Mi történik most Pekingben? Tulajdonképpen semmi. Pontosabban semmi különös. Ami történik, az már hosszú ideje történik, vagyis Kína gátlástalanul globális nagyhatalommá válik. Már a kilencvenes évek óta érzékelhető, hogy készülődik az a nagyszabású stratégia, amit semmitmondóan Egy Övezet-Egy-Út névvel illetnek, a lényege azonban az, hogy most még nagyobb sebességgel építi fel az ázsiai ország a kereskedelmi világhálóját. A magyar sajtó egy része úgy tett, mintha Orbán is főszereplő lett volna, ám ez csalóka. A kínaiak mindenkivel eljátszogatnak, akivel lehet. Számukra a világ egy gyermekmegőrző.
Az időzítés sem volt véletlen. Pekingben érzékelték, hogy gondok vannak Európában, Trump is keresi még a helyét a világban, ez az a pillanat, amit meg kell ragadni. Átvenni a világ vezetését, ez a cél, és a világ nem tehet mást, mint alkalmazkodik ehhez. A kínai elnök, Hszi Csin-ping felkínált 124 milliárd dollárt, ami ugye nagy összegnek látszik, és az biztos, hogy nagy része visszajut a különböző befektetésekben érdekelt kínai cégekhez, amelyek viharsebesen modernizálódnak. Ám ha arra gondolunk, hogy a kínai valutatartalék 3000 milliárd dollár, akkor ez csupán annyi, mintha egy családban a játékvasúthoz új mozdonyt vennénk. A kínaiak ma többet költenek az űrprogramjukra, mint az oroszok, és még többet fognak költeni.
- Ez egy csoda – mondta nekem az Ikea vállalat egyik svéd igazgatója, amikor még Pekingben dolgoztam diplomataként. - Húsz éve ezeknek az embereknek még fogalmuk sem volt a nyugati kultúra értékeiről. Amikor az első áruházunkat terveztük, mindenki legyintett és biztosra vette, hogy a vesztünkbe rohanunk. Ma már azt sem tudjuk, hány áruházat kellene építenünk, a kínaiakat minden érdekli, mindent megvesznek. A kínai gazdaság vonata csak most indul, és már majdnem minden hely foglalt. Aki most nem száll fel, egy életre lemarad.
- Lufi az egész – legyint a Chase Manhattan Bank pekingi kirendeltségének vezetője, miközben szorgalmasan kortyolja a Martinit egy fogadáson. – Látszat. A kínaiak mindig is világelsők voltak abban, hogy hogyan kell becsapni a világot, csak a módszerek változtak. Persze, mindenki itt van, mert senki sem engedheti meg magának, hogy ne legyen itt, ám Kína valójában átláthatatlan. A statisztikák megbízhatatlanok, a termékek minősége ellenőrizhetetlen. De sokan vannak, alacsonyak a fizetések, mindent megtermelnek, amit csak akarnak, vagy amire megrendelést kapnak, de maguktól semmit sem találnak ki. Márpedig a XXI. század a kreativitás és a tudomány százada lesz. Most azt hiszik, hogy ők diktálnak, pedig az, ami folyik, gyakorlatilag egy modern gyarmatosítás. Idejövünk, jó fizetést kapunk és kivisszük az országból, amire szükségünk van, cserében ők megkapják a modern élet örömeit.
A városi lakosság tehetősebb lett, előkelőbb rétegének életformája látványosan nyugatiasodott, a gazdag ember BMW-t vesz, a még gazdagabb a feleségének vesz BMW-t, a középosztály is igyekszik, de a többség megmaradt a hagyományos, szinte falusi szokásrend mellett, még mindig szívesen ülnek ki pizsamában és papucsban a panellakások udvarára, a sajátos kínai úton a szocializmus eszméinek párhuzamosan kell haladniuk a piacgazdaság előnyeivel és óhatatlan hátrányaival. Ma már vidéken sincs éhezés, és figyelembe véve a lakosság számát és az átlagos gazdálkodás szervezetlenségét, ez nem csekély eredmény.
Szóval csoda vagy lufi?
Sokan azt mondják, hogy a hatalmas, ám olcsó és kizsákmányolt munkaerőre épített szédületes gazdasági növekedés üteme sokáig nem tartható fent, Kínának előbb-utóbb kemény, súlyos és drága reformokkal kell szembenéznie, sokkal többet kell költenie egészségügyre és környezetvédelemre, ennek következtében nem növelhető az eddig biztatóan alakuló életszínvonal, ez pedig akár az ország széthullásához is vezethet.
Én magam nem vállalkoznék jóslásokra, és másoknak is azt tanácsolom: ilyesmiben legyenek óvatosak.
