- Első könyve, a Vagyonregény az után készült, hogy lemondott az ORTT főigazgatói posztjáról. Most hol van vezető beosztásban?
- Szabadúszó vagyok 18 éve, akkor léptem ki. Azóta az államtól és a politikától független író vagyok.
- „Reménytelen üresség!, hasított Vidrába. Hát mit keresek én itt? Mi a lóf...t keresek én itt az ukrán hómezőn, és tisztelgek ennek a Kuznyecovnak a sírjánál?! Hát én Platónt és Kantot tanítom, Wittgensteint és Kierkegaard-t magyarázom az egyetemen.” Érzett-e a helyettes államtitkári pozíció betöltésekor hasonló reménytelen ürességet magában?
- Nem, eleinte élveztem is, sok újat láttam és tanultam akkor. Amúgy meg teljesen más karakter, más habitus vagyok, mint a főszereplőm, aki erőfeszítés nélkül szeretne könnyen élni. Vidra nem egy törekvő fajta. Amíg az övéi vannak hatalmon, az árnyékban szolgálja őket, összeszedi a pénzt magának, amikor ellenzékben vannak, elmegy az országból és elkölti a pénzt. Én nem sodródtam és nem voltam soha cinikus. Nem vagyok azonos vele, csak ugyanazokon a helyeken jártam.
- Simicska Lajos sem azonosítható Vidrával?
- Semmiképpen. A főhősöm egy szürke eminenciás, Simicska pedig igazi nagyágyú.
- Esetleg Csintalan Sándor?
- Ő is jelentősebb Vidránál. Bár rá nem mondanám, hogy nagyágyú – igaz, volt országgyűlési képviselő és pártja ügyvezető alelnöke is -, de egy ismert közéleti szereplő. A szürke eminenciások egy átlagos szavazópolgár számára ismeretlenek.
- Szándékai szerint beazonosíthatók-e a szereplők?
- Nem. Ez ilyen értelemben nem kulcsregény. A Vagyonregény az volt, pontosan fel lehetett ismerni a figurákat. Tudom, hogy brókerek egymást közt cserélgették a megfejtéseket, hogy szerintük ki kicsoda. Most a nagyvadak mögött lavírozók érdekeltek, a magánhadseregek vezetői, a szervezők, a lebonyolítók. Ez nem újkeletű, mindig is lebzseltek ilyenek a hatalom körül.
- Van-e különbség köztük aszerint, hogy melyik párt holdudvarához tartoznak?
- Szerintem nincs.
- Ez a magánvéleménye vagy tényekre alapozza?
- Mindegyik oldalon voltak és maradtak ismerőseim, tényekről beszélek. Biztos vagyok abban, hogy hasonló kaliberű szereplők vannak mindegyik párt körül. Persze az éppen hatalmon lévők körül sokkal nagyobb a nyüzsgés. A rendszerváltáskor hiányzott a politikai kultúra. Nálunk a polgári fejlődés mindig úgy akad meg, hogy van egy politikus, akiről korszakot neveznek el, és akinek az emberei elfoglalnak mindent, az összes lényeges pozíciót, és mi parírozunk, beállunk mögéjük. Alattvalói szemlélet jellemzi az országot. Orbán Viktor is erre épít. Ezt használják ki az ügyeskedők is.
- Tudható-e, hogy ők kik és miként kerülnek a politikusok környezetébe?
- Távolabbról indítom a választ. Szerintem nyugodtan kijelenthető, hogy a rendszerváltás nem a magyar nép elégedetlenségének következménye volt. És nem is a demokratikus ellenzék a harcából jött létre. A nagyhatalmak egyszer csak úgy döntöttek, hogy nekünk a szabad világhoz, pontosabban a szabad piachoz kellene tartoznunk. Ez teljesen felkészületlenül érte az értelmiséget, a lakosságot, de még az akkori ellenzékieket is. Senki semmire nem volt felkészülve. Rengeteg III/3-as besúgót küldött a szocialista állambiztonság a frissen alakuló pártok gyűléseire, a beépített ügynökök bátran hangoskodtak a politikai rendezvényeken, ezért őket szavazták meg képviselőknek. Nekem is voltak olyan egyetemi cimboráim, akik mint később kiderült, besúgóként kerültek be a Parlamentbe. Egyik kormánypárti, a másik ellenzéki frakcióba , mert ők kiabáltak a leghangosabban a pártok megalakulása környékén.
