háztartások költését növeli majd, s ez a pénz felpörgetheti a GDP-t.
A legfrissebb kiskereskedelmi adatok azonban ezt a jóslatot látványosan cáfolják, az emberek az előzetes várakozásoknál jóval kevesebbet költenek. Az egyik hazai bank elismert makroelemzője úgy fogalmaz: noha a relatíve alacsony kiskereskedelmi adatok is hozzájárultak a fogyasztás növekedéséhez, de a vártnál csekélyebb mértékben, ami megmutatkozott a gazdaság elmúlt negyedévének gyengécske számaiban. Mindez csak részben támasztja alá a közgazdászok várakozását, tudomásul kell venniük a tervezőknek, hogy a kiskereskedelmi forgalom már nem feltétlenül lehet a GDP növekedésének hajtóereje.
Ha az emberek alig-alig költenek idén többet, mint egy esztendeje, akkor mi lesz a hirtelen megvastagodott boríték tartalmával? A megfejtés pofonegyszerű: a legalacsonyabb jövedelműek bére nem lett magasabb, csak átalakult, kifehéredett. A minimálbér részévé vált. Vásárolni ugyan nem lehet többet belőle, adózni viszont igen.
A GDP 4,2 százalékos növeléséhez való hozzájárulás pedig marad a gazdagokra.