Harmadszor is, immár végérvényesen, azaz "örökre" kitiltotta a Parlament épületéből Kövér László a Párbeszéd szóvivőjét. Tordai Bence bűne, hogy tiltakozásul plakátokat tett Orbán Viktor miniszterelnök parlamenti dolgozójának ajtajára: Putyin-csicska, hazaáruló és egyéb feliratokkal. Minderről a házelnök hivatalos levélben értesítette Szabó Tímeát, a Párbeszéd társelnökét, aki parlamenti képviselőként eddig bevihette Tordait az épületbe. Kövér arról is tájékoztatta Szabó Tímeát, hogy minden vendégétől megvonta a belépés jogát, vagyis a jövőben senkit - semmilyen munkatársat, szakértőt - nem vihet be az Országház épületébe.
Kövér László a héten a szocialista frakció tagjait is szankciók alá vetette, mint az MSZP "Felségsértési eljárás indul az Országházban?" című közleményéből kiderül, a házelnök büntetést szabna ki hétfői parlamenti akciójuk miatt, amikor is „Ne írd alá, János!” feliratú szöveget tartottak a magasba. Kövér szerint "súlyosbító tényező (azaz magasabb büntetési tarifát von maga után), hogy az államfőt keresztnevén szólítottuk" - írták a szocialisták.
Ugyan az alaptörvény szerint a "köztársasági elnök személye sérthetetlen", ám ez nem jelenti azt hogy ne lehessen keresztnevén szólítani, esetleg letegezni, ahogyan a szocik is tették. (Vajon Kövér tegezi-e és szólítja-e Jánosnak Ádert?) A miniszterelnöknek még ennyi védelem sem jár, róla is, és persze az államfőről is, bárki kifejtheti véleményét. A politikai véleményeknek az a tulajdonságuk, hogy gyakorta túlzóak, de a bíróságok manapság ezt is figyelembe veszik és személyiségi jogi perekben nem tényállításnak, hanem véleménynyilvánításnak minősítik a Putyin-csicska és a hazaáruló típusú megnyilatkozásokat. Ráadásul a közszereplőknek még inkább tűrniük kell az őket érő, akár alpári kritikákat is.
Ki ne emlékezne a Medgyessy Pétert nyilvánosan hazaárulónak nevező Loppert Dániel esetére, aki első fokon ugyan figyelmeztetésben részesült, másodfokon azonban a bíróság megszüntette a pert, mondván: egy közszereplőnek tűrnie kell a kritikát, s a véleménynyilvánítás alkotmányos alapjog. (Loppert nem sokkal az eset után belépett a Fideszbe, rögtön Rogán Antal parlamenti képviselő-polgármester személyi titkára lett, s azóta is felfelé ível a karrierje.) Felségsértési perén a ma a tüntetőket békemenettel fenyegető ex-magyar hírlapos, jelenleg magyar időkös "újságíró" azt mondta: „ez a per semmi másért nem született, csak azért, hogy egy fiatalembert megfélemlítsenek, s rajta keresztül az egész környezetét is. Itt a tapolcai bíróság előtt én kijelentem, hogy Medgyessy Péter hazaáruló. Innét kezdve nincs más választása a hatalomnak, mint engem is eljárás alá kell vonnia. Ha ezt nem teszi meg pusztán azért, mert közismert személy vagyok, s feltehetően még többen lennének a bíróság előtt a tárgyaláskor, akkor ez a hatalom nemcsak antidemokratikus, hanem mérhetetlenül gyáva is”.
Vélhetően Gulyás Márton és Varga Gergely is egyetértene azzal, hogy az ilyen perek csak azért indulnak, hogy egy fiatalembert és rajta keresztül az egész környezetét megfélemlítsenek. A műemlék Sándor-palota festékkel való megdobása egy demonstráción nyilvánvalóan nem garázdaság, vagy rongálás, hanem véleménynyilvánítás, mondhatnánk: tettleges becsületsértés. Még akkor is, ha rendőri egyenruhára is jutott a festékből. De persze ez is csak egy vélemény, s az ezzel ellentétes nézeten lévő bírónak is tűrnie kell a kritikát, amely nem személyét, hanem döntését érinti.
Már az 1878-as büntetőkódex, az úgynevezett Csemegi-kódex megkülönböztette a felségsértést a királysértéstől. Míg a felségsértés (leegyszerűsítve) az állam, illetve leglényegesebb alkotórészei - az uralkodó, az alkotmány és az állam területe - ellen irányuló erőszakos cselekedet, addig a királysértés a király vagy a királyi család iránti tisztelet megsértése, legyen az bántalmazás vagy szóbeli sértés. A király megölése még ekkor is halálbüntetést vont maga után, de a felségsértés egyéb esetei "csak "10-15 év, a királysértés pedig csak 2 évig terjedő fegyházat jelentett (kivéve a bántalmazást, amelyet ugyancsak 10-15 év közötti fegyházbüntetést vont maga után). Korábbi - 1781 előtti - jogszabályaink a felségsértést minden esetben halállal és teljes - még a gyermekekre is kiterjedő - vagyonelkobzással büntették, s jellemzően kerékbetöréssel hajtották végre. Rákóczi Ferencet és Bercsényi Miklóst is halálra ítélték például felségsértésért, bár az ítéleteket - távollétükben - nem tudták végrehajtani.
Kövér László, mivel a mai jogban nem talált rá a felségsértés tényállására, elővette felvilágosodás előtti jogszabályainkat. Talán szerette volna a halálbüntetést alkalmazni az állam- és a kormányfő sérelme miatt, ám egyelőre a kabinet nem mondta fel Európai Emberi Jogi Egyezményt, amely tiltja azt. (Ki tudja meddig tart ez a kivételes állapot?) Így nem maradt más választása, ahogyan korábban is, most is "csak" a véleménynyilvánítást korlátozó szankciókat hozott. Hogy milyen házszabályi vagy egyéb törvényi helyekre hivatkozott, nem tudni. Korábbi, hasonló szituációkért kiszabott büntetései az Európai Emberi Jogi Egyezmény rendelkezéseit végrehajtó strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság előtt elvéreztek (tényleg ki kell lépni ebből a klubból!). Mostani, felségsértésre utaló döntései is alighanem így végzik.
Kövér László azonban kitart amellett, hogy annak közlése is felségsértés, hogy "a császár őfelségének a képét leszarták a legyek" (Svejk).
