Az olyan fejlett technológiák mellett, mint a mesterséges intelligencia, a big data, a 3D-s nyomtató, a bioinformatika, a bionika, „minden, amit a jövőről képzelünk, valószínűleg téves. Tehát le kell számolnunk azzal az életpályamodellel, hogy huszonévesen szerzünk egy szakképesítést, végigjárjuk e területen a szamárlétrát, és ugyanazt a tudást hasznosítjuk, amíg aktív életünk tart” - véli Ric Edelman, az Egyesült Államok egyik legnagyobb pénzügyi tanácsadó cége, az Edelman Financial Services alapító-elnöke, best-seller író és médiaszemélyiség.
Az életmóddal kapcsolatban Edelmannak az a véleménye, hogy az élettartam meghosszabbodásával elképzelhetetlen, hogy valaki 65 éves korában elmenjen nyugdíjba és ha 120 éves koráig él, 50-60 évig úgy éljen, hogy nem dolgozik. Ez persze nem azt jelenti, hangsúlyozza az amerikai üzletember, hogy a nyugdíjnak, mint elképzelésnek, vége.
Ric Edelman
„A lineáris életmodellről – születünk, iskolába járunk, dolgozunk, nyugdíjba megyünk – át fogunk térni a ciklikus modellekre: tanulunk, dolgozunk és élvezzük a szabadidőt visszatérő ciklusokban. Ellenben nem lesz szörnyű 85-90 éves korunkban sem dolgozni” – vélekedett Edelman, aki Az igazság a jövődről: pénzügyi tanácsadó a mára, a jövőre és a távoli jövőre című új könyve megjelenésekor adott élő Facebook-interjút. Mindez azért fog bekövetkezni, mert az orvostudomány hosszú ideig fenntartja egészségünket, a megosztó gazdaság, a részidős munkák lehetőségének terjedése pedig könnyebbé teszi a pénzkeresést. Edelman számításai szerint ez utóbbiak akár 20–40 ezer dollár pluszt is hozhat évente. Ezért ahelyett, hogy azért takarékoskodnánk, hogy 65 éves korunkban elmehessünk nyugdíjba, különböző rövidtávú célokra fogunk gyűjteni, amelyek lehetővé teszik szabadidő-periódusok beiktatását életünkbe.
„Jelenleg „szombat-periódusoknak” nevezzük azt az időszakot, amikor például valaki egy hónapig nem jár be a munkahelyére, hogy tudományos tevékenységet végezhessen. A jövőben az emberek néhány évig tartó ilyen periódusokat iktathatnak majd be, ezalatt pihenhetnek, tanulhatnak, esetleg más pályát választhatnak. Annál is inkább, mivel az új kompetenciák fontosak lesznek ahhoz, hogy az emberek aktívak maradhassanak a munka világában. Szórakoztató és kellemes valóság lesz és jót fog tenni az emberi közösségnek is. Hogyan is lehetne nem szeretni egy ilyen jövőt?” – teszi fel a szónoki kérdést Ric Edelman.
Az ilyen jövő vélhetően sokak számára lesz valóban szerethető. Kérdés, hogy miként képesek a fejlett társadalmak erre strukturálisan és nem utolsó sorban morálisan felkészülni. Ezek az átalakulások valószínűleg sokkal nehezebbek lesznek a megállíthatatlan technológiai fejlődésnél.