- Jól értem? Azt mondja, hogy az Országgyűlésben és a rendszerváltó pártelitben magas számban fordultak elő ügynökök?
- Igen, a parlament tele lett III/3-okkal az első kormány idején. Rengeteg amorális, tehetségtelen alak került a politika közelébe, és ezzel párhuzamosan megindult a rablás. Már az MDF-kormány alatt is, és azóta is, bárki van kormányon. A különbség annyi, hogy korábban nem volt ilyen mértékű a lopás, és aki lebukott az szégyenkezett, és a pártja is szégyellte ezt. Mára ez megváltozott. Szégyentelen és gigantikus méretű a lopás. Természetesen akadtak tisztességes politikusok is, de köröttük általában elfogyott a levegő, nem belőlük lettek a vezetők, hanem az ügyeskedőkből. Bajnai Gordon üdítő kivételnek számított, dolgoztam vele még ifjú korában, benne nem volt mohóság, és megfontolt, jó szakembernek ismertem meg.
- A regényben legtöbbször nem mondja ki, hogy éppen melyik oldal van kormányon. Arra utal ezzel, hogy a korrupció és közpénzek magánosítása örök?
- Igen, ezért, de különben is ez egy regény, fikció, azonban a fejezetek címében szerepel, hogy a rendszerváltás után hányadik évben járunk. Bármelyik jelenetben szinte bárki szerepelhetne. Ebben a macsó, férfiközpontú világban a lenézés, a leigázás, az irgalmatlanság és a három P a jellemző. Egy napilapban talán körül kell írnunk: a pénz, a politikai hatalom és a női nemi szerv az, amellyel a politika környékén szinte bárki megvásárolható.
- Jó játék a regényben felsorolt botrányokat megfeleltetni az elmúlt 30 év újsághíreinek. Tippelhet az olvasó, hogy éppen a Tocsik-perre, a Portik-ügyre, a brókerbotrányokra vagy a spanyol ingatlanfejlesztőkre céloz-e szerző. Direkt hagy minket homályban?
- Kevés a konkrét esemény a regényben, inkább összevontam az informátoraim és a saját élményeimet.
- A regény fő szála a terhelő adatok gyűjtése. Igaz az a városi legenda, hogy mindenki aktát őriz mindenkiről?
- Természetesen. A különféle erőcentrumok megfigyelés alatt tartják egymást, a különböző politikai hatalmasságok kiépítik a saját biztonsági rendszereiket, olykor egyenruhás, fegyveres testőrségüket.
- A főhőse leginkább arra kap megbízást, hogy a saját párttársairól keressen kompromittáló információkat.
- Ez így van a valóságban is. Amikor mostanában kormánypárti politikusok vadászatai, ingatlanügyei és vagyonosodásai napvilágot látnak az ellenzékinek mondott sajtóban, akkor egészen biztosak lehetünk abban, hogy a saját párttársaik szolgáltatták ki az információkat. Ezzel nem az oknyomozó újságírók munkáját akarom kisebbíteni, csak azt mondom, hogy a jól irányított papírrepülők nem véletlenül landolnak olykor szerkesztőségi asztalokon. Erős belső harc dúl, de természetesen az ellenzék köreiben is vannak olyanok, akiket sakkban tartanak a különböző terhelő bizonyítékokkal.
- A zsarolás nagyobb méretekben is megjelenik a könyvben. Az LMP vagy a Jobbik vezetőjével ülnek le a Főmérnök emberei, parlamenti küszöböt és pénzt ígérve a következő választásokra?
- Én baloldali ellenzéki pártra gondoltam. Ezt nem részletezném jobban.
