– Az én hősöm hallgat. Engem az érdekelt, hogyan lehet úgy beszélni valamiről, hogy közben nem mondjuk el azt a valamit – mondta lapunknak Jászberényi Sándor a maratoni díjátadó gála után arra a megjegyzésre, hogy könyvében nem a közel-keleti konfliktusokon, a kortárs Egyiptomon vagy a gázai helyzeten van a hangsúly. Sokkal inkább egy traumatikus magánéleti esemény feldolgozásán. Összefüggő novelláskötetének elbeszélőjét, Maros Dániel haditudósítót elhagyja a felesége, így gyerekét is elveszíti. Alkohol, drogok, a nyugatitól idegen kultúrának való önmegadás, a mély emberi kapcsolatoktól való elszakadás jelenti a brutális terápiát. A kötet alcíme, a Történet álmatlanságról és őrületről jelzi, hogy elbeszélője az emberi test fizikai tűrőképességének határáig jut, illetve inkább saját magát űzi odáig. – Csehov Fájdalom című novellájában a kocsis fia meghal. A kocsis próbálja elmondani ezt az utasainak, a kocsistársának, aki elalszik. Végül észjaka a lovának mondja el, mi történt. Az ilyen dolgokról nem lehet beszélni. Azért sem, mert ilyenkor mindenki okosabb – mondta Jászberényi és hozzátette: a tragédiánk nem az, hogy belehalunk valamibe, hanem hogy mindig van utána élet. Ezeket az elbeszéléseket akkor tudta megírni, amikor már elég távol volt az eseményektől és kívülről látta azokat. – Nehezen ír az ember bármit, amikor már nem alszik száz órája. Egyébként nem élvezem az írást, de úgy gondoltam, ennek meg kell lennie.
Nemcsak Jászberényi és Kepes András nyert sokat a Libri díjjal, de már a jelöltek is. A második alkalommal átadott díj listájára első körben 132 könyv került fel. Az év elején 88 közéleti személyiség szavazott a döntős tíz alkotásról, amelyekre már március óta szavazhattak az olvasók. Egyébként rengeteg, 12 ezer szavazat érkezett. Ugyanebből a tízes listából választott egyet a szakmai zsűri (idén Károlyi Csaba irodalomkritikus, Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, Fullajtár Andrea és Bálint András színművészek, valamint Beck Zoltán dalszerző, a 30Y énekes-gitárosa). A Libri nagy kampányt csinált a kortárs íróknak, ami már önmagában nyeremény, a szakmai zsűri által választott szerző és a közönségdíjas pedig 1-1 millió forintot, illetve 25-25 millió forint médiatámogatást kapott.
A kampány zárása pedig egy nagyszabású, akár összművészetinek is mondható gála volt. Hétfőn este, a Budapest Music Center előterében minden asztalon a jelöltek könyveihez kapcsolódó olyan installációkat lehetett látni. A díszestet egy Jászai Mari-díjas Novák Eszter rendezte, a közönség között helyet foglaló kóristák nyitották, a jelöltek pedig a pódium két oldalán várták, mikor derül ki, kapja a díjat. Ezt csak két óra múlva jelentették be, de azt azonnal látni lehetett, hogy tíz helyett csak nyolc jelölt van jelen. Krasznahorkai Lászlónak ugyanis épp saját estje volt a Müpában, Nádas Péter pedig nem ért fel Gombosszegről, lerobbant az autója. A program első felében Fullajtár Andrea és Bálint András színművészek adtak elő részleteket, a zenei kíséretet pedig Rohmann Ditta csellóművész és Dés András előadóművész testzenéje kísérte. Ekkor még mindig nem értünk el a díjátadásig, ugyanis jöttek maguk a jelöltek. Jánossy Lajos kritikus beszélgetett velük, nem sokat, mindössze 2-2 percet.
Jánossy azt kérdezte Jászberényitől, hogy ha az élményanyag ennyire sűrű és hatásokkal teli (mármint a Közel-Kelet), akkor az megkönnyíti-e az írói munkát. – Nincs olyan, hogy bármilyen alkotás tálcán kínálná magát. Minden egyes munka kétséges. Kairóban éltem tíz évig, és az arab világ valóban specifikus, de az irodalmi alkotás létrehozásában ez nem számít – mondta a prózája szempontjából Hemingwayhez és Graham Greenhez is hasonlítható Jászberényi és hozzátette: irodalmi műveiben nem kívánt ismeretterjesztő lenni, inkább az erkölcsi és morális problémák, valamint ezek ütköztetése érdekelte.
Kepes András Világkép című könyve annyiban kapcsolható Jászberényiéhez, hogy alaptapasztalata a világok, nyelvek és jelrendszerek különbözősége. – Sok olyan kulturális jelenség van, ami azonos mindenhol, ilyenek például a hajvágási, esküvői szertartások. Létezik az emberiség számára egy olyan alapvető réteg, ahol a kultúra azonos, és a különböző szokások, vallások erre épültek rá. Amikor kultúrák közötti félreértésekről van szó, akkor erről a felső rétegről beszélünk, ahol meghatározóak a földrajzi körülmények, vallási, politikai érdekek ütköznek. Ha valaki elkezdi lekaparni ezeket a rétegeket, akkor megvan a lehetőség arra, hogy egymással szót értünk – mondta Kepes, aki könyvében a Kelet és a Nyugat közti viszonyról, szeretetről, boldogságról és gasztronómiáról gondolkodik. – A Világfalu című sorozatban különböző kultúrákat hasonlítottam össze, de az egy romantikus megközelítés volt. A migrációs válság idején szembesültem azzal, hogy a különböző kultúrák olyan közel kerültek egymáshoz, hogy újra kell gondolni a világot - mondta Kepes. A beszélgetésben ezek után jött Németh Gábor (Egy mormota nyara), Térey János (Őszi hadjárat), Szabó T. Anna (Törésteszt), Varró Dániel (Mi lett hova?), Závada Pál (Egy piaci nap), Zoltán Gábor (Orgia) és ezen a ponton a közönség már tényleg úgy érezhette, ideje lelőni a poént, ami egy kis feszültségkeltés után meg is történt.
Az olvasók ízlésüknek megfelelően egyetérthetnek vagy bírálhatják az eredményt, de valószínűleg mindenki számára elfogadható az, amit Károlyi Csaba mondott. Tőle hetek óta azt kérdezgetik, hogy ki kapja a díjat, ezek után pedig hetekig azt fogják, hogy miért az kapta, aki. De legalább addig sem a fociról vagy a politikáról vitatkozunk. A magyar foci színvonaltalan, ahogy a magyar politika is. A magyar irodalom viszont igazán színvonalas.
