Ha én Mészáros Lőrinc lennék, nem aludnék nyugodtan. Persze a többi stróman sem érezheti biztonságban magát. Elég felidézniük, kik segítettek az elmúlt majd’ három évtizedben a gazdájuknak, Orbán Viktornak, és mi történt velük.
Pozsgay Imrétől származik az a mondás, hogy a hála nem politikai kategória. A miniszterelnök ezt a tapasztalati tényt kiterjesztette az élet minden területére.
Iványi Gábor – pechére - megkeresztelt egy-két Orbán gyereket. A „hála” nem is maradt el, a Kádár-rendszerben is üldözött kis egyház, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség alapítója déja vu érzést élhet át, ismét létében fenyegetik. Most éppen a „hálás” miniszterelnök igyekszik minden eszközzel ellehetetleníteni Iványiékat.
Nem járt jobban Soros György sem, a nyílt társadalom apostola, a magyar származású filantróp amerikai milliárdos sem. Ő jelentős összegekkel támogatta a frissen alakult Fideszt és annak vezetőit, köztük Orbán Viktort. Most sem maradt el miniszterelnöki „köszönet”. A pártvezér és lakájhada folyamatosan uszít ellene némi alig burkolt zsidózással fűszerezve.
Nem sokkal jobb Simicska Lajosnak, akinek talán a legtöbbet köszönhet Orbán Viktor. Valójában Simicska építette fel a Fidesz és persze a miniszterelnök biztos anyagi hátterét. Azután amikor Orbán úgy érzete, már elég erős ahhoz, hogy egykori barátja nélkül is tömje közpénzből a saját, a családja és a baráti, üzleti köre zsebét, rövid úton megvált az „eszétől”. Így jött el a „G” nap, és azóta is tart Simicska vesszőfutása. Igaz, homok került a fogaskerekek közé, mert a Kúria elmeszelte Simicska cége, a Közgép elleni átlátszó támadást, újra indulhat közbeszerzési pályázatokon. Az más kérdés, hogy milyen sikerrel.
A strómanok és egyéb támogatók figyelmébe ajánlom Orbán mondását: ne azt figyeljék, amit mond, hanem azt, amit tesz.