Amerika benépesítése mindig érzékeny téma volt, talán azért, mert nincs elég bizonyíték a vita egyértelmű eldöntésére. Ma sok tudós privilegizált elmélete a Bering-szoroson létezett átjáróról szól, amely akkor egy széles földsáv volt, ahol az emberek évezredekig élhettek, anélkül, hogy átmentek volna a másik oldalra. Az első migrációk Szibériából eszerint hozzávetőleg 30 ezer évvel ezelőtt indultak el és a „leereszkedés” az amerikai kontinens felé történhetett ettől az időtől fogva.
Egy új tanulmány, amely a Nature-ben jelent meg, az ősemberek jelenlétét Kaliforniában 130 ezer évvel ezelőttire teszi, azaz 100 ezer évvel korábbra, mint a Homo Sapiens megjelenését.
A kutatók azokat a csont- és kődarabokat vizsgálták, amelyeket a kaliforniai 54-es út építése során talált meg Richard Cerruti régész csapata 1992-ben San Diego külterületén. A csontok egy masztodontól, a mamut és az elefánt ősétől származtak. Ma ez a legkorábbra datált régészeti lelőhely az Egyesült Államokban. A csontokon olyan nyomokat találtak, amelyek arra utalnak, hogy kőszerszámokat használtak megmunkálásukra. A mellettük heverő kődarabok „üllő és kalapács” szerepét tölthették be. A rajtuk talált nyomokat nem okozhatták a tudósok megállapítása szerint geológiai folyamatok. A csontok kövek melletti elhelyezkedése azt mutatta, hogy az ősembereknek elég tudásuk és ügyességük volt ahhoz, hogy a szerszámokat használni tudják.
A csontok datálása úgy történt, hogy megmérték radioaktív uránium- és tórium-tartalmukat. Általában ezt a módszert alkalmazzák az állati kövületek korának meghatározására. Így derült ki, hogy 130 ezer évesek. És bár konkrét emberi maradványokat nem találtak a masztodon-csontok mellett, feltételezik, hogy a lelőhely valamikor egy barlang lehetett, ahová bevitték az állat csontjait, hogy munkaeszközöket, vagy fegyvereket készítsenek belőlük.
Kik lehettek ezek az emberek? A Homo Sapiens akkor még Afrikában volt. Az első migrációk a tudomány jelenlegi állása szerint Ázsia felé 80 ezer évvel ezelőtt kezdődtek. A fő „gyanúsított” a neandervölgyi ember, aki még a mostani amerikai őslakosoknál is korábban jelent meg az Újvilágban – találgatják a kutatók. A neandervölgyi ember, amely Eurázsiában telepedett meg, 200 ezer évvel ezelőtt fejlődött ki, és körülbelül 30-40 ezer éve tűnt el. De lehetnek a denisovai emberek is, amelyek a neandervölgyivel egy időben éltek, és mint ők, eltűnésük előtt részben elvegyültek az emberiség többi részével. Szibériában, a Bering-szoros közelében találtak egyaránt neandervölgyi és denisovai lakhelyeket.
„Biztos vagyok abban, hogy sok kolléga szkeptikus. Mindez sokkal régebbi, mint ahogy a régészek feltételezik az ember megjelenését Észak-Amerikában” – nyilatkozta Steven Holen, a San Diego-i természettudományi múzeumi paleontológiai osztályának munkatársa, a kutatásról írt tanulmány társszerzője.
César Mendez, a patagóniai ökorendszer kutatásával foglalkozó chilei központ régésze szerint viszont lehet, hogy a köveket korrektül datálták, de ezek mégsem bizonyítják, hogy emberi kéz munkálkodott rajtuk. Luis Alberto Borrero, a Buenos Aires-i egyetem régésze pedig azt kifogásolta, hogy a kövületek megtalálói nem bizonyították, hogy a csontok és a kövek ugyanazon a helyen feküdtek.
