A lóversenyen fogadók előtt aligha ismeretlen fogalom a bújtatott favorit. A mi égtájunkon a nem éppen a tisztaságukról közismert futamokon játszók ezzel úgy élnek, hogy az esélyesekre adott tippjeik között mintegy elbújtatják azt a befutási sorrendet, amelyet a versenyistállók tájékáról érkező hírek sugallanak. S többnyire nyernek is, a többi turfróka csodálkozással vegyes bosszúságától kísérve.
Ha a szükségesnél hónapokkal előbb benyújtott 2018-as költségvetés tervezetének fő számait alaposan átböngészi egy olyan, az állam pénzügyeiben járatos szakértő, aki nincs tisztában azzal, hogy jövő év tavaszán ismét a szavazóurnák elé járulnak a magyarok, akkor aligha kiált fel: hűha, ez egy választási költségvetés! A nyilvánvaló osztogatási szándék legfeljebb a nyugdíjemelésnek az elmúlt években megszokottnál nagyobb mértékéből világlik ki. A félreértések elkerülése végett: korántsem állítjuk azt, hogy a nyugellátásban részesülők járadéka így már a többségük számára megfelelő szintre emelkedik. Inkább az a feltűnő, hogy a NER a szavazóbázisa szempontjából meghatározó réteggel szemben hirtelen milyen adakozóvá válik. Ne feledjük, 2017-re eredetileg mindössze 0,9 százalékos járadéknövelésre mutatott hajlandóságot Orbán Viktor kormánya! Az időskorúak "beetetése" azonban már idén ősszel megkezdődik, amikor az egyébként törvényben előírt, a tényleges inflációval korrigált járadékemelést végrehajtják. Jövőre pedig jöhet a nyugdíjprémium, a 3,5 százalékosnál magasabbra várt idei gazdasági növekedés miatt. Minderre rábólinthat az Országgyűlés, hiszen számukra korántsem kőbevésettek a költségvetési számok. Még csak négy hónapot hagytunk magunk mögött a 2017-es évből, de már hetedik alkalommal korrigálják azt a büdzsét, amelyre elvileg a jövő évinek is épülnie kellene. A kormánypárti képviselőknek a költségvetés komolyságához való viszonyát fényesen bizonyítja, hogy keddi bizottsági ülésen részt sem vettek. Igaz, hogy ott a letelepedési kötvény körüli visszásságokról lett volna szó, amelynél a befolyt összegre nem elsősorban költségvetésnek van szüksége, hanem Rogán Antalnak és körének. És biztos, ami biztos, a propagandaminiszter hivatala újabb ötmilliárd forintot kap arra, hogy a kormányzatot fényezze, Brüsszelt és Soros Györgyöt gyalázza.
A GDP-arányos államháztartási hiány ugyanakkor - igaz, hogy a maastrichti kritériumok határai között -, az Európai Bizottság rosszalló véleménye ellenére évről évre nő, teret engedve nem deklarált osztogatásoknak. Itt lelhetők fel a kormányzat "bújtatott favoritjai", amit majd a tervezettnél kisebb deficiten spórolnak meg, és ennek szabad felhasználására még parlamenti jóváhagyásra sincs szükség. A konkrétumokat rendre a Magyar Közlönyben találhatjuk majd meg. Elbújtatva.
Okos kormány a gazdaság növekedésekor tartalékol, megalapozza a jövőt. Széchenyi Istvánt idézve: "Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre; nincs annyi gondom tudni 'valaha mik voltunk' de inkább átnézni, 'idővel mik lehetünk s mik leendünk'."