- A főhős a rendszerváltás előtt a vallást kutatja, így kerül ismeretségbe a Regnum Marianummal, de a Bokor-közösségektől elzárta a rendőrség. Ez a saját története?
- Vallási kisközösségeket, főleg a megtérés-történeteket kutattam egy tanszéki központilag támogatott kutatás keretében. Erről írok a regényben is, de nagy részét végül kihagytam. Ebben a pécsi püspök megígérte – a rendszerváltás előtt vagyunk -, hogy kihirdeti a székesegyházban, hogy töltsék ki a a hívek a kérdőíveinket, mert ez eredmény kedvező lenne rájuk nézve, de aztán kiderült, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal ezt megtiltotta neki, nekünk meg a párt egy másik osztálya engedélyezte a kutatást. Zajlottak az MSZMP belső hatalmi harcai. Bulányi atyával sem vehette fel a kutatócsoportunk a kapcsolatot, ezt a rendőrség tiltotta meg.
- A regényben történelmi példával mutatja, miként tudja átmenteni magát egy tömegpárt. „Nem látod, hogy itt új idők új dalai kellenek? A régi garnitúrával ez már nem megy, de mi három külön irányt képviselnénk. Te az elhajlókat, Vass a keménytökű régi motorosokat, én meg majd középen egyensúlyozok. Ezzel az egész társadalmat lefedjük, olyanok leszünk, mint három párt. És akkor maradhat az egy párt! Ekkor értette meg Vidra, hogy vége. Itt hamarosan minden megváltozik.” Most is ez várható?
- Az MSZMP nem állt annyira egyszemélyi irányítás alatt, mint a Fidesz, melynek vezetője jelenleg nem enged semmilyen frakciózást. Ettől persze még beindulhat a jövőben egy ilyen folyamat.
- „Mi itt dolgozunk a pártapparátusban. Nekünk már nem hisz a tagság, pláne a nép. Te még tiszta vagy. Soha nem hallottak téged fröcsögni. Mi majd hátulról megmondjuk, mit kell tenned.”
- Ezekkel a mondatokkal vitték be az egyik egyetemi kollégámat városi párttitkárnak nem sokkal a rendszerváltás előtt.
- A Momentummal kapcsolatban is többen felvetették ezt a módszert. Friss arcok, hátszél.
- Ez hülyeség. Ezek a fiatalok, szerintem, meglehetősen befolyásolhatatlanok, mindenkit meghallgatnak, de nem hagyják magukat irányítani, maguk döntenek, mit fogadnak el a tanácsokból.
- Pécsen valóban volt kommuna?
- Én is tagja voltam. Naiv, kommunisztikus kommuna volt ez a hetvenes évek elején, később a rendőrség szétugrasztotta.
- Mit ért a politikai kapuzárási pánik kifejezésen?
- Ahogy közelednek a választások és egy párt nem teljesen biztos a győzelmében, kétségbeesetten harácsolni kezd. Rablás ez, nem több. Üzletemberként megtanultam, hogy a haszon nagyobb részét vissza kell forgatni a cégbe, fejleszteni kell. Érdemes most megnézni a kormánypárt közeli oligarchák cégeinek mérlegét. Keveset költenek fejlesztésre, olykor minden nyereséget kivesznek, az utolsó forintig, nem terveznek a jövővel, csak a mával. Mintha nem bíznának abban, hogy tíz év múlva is meglesznek a cégeik. Ezt már az előző kurzusnál is meg lehetett figyelni, és ez visszahat a gazdasági életre is. Sápot amúgy a privatizáció és az államosítás váltogatásával is lehet húzni, privatizálunk, aztán államosítunk, hogy később megint magánkézbe adhassuk a javakat. Minden ilyen változásnál jól járnak a tűzhöz közel ülők.
- Privatizációs tanácsadóként önnek is leesett valami?
- Megbízási díjért vállaltuk a munkákat. Az általunk privatizált cégekben soha nem kértünk részesedést, ezt erkölcstelennek tartottam volna, de azt láttam, hogy nem mindenki tartózkodott tőle.
- 1998-99-ben volt az ORTT főigazgatója, a Horn- és az első Orbán-kormány alatt. Mi miatt távozott?