John McNabb, a southampton egyetem paleontológusa úgy vélekedett, hogy ha ez a feltételezés hitelesnek bizonyul, megváltoztathatja az eddigi elméleteket a benépesedést illetően, „de sok reakció várható és ezeknek nagy része nem jóváhagyó lesz.” Mindenesetre a francia Eric Boëda, a nanterre-i egyetem őstörténésze a Le Monde-ban máris arról beszélt, hogy e lelet akár újranyithatja a vitát az „afrikai szétáramlás” idejéről, amelynek megállapítását a maga részéről túlságosan „leegyszerűsítettnek” tartotta.
A San Diegó-i kutatók tisztában vannak azzal, hogy hitelességüket csak további kutatások bizonyíthatják. Van egy másik ásatási helyük Kaliforniában, ahol néhány évvel ezelőtt már keresték őseink nyomait.
Jelent meg egy másik tanulmány is, amelyet a Science publikált és ez segíthet egy napon a biztos válasz megadásában. A kutatóknak sikerült DNS-mintát kiszedni neandervölgyi és denisovai kövületekből Ázsiában és Európában egyaránt. Olyan helyzetben is, amikor nem voltak a szó szoros értelemben vett emberi maradványok. A régészetnek ez a modern eszköze új megvilágításba helyezheti ismereteinket az ősemberekről és települési helyeikről.
A legrégibb előembert találhatták meg Európában
Európa, nem pedig az idáig feltételezett Afrika lehet az ember evolúciós történetének első ismert állomása egy friss kutatás szerint. Ha az eredményt sikerül igazolni, az részben átírhatja az emberré válás történetét - írja az index.hu.
Miközben az emberi evolúció története a tét, a konkrét empirikus anyag mindössze két fogmaradvány, bő hétmillió évvel ezelőttről. Mindkettő a Graecopithecus nevű főemlőstől származik, melyeknek a maradványait a Balkánon találták meg: egyet Görögországban, egyet pedig a mai Bulgáriában.
A leletek már korábban is ismertek voltak, ami új, az ezeknek az értelmezése. A döntő kérdés, hogy minek tekintendő ez a csimpánz méretű főemlős: majomnak, mint azt idáig általában gondolták, vagy pedig – és itt jön az új hipotézis – egy, a majmok törzsfejlődésétől már elváló időszakból származó előembernek. A kérdés, hogy a lelet már a csimpánzok és az emberek őseinek különválása előttről, vagy az azt követő időszakból származik-e.
Az egyik kérdéses lelet egy teljesebb fogsor Görögországból, a másik egy fölső kettes előzápfog Bulgáriából. A majmok fogainak gyökerei erősebben különágaznak, mint az emberé, a kérdéses fogak pedig inkább emberi jellegzetességeket mutatnak. Átmenetinek tűnő fejlődési fázisról van szó ugyanakkor, a kutatók véleménye is megoszlik arról, hogy inkább egy előemberi jellegzetességeket mutató majom, vagy egy majomjegyekkel rendelkező előemberről van-e szó. Arra az emberré válás szempontjából sokszor döntőnek tekintett kérdésre, hogy a fogak egykori gazdái már két lábon jártak-e, ebben az esetben nincs válasz.
Az érvényes elmélet szerint az emberek és a majmok őseinek vonala 5-7 millió évvel ezelőtt vált el egymástól Afrikában. A mostani felfedezés ezt kérdőjelezi meg, a két kérdéses lelet ugyanis 7,1, illetve 7,2 millió évesek. A tübingeni kutatócsoport feltételezése szerint a különválás tehát korábban mehetett végbe, mint idáig gondolták, és talán nem is Afrikában, hanem valahol itt, a Mediterráneum keleti térségében történhetett meg.
A pontos lokalizálás ugyanakkor kérdéses; ebben az időben a Balkán vidékén ugyanúgy éltek főemlősök, vízilovak, antilopok és például zsiráfok, mint Afrikában. Ezek a fajok ugyanúgy oda-vissza mozoghattak a kontinensek között, mint a Graecopithecus, melynek a pontos földrajzi eredete így nem rekonstruálható a két leletből.
