A Le Figaro biztos forrásra hivatkozva közölte, hogy Francois Hollande, az Ötödik Köztársaság egyetlen államfője, aki törvényesen soha senkivel sem kötött házasságot, viszont eddig három élettársi kapcsolatban élt, kiköltözvén az Élysée-palotából alig várja, hogy új jövőjét jelenlegi párjának, Julie Gayet művésznőnek az otthonában kezdhesse el.
Ha ez igaz, minden a legteljesebb idillben alakul. A L’Obs szerint ellenben állítólag Hollande jobbára mégis rosszkedvű, azt mormolja néha, „elérkeztem életem végéhez, mindennek csakis a politika adott tartalmat”. A L’Express hírmagazin összefoglalta tiszteletlenül, hogy „Hollande politikai állatfaj”, aki két évtizedig volt parlamenti képviselő, hét évig különböző városok polgármestere, évtizednél is tovább a Szocialista Párt első embere, és ha ez a sorozat lezárul, mindennek befellegzik. Ezzel ellentétben vannak, akik szerint teljesen megváltozott a távozó elnök álláspontja. Egy frissen megjelent könyvben az egyik társszerző úgy véli, hajdani államfő ilyesmit soha nem jelenthet ki. Ők visszaidézik, hogy szó sincs személyes katasztrófáról, az élet nem áll meg.
Annál inkább is ezt hangoztatják, mert a csakugyan beavatottak szerint Hollande, 63 évesen, Julie Gayet-ben végre az igazit találta meg. Meseszép nő, akár szexbomba is lehetne, de erre semmi hajlama. Amint elérkezik a hétvége, a színésznő száguld az Élysée-palotába, két bámulatos napot töltenek el együtt, de ő nem él vissza vele, rajong Hollande-ért. Eddig nem éltek együtt, jóllehet a kapcsolat évek óta tart. Julie repesve várja, hogy Francois végre hozzá költözzék a jámbor zöld övezetbe, hagyja ott a főváros nyüzsgő, elviselhetetlen fertályát.
Úgy látszik a választási hadjárat már-már fojtogató légkörében, a párizsi sajtónak hovatovább eléggé tekintélyes része, kezdi unni a váratlan fordulatokat, inkább a bulvár felé hajlik. Kivéve a Le Monde-ot, amelynek „megfertőzött” olvasótábora és szerkesztő gárdája igencsak ragaszkodik az értelemhez, szembeszegül az olcsósággal. Az újság múlt hétvégi száma szerkesztőségi cikkben, tehát rangos műfajban erősen kikelt e művi hangulat ellen, azzal a címmel, hogy a kampány „trumpizálódott”. A hírek zöme megkergült közléseket szállít, a komoly analízisek helyét a sztorik orozták el. Szórakoztatók, bár a valóságban egyáltalán nem azok. A jó ideje már a Le Monde lapcsoporthoz tartozó L’Obs hetilap, amely évtizedeken át baloldalinak, publicisztikájában analizálónak volt mondható, legutóbbi hétvégi számában maga is egyik vezető anyagában szenzációval állt elő.
Előbányászta a Paris Match-nak, tehát az egyik legbulvárabb magazinnak tavaly nyári számát, annak is a címoldalát, amely már akkor is meglepő szenzációval indult. Mimit mutatta be, egy, a Macron házaspárról paparazzik által rögzített fotón. Pólóban és kacér shortban állt mosolyogva a dáma Emmanuel Macron, az azóta fontos közszereplővé vált, most az egyik fő esélyesnek tartott államfőjelölt társaságában. Mimi, teljes nevén Michèle Marchand állítólag „szürke eminenciása” Macronnak, és hogy elhessegessenek minden pajzán, rosszindulatú föltételezést, hozzáteszik, nem egyedül Emmanuelt igazítja el, hanem Brigitte asszonynak, a két évtizeddel idősebb hitvesnek is tanácsadója. Még félreérthetetlenebb bizonyítékként, a címlapfotón harmadikként ábrázolják az imádott feleséget is, aki föltűnően tarka hawaii strandöltözetet lobogtat. És hogy minden még zaftosabb legyen, az egész sztorit állítólag „szolidaritásból”, az erre aligha rászoruló Paris Match-nak a Vanity Fair, az egyik vetélytárs magazin főnöke engedte át. A kampány egyik legkényesebb szakaszában.
Fura időket él át Franciaország. Mindez így együtt igazolhatja a Le Monde vélekedését, hogy csakugyan megkergült az idei államfőválasztás. Így marad, vagy időben csak megérkezik a kötelező fordulat?
Ki tudja.