- Azért mondtam le, mert egy olyan döntést hozott a testület, amit nekem, mint főigazgatónak kellett volna végrehajtanom, de ezt nem szerettem volna. Az SZDSZ és az MSZP harcai miatt Horn Gyula nem akarta, hogy a Baló György irányította Írisz TV nyerje a frekvenciát, pedig neki volt jobb pályázata, mégis az RTL-nek adta. Ez még az elődöm idejében történt, de a következmények rám maradtak. A bíróságon megsemmisítették a testület döntetését, ami aztán az összes bírósági fokot végigjárta. Ezt kellett volna nekem nagyon sok pénzért a testület kijelölte ügyvédekkel orvosoltatni, ami akkor már lehetetlen volt. Ezért mondtam le.
- Felfedezhető-e hasonlóság a TV2 helyzetbe hozása és az Írisz TV kiiktatása között?
- Annyiban igen, hogy politika eldöntheti, kinek lehet vagy nem lehet tévéje. A médiát jelenleg befolyásoló Orbán-Simicska ellentét ennyiben hasonlít az akkori Horn-SZDSZ ellentét hatásához.
- A könyv rendszerváltás körüli eseményei gyakran megfeleltethetők a mának, a kádárizmus utolsó éveinek trehány diktatúrája és a harmadik FIDESZ-kormány hatalomtechnikái többször összecsengenek. Jól olvasom a könyvet?
- Igen, mindkettő a puha diktatúra jeleit mutatja. Csak akkor a keményebb diktatúra puhult, amit a szabadságfokunk növekedéseként éltünk meg, a most kialakuló puha diktatúra pedig egy szabadabb állapotból való visszalépés, ezért viseljük nehezebben.
- A sokat emlegetett, de egyik jelenetben sem szereplő Főmérnök Orbán Viktor?
- A Főmérnök egy jelentős méretű kormányzó párt elnöke a regényben, aki sok hasonló tulajdonsággal rendelkezik, mint a jelenlegi miniszterelnök.
- Írói találmány a név?
- Néhány éve hallottam ezt az elnevezést jól informált fideszes ismerőseimtől, akik építőipari nagyberuházások környékén ügyeskedtek, nagyon odaillett. Most, hogy beszéltem erről egy bennfentesnek számító fideszes ismerősömmel, egy újabb elnevezést említett, de azt inkább nem használtam. A főmérnöknek amúgy teljhatalma van, ő hozza a döntéseket és neki kell vállalnia a felelősséget, ha összeomlik a ház.
- Össze fog omlani?
- Mivel a szakértelmet mindenütt felváltja a politikai hűség, a technikusok és beosztott mérnökök nem értenek ahhoz, amit csinálnak, előbb-utóbb igen.
A komancsok, a liberálisok és a Főmérnök
A hírekből azt szűrte le magának, hogy a komancsok, bár többször is győzelmet arattak, de ilyenkor alig kellett nekik egy év, hogy elpárologjon a népszerűségük. Kapkodtak, reformokba kezdtek, aztán abbahagyták, hogy újra elkezdjék. Önmagukat marcangolták, széthúztak, elárulták egymást, hazudtak és letagadták, aztán megint hazudtak és elismerték. Zavaros egy banda, gondolta Vidra. A liberálisok népszerűsége meg azért csökkent, mert összeálltak a komancsokkal, és irányítani próbálták őket. Meg persze loptak ők is. A komancsokkal kalákában. (…) A Főmérnök viszont tréfás közmondásokkal tűzdelte tele beszédeit, határozottan sasszézgatott jobbra, és végleg elszakadt egykori atyapártjától, a liberálisoktól. Állítólag azt mondta egyszer, hogy a mi ideológiánk a hatalom. Hatalmuk olykor volt, olykor nem, de ideológiájuk aztán végképp nem. Ideológiai céljaik teljes hiánya viszont végtelen manőverezési lehetőségeket nyit számukra, gondolta Vidra. És amikor megszerezték a hatalmat, tudtak élni vele.”
