Szíria;Vlagyimir Putyin;Recep Tayyip Erdogan;

- Már egyáltalán nem olyan jó barát Erdogan és Putyin

Jóllehet Vlagyimir Putyin orosz elnök két hete hazája legfontosabb partnerének nevezte Törökországot, Moszkva és Ankara nagy egymásra borulásának folyamata mintha lelassult volna. Szíriában ugyanis egyre nyilvánvalóbbá válik, mennyire különböznek Putyin és Recep Tayyip Erdogan érdekei. 

Ankara azért vonult be Szíriába, hogy megakadályozza: a török határszakasz melletti szíriai részen a kurdok vegyék át az irányítást. A török vezetés óva intette Moszkvát attól, hogy további segítséget nyújtson a kurdoknak. Ám az oroszok továbbra is kapcsolatban állnak a szíriai kurdokkal – írta a Nyezaviszimaja Gazeta. Redur Xelil, a szíriai kurd szervezet, a Népvédelmi Egységek (YPG) szóvivője azt közölte, Afrin régióban orosz segítséggel hoztak létre katonai támaszpontot. Moszkva ezt tagadta, ám azt elismerte, szakértőket küldtek a térségbe, hogy „éjjel-nappal ellenőrizzék a tűzszünetet”. Egyértelműen Ankarának szóló üzenet a helyszínen tartózkodó Andrej Volkov tábornok közlése, aki szerint „az orosz zászló kitűzése a török határ közelében igen fontos, s mindenkinek meg kell értenie, hogy a szíriai kormányt és a szíriai hadsereget támogatjuk”.

Az YPG szerint azonban nemcsak a tűzszünetre ügyelnek az orosz szakértők, hanem megállapodást is kötöttek arról: Oroszország kurd harcosokat képez ki. Ezzel 100 ezerre nőhet a helyszínen harcoló kurdok száma. A Reuters 2016-ban úgy becsülte, 60 ezren harcolhatnak az Iszlám Állam (IS) ellen.

A nagy török-orosz megbékélés előtt más akadályok is tornyosulnak. Arkagyij Dvorkovics orosz miniszterelnök-helyettes a török kollégájával, Mehmet Simsekkel folytatott megbeszélésein kijelentette, a kapcsolatok helyreállítását akadályozza, hogy Ankara nem engedélyezi orosz mezőgazdasági termékek importját. Bár a múlt héten a török vezetés kivette az orosz termékeket az importtilalom hatálya alól, a török kereskedők továbbra sem vásárolhatnak orosz búzát, kukoricát, napraforgóolajat. Hírek szerint ugyanis a török kormány 130 százalékos vámmal sújtaná az orosz termékeket. Törökország Egyiptom után a legtöbb búzát importálja Oroszországból.

Kétes hírnév
Sosem gondoltam volna, hogy ennyiféleképpen lehet megtörni és meghurcolni egy embert – nyilatkozta Asli Erdogan török író, miután kiengedték a börtönből. A The Guardiannek nyilatkozó nő négy hónapot töltött előzetes letartóztatásban, ebből öt napot magánzárkában. Asli Erdogan csak egyike annak több ezer írónak és újságírónak, akiket a kormány bosszúja utolért.
A Recep Tayyip Erdogan hatalma elleni, tavaly júliusi puccskísérlet óta üldöznek mindenkit, akit a hatalom ellenségének tartanak Törökországban. Az elnök szerint a puccs mögött az Amerikában élő Fethullah Gülen áll, ám civil szervezetek szerint nem csupán a gülenistákat üldözik, hanem a kritikus hangokat is igyekeznek elfojtani. Több ezer közszolgát, rendőrt, katonák, bírót és egyetemi oktatót rúgtak ki vagy vettek őrizetbe. A független média különösen jelentős célponttá vált. Az ellenzéki Köztársasági Néppárt adatai szerint 152 újságíró van rács mögött, 2500 médiamunkást rúgtak ki, s 173 médiumot zártak be a puccskísérlet óta.
A The Guardian számos újságíróval készített interjút, s kiderült, hogy sokakat vádemelés nélkül tartottak fogva hónapokig, másokat koholt vádak alapján börtönöztek be, s egyeseket magánzárkában próbáltak megtörni. Az április 16-i referendum előtt – amelyen Erdogan jogköreinek kiszélesítése a tét – állítólag még nagyobb sebességre kapcsol a kormány. „Törökországnak sikerült kétes hírnévre szert tennie: egy országban sincs annyi újságíró rács mögött, mint itt” – nyilatkozott az Amnesty International jogvédő szervezet munkatársa.

Szombaton rendkívüli uniós csúcstalálkozón emlékeznek meg az Európai Unió állam- és kormányfői a Római Szerződés aláírásának 60. évfordulójáról. Van-e ok az ünneplésre? Az EU ugyanis talán legnehezebb időszakát éli. Tavaly először fordult elő, hogy egy tagország – nevezetesen Nagy-Britannia – úgy döntött, búcsút int a közös Európának, s más tagországokban, Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában sem jelentéktelenek azok az erők, amelyek a kilépésre szavaznának, vagy legalábbis referendumot szorgalmaznának erről.